Azt a kurva mindenit!

Szóval miközben faszán felsoroljuk, hogy egy nőnek hogyan és miként kéne viselkednie, valahogy elfelejtünk arról beszélni, hogy egy férfi mitől lesz igazán férfi, és hogy mik a feladatai azon felül, hogy heti kétszer beteszi. 

Amikor egy lány 18 évesen nő lesz, két út közül választhat. Választhatja a könnyű, ám lélekölő kurva életet, és választhatja a nehéz, ám erkölcsöset. Hogy ki-melyiket választja, az mindenkinek saját döntése, és bár a mondás úgy tartja, hogy egy nő séf a konyhában, úrinő társaságban és szajha az ágyban, a valóságban kevés férfi van, aki képes is arra, hogy egy nőből mindhárom szerepét kicsalogassa. 

Mert az nem úgy működik ám, hogy a nő varázsszóra vált egyik szerepből a másikba csak úgy a semmiből, - bár, a kezdeti láng idején a lelkes menyecske akár még olyat is tud - , de ha a faszi nem teszi oda magát és csak tespedve és a golyóit vakargatva várja mindezeket, mondván, hogy neki ez jár, akkor előbb-utóbb a szajhából szőrős lábú mackónadrágos, a séfből mirelites instant főző lesz, az úrinő meg még az ura társaságból is eltűnik, mert nem lesz már értelme jelen lennie. 

Szóval miközben faszán felsoroljuk, hogy egy nőnek hogyan és miként kéne viselkednie, valahogy elfelejtünk arról beszélni, hogy egy férfi mitől lesz igazán férfi, és hogy mik a feladatai azon felül, hogy heti kétszer beteszi. 

Szóval amikor egy nő huszonévesen úgy dönt, hogy ő a könnyű életet választja és kurvának áll a szó bármelyik értelmében, akkor nem árt megkérdeznünk magunktól, hogy vajon azért nézzük-e őt le, mert irigyeljük a bátorságát, vagy azért, mert félünk, hogy az oldalunkon viruló kant is bármikor vihetné egy körre. 

Mert azért lássuk be, hogy a kurvák szinte mind bomba nők, patent sminkkel, testtel és frizkóval, és bár családos anyaként mondhatjuk, hogy jaj szegény, milyen rossz lehet neki egyedül, gyerek nélkül; talán azt is beláthatjuk, hogy manapság lassan több az elvált, vagy egyedülálló anya, mint a házas. Ergo, bruttó húsz év távlatából olyan nagy különbség azért nincsen. 

S míg a kurva tíz évet szán arra, hogy pasikat szédítsen, kábítson és hülyére gazdagodjon, majd ha kedve tartja, meagcsládosodjon, addig a szigorúan misszionárius pózban szeretkező erkölcsös családanya éjszakákat sír át éveken át miközben azt mondogatja magának, hogy hát de én ezt nem is így akartam. 

Szárnyalni jó, felhőtlennek lenni jó, és míg sokan azt hiszik, maga a család a boldogság, addig legalább ugyanennyien félnek még maguknak is bevallani, hogy a család maga nem jelent boldogságot, hanem sokkal inkább jelenti a tehert, a felelősséget és a szürke hétköznapokat.

Mert bár a gyerek mindenért kárpótol, pontosan a gyerek az is, aki miatt tűrünk, szenvedünk és maradunk évekig még akkor is, amikor már darabjainkra hullottunk. 

Vannak nők, akik kurvának születnek és vannak, akik feleségnek. 

Egy jó feleség sokszor vak és néma, egy jó kurva pedig mindig az. És hogy mi a legnagyobb különbség kettejük között? 

Az, hogy míg a kurva az első hazugságnál fájdalom nélkül továbbáll, addig a feleség sorsfordító tréningekre jár, hogy a családját megmentse, majd végül a tehetetlenségébe belefulladva, meggyötörve és kiürülve, átzokogott éjszakáktól elfogyva fájdalommal bélelve mondja, hogy na mostmár elég, én elmegyek.  

Ugye, hogy a kurvák okosak?

Csók,

xLady