Azt a kurva mindenit!

Arashnak megírtam, hogy tíz perc múlva érkezem az állomásra, majd a telefonomat elraktam és nem is foglalkoztam vele. Egészen addig, amíg meg nem érkeztem és amíg el nem kezdett darabokra hullani a mesebeli történetünk. 

Mindig, amikor újra beszéltünk a kamerán, én az arcát fürkésztem, és bármikor a szemébe néztem, rájöttem, hogy ezeket a szemeket kerestem mindenhol. Akkor esett le, hogy az ő szemei jelentették nekem a végtelen biztonságot és összetartozást, és hogy bármikor is bárkivel ismerkedtem meg Arash után, ha Arashéhoz hasonló szemei voltak, nekem beremegett a lábam. 

Arra is rájöttem, hogy ha sosem ismertük volna egymást, és most futnánk össze az utcán először, akkor is biztosan megakadna rajta a szemem. A zsánerem mindene, vagy úgyis mondhatnám, hogy tizenkét évvel ezelőtt ő alakította ki a későbbi zsáneremet, és olyan pasikkal álltam össze, akik hasonlítottak rá. Miután én ezt magamban felismertem és elkönyveltem, teljesen abszurd volt Arashtól azt hallani, hogy utánam ha látott valakit, aki egy kicsit is hasonlított rám, rámozdult, mert engem keresett benne. 

Csodának éltem meg azt, hogy újra kapcsolatba kerültünk, és a szívem úgy repkedett, mint a szárnyait először próbálgató kismadár, aki bár fél az eséstől, a repülés örömétől nem tudja magát visszafogni. Azt is tudtam, hogy ha valamiért ez az egész nem jól fog elsülni, akkor nagyon mély lesz a zuhanás és keményen meg fogom azt szenvedni. 

Arash minden nap egy bárból hívott, és feltűnt, hogy iszik. Volt olyan is, hogy bebaszva hívott fel, vallott szerelmet, és kérlelt, hadd jöjjön el most hozzám. Persze ebbe nem mentem bele. A napok és a hetek teltek, én újra kivirágoztam, ami a környezetemnek is feltűnt. A férjem, akivel egyébként szomszédok vagyunk is látta, hogy valami történt velem, de azon túl, hogy a szemeit meresztette és legeltette rajtam, szándékosan került bármilyen kérdést, vagy megjegyzést. 

Arash-sal anno a repülőtéren váltunk el és ott találkoztunk utoljára, így egy kicsit szimbolikus jelentése is volt annak, hogy most, amikor újra találkozunk majd, ha nem is a reptéren, de a reptérről a városba beérkező állomáson találkozunk majd újra. Annyira izgultam az odavezető úton, hogy a gyomrom ki akart a helyéről szakadni, nem kaptam levegőt, és a rosszullét kerülgetett. Arashnak megírtam, hogy tíz perc múlva érkezem az állomásra, majd a telefonomat elraktam és nem is foglalkoztam vele. Egészen addig, amíg meg nem érkeztem és amíg el nem kezdett darabokra hullani a mesebeli történetünk. 

Ugyanis amikor megérkeztem az állomásra, Arash nem volt ott. 

Ezt még leírni is fájdalmas, és emlékszem, én csak annyit mondtam magamnak, hogy basszus ne már, hogy ilyen méltatlanul lesz vége ennek a történetnek. Gondolatok cikáztak a fejemben és érzések a szívemben, és azt sem tudtam hirtelen a kellemetlenségtől, hogy merre induljak. Ez volt az első pofon, és ha igazán fasza csaj lettem volna, akkor ezen a ponton ki is szálltam volna a történetből. De nem tettem. 

Írtam Arashnak egy kérdőjelet, aki azt mondta, szóljak, ha megérkeztem, és jön. Szóltam, hogy már szóltam vagy negyed órája, és itt állok egymagam az állomáson a kis bőröndömmel, és kurvára kellemetlenül érzem magam, úgyhogy most taxiba ülök és hazamegyek. Arash hívott, hogy már indul is, öt perc és érkezik, várjam meg, vagy induljak haza és jön utánam. Így ott maradtam, de közben azért húztam a számat mert nem igazán tetszett a fogadtatás. 

Aztán pár perc múlva felnéztem a telefonomból és már messziről láttam Arasht körvonalazódni a sötétben. Aztán mikor úgy ötven méterre lehetett tőlem, a lábaim beremegtek és elakadt a levegőm. Arash elém lépett, rám nézett, bocsánatot kért a késésért, én meg azonnal elvesztem a szemeiben. Csak néztem a szemeit, firtattam benne mindent, és nem bírtam megszólalni sem. Arash megölelt, én meg csak álltam ott, mint egy fadarab és képtelen voltam őt visszaölelni. Csak azt hajtogatta, hogy tizenkét év, tizenkét év. Majd megcsókolt, de én elhúztam a fejemet. 

A terv az volt, hogy a pár méterre lévő lakásában fogjuk tölteni azt a pár napot. Így megfogta a kis bőröndömet, és elindultunk hazafelé. Csak akkor vettem észre, hogy a kezében van egy felbontott sörös üveg. Ekkor volt másodjára olyan gondolatom, hogy inkább kiszállok. De nem tettem. Helyette megkérdeztem, miért van nála egy bontott üveg sör az utcán, ő húzott belőle egy kortyot, majd beledobta azt az első szembejövő kukába. 

Hazaértünk hozzá a lakásba, ami ugyan be volt rendezve, de mivel nem lakik ott senki, gyakorlatilag lélektelen volt az egész. Nem volt sem törölköző, se kávé, és itt volt harmadjára az a gondolatom, hogy inkább kiszállok és hazamegyek. De nem tettem. Álltunk az előszobában, a fejünk felett égett a villany, csak néztük egymást, a szemei még mindig a lelkemig hatoltak, és csak mosolyogtunk egymásra. Újra megölelt, itt már én is őt, aztán csókolni kezdett, és én is őt. Furcsán ismerős volt a csókja és az érintése, fürödtem az ölelésében, de valahogy mégsem tudtam magam teljesen átadni az érzésnek. 

A nagy hévben betáncolt velem a hálószobába, rábaszott az ágyra és csak csókolt és csókolt és csókolt, és próbált a bőrömhöz férkőzni a ruhám alatt. Csókolt, aztán miközben a szemeimbe nézett benne szíve minden vágyával, a tenyerét elhúzta az ajkaimon újra és újra. Tetszett a játék és én is kezdtem beindulni. Az egyik mellemet villámgyorsan kiszabadította a fogságából, de még mielőtt teljesen elveszítettem volna a fejemet, leállítottam őt, és egy kis türelmet kértem. Arash leállt, feltápászkodtunk az ágyról,  és megkérdezte, hogy szeretnék-e kimenni vacsorázni, vagy inkább hozzon fel enni. Őszintén szólva nagyon fáztam kint, így inkább a második opciót választottam. Arash lement, én pedig ott maradtam egyedül a lakásában és a balkon alatt elterülő tér fényeit bámultam az ablakból miközben azon gondolkodtam, hogy vajon helyes-e, amit most csinálok. Tizenkét évvel ezelőtt független nőként töltöttem együtt a szerelmes napokat Arash-sal, most viszont van egy férjem, tőlem fizikailag tíz percnyire, de lelkileg fényévekre, és akivel ugyan nem vagyunk együtt, ezt a kalandot azért mégsem merném előtte felvállalni. 

Ahogy nyílt az ajtó, és megláttam Arash arcát, a válasz egyértelműen igen volt, és elszállt minden kétségem. Sokféle ételt hozott, hogy legyen miből válogatni, de én őszintén nem tudtam sokat enni. A kanapén ülve beszélgettünk, de kényesen kerültünk minden kételyt, kérdést, vagy múltbéli bánatot, és csak felszínesen fecsegtünk a semmiről.  

Később letusoltam, és mivel nem volt törölköző, a pamut ruhámat használtam törölköző gyanánt. Nem tetszett. Majd zenét kapcsoltam és ahogy érkezett a késő este, úgy kerültünk mi is az ágyba. Arash megölelt és csókolt, én is őt, és bár bizsergető érzés volt az ujjait a bőrömön érezni, furcsa érzés volt átélni, hogy majd egy évtized után először érinti más férfi a testemet és tesz majd hamarosan a magáévá.

Ez az érzés volt lelkileg egyszerre fájdalmas és felszabadító, merthogy én mindig is úgy voltam vele, hogy akkor zártam le véglegesen egy faszit az életemben, ha egy másikkal ágyba bújtam. Onnantól nálam sosem volt visszaút, komolyan legalábbis biztosan nem, ugyanis nem tudtam volna a saját lelkiismeretemmel elszámolni.  

Visszatérve térve a párnák közé és Arashoz, szenvedélyesen öleltük és szerettük egymást, és bár Arash nagyon igyekezett, képtelen volt megdugni. Először a kétely futott át a fejemen, hogy biztos nem kíván, aztán a kétely tovaszállt és leesett, hogy pár órával ezelőtt valószínűleg a nőjében volt és hát bár a vágy elég ahhoz, hogy egy férfinak merevedése legyen, ahhoz már kevés, hogy közel negyven évesen újra és újra teljesítsen. Arash rettenetesen érezte magát emiatt, engem nem viselt meg különösebben, ugyanakkor kizökkentett a romantikából a tudat, hogy tulajdonképpen ő most velem csalja meg a nőjét. 

Az éjjelt szinte ébren töltöttem, a nappali kanapéján forgolódtam hajnalig, míg Arash kijött értem a hálószobából és visszavitt maga mellé. Ott sem tudtam elaludni, majd korán reggel Arash telefonja megszólalt. Amikor felvette, és meghallottam a vonal túlsó végén a női hangot, tudtam, hogy kivel beszél. Elképesztő érzés volt. Egyszerre cikázott bennem a gondolat, hogy a nő, aki full kontroll alatt próbálja őt tartani és telefonál éjfélkor, meg reggel hétkor azt gondolván, hogy így Arash biztos nem csalja meg, és ez mennyire szánalmas, és az, hogy mennyire gusztustalan valahogy az egész, hogy miközben Arash a telefonban azt mondja a nőjének, igen, életem, minden rendben, én, akit nem sokkal korábban ölelt és csókolt ott fekszem mellette és mindezt végighallgatom. 

Itt éreztem negyedjére, hogy felveszem magam és hazamegyek. De nem tettem. 

Arash felkelt, elkészült, ott hagyta nekem a kulcsot, visszajött még az ajtóból, majd a lifttől is még egy pár csókra és ölelésre, majd elment dolgozni. Én hazajöttem, hogy rendbe tegyem magam és hogy egy kicsit elgondolkodjak a történteken. Délután visszamentem, csinos ruhába dobtam magam, és úgy vártam őt haza a munkából. Későn érkezett. Hozott vacsorát, és bár azt tudtam, hogy a testvére is ezekben a napokban fog megérkezni a szomszédos országból, azt nem tudtam, hogy végül ez fogja meghozni számomra a végleges döntést. 

Vacsora után Arash kicsit meg akart pihenni, bár így utólag nézve inkább csak meg akart dugni, meg kerülni akarta a bármely féle mélyebb beszélgetést. Így ledobtuk magunkat az ágyra, és hát nyilván nem nehéz kitalálni, hogy mi történt. Emlékszem, miközben éreztem magamban a férfiasságát, újra az a furcsa érzés vett körül, hogy mennyire új érzés majd egy évtized után egy másik férfit magamba engedni. Hirtelen arra is emlékeztem, hogy anno annyira nem volt nagy mutatvány vele a szex, és hát valójában most sem volt az. Sőt, felbaszta a lábaimat gyertyaállásba, de mire én kezdtem volna jól érezi magam, ő már kész is volt. De valahogy ez sem zavart. Viszont nem sokkal később én, aki mindig is tudtam érzelem nélkül baszni és nem feltétlenül kötöttem a szexet érzelmekhez, azon kaptam magam, hogy miközben Arash oldalán fekszem, elképesztő vágy tör fel bennem arra, hogy össze vissza csókolgassam mindenét. 

Engedtem az érzésnek, és mint amikor valami túlságosan kedves nekünk és nem akarjuk elhinni, hogy tényleg ott van a kezeinkben, szinte képtelen voltam abba hagyni Arash csókolgatását. Az arcát, a szemeit, a nyakát, a száját, a mindenét. Arash közben meg-meg csókolt, de láttam, hogy fejben már nem volt ott.

Majd azt mondta, ki kell mennie a testvére elé az állomásra, és nyilván be fognak ülni valahova. Nem láttam ebben semmi kivetnivalót, így jó szórakozást kívántam és úgy gondoltam, végre behozom a kimaradt éjszakát és alszom egyet. Éjfél körül megébredtem, Arash még sehol sem volt, és én éreztem, hogy valami nem stimmel.  

Folyt. köv.