Könyvajánló

Azt a kurva mindenit!

Valahogy mindig így van ez. Mi hercegnők várjuk, hogy eljöjjön értünk a szőke hercegünk fehér lovon. A mesében, amikor a herceg megérkezik, megmenti a hercegnőt és élnek boldogan, míg meg nem halnak. Itt elsztorizgatom, hogy szerintem a meseírók valamit elhallgattak, mert valójában ez nem is így van. Kurvára nem.

Facebook

2014.08.05. 20:57 Coset<3

Szaúdi feleség voltam

Kezdjük ott, hogy Christian nem is Christian, mivel arab. Sőt. Szaúdi arab. Tudják, a fején piros kockás konyharuhás, testén fehér lepedős sejk-sarj arab, akitől európai szemmel ránézve máris rettegünk, és máris elkönyveljük, hogy ez biztosan egy kőgazdag sejk.

 

image_270.jpg

 

Na jó. Felbuzdulva a legutóbbi arabokat lejárató kampányon, meg mivel engem, meg az exemet már úgyis megszerettek, azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy megírjam az igazságot életem szerelméről. Az ex-férjemről, Christianról.

Kezdjük ott, hogy Christian nem is Christian, mivel arab. Sőt. Szaúdi arab. Tudják, a fején piros kockás konyharuhás, testén fehér lepedős sejk-sarj arab, akitől európai szemmel ránézve máris rettegünk, és máris elkönyveljük, hogy ez biztosan egy kőgazdag sejk.

Nyilván én sem a piros kockás konyharuhájába szerettem bele, meg nem is a bokájáig érő lepedőjébe, mert hogy nem is volt neki. Mármint itt, Európában. Otthon más a helyzet, ott meleg van, és az szellős, meg amúgy is, ott mindenkin ilyen van. Egyenszakálluk, és autójuk van, illetve kötelezően naponta járnak gyúrni két mecset közt.

Először csak annyit tudtam Christianról, hogy arab. De mivel az öltözetét tekintve ez nem látszott rajta, nem is nagyon érdekelt tovább, hogy pontosan honnan jött. Én mindig is úgy voltam vele, hogy mindegy a háttér, mert végül úgyis az ember számít, és hogy ha úgy alakul, úgysem a családjával fogok együtt élni. Főleg meg nem Szaúd-Arábiában.

image_269.jpg

Az évek teltek, mi nagyon hamar összeházasodtunk, és bár én sosem voltam templomba járó, hithű katolikus, nem zavart Christian, meg a vallása. Megszoktam, hogy imádkozik, megszoktam, hogy eljár a mecsetbe, és megszoktam azt is, hogy Isten nem csak a mindennapjaik, hanem minden mondatuk része is. Ha valamiért hálásak, arra is, ha valami szép, arra is, ha valami csodán felüli, arra is van Isten-szavuk. A kedvencem a jövőt felkaroló inshaAllah lett, ami azt jelenti, hogy ha Isten is úgy akarja. Ezt jó volt mindenre ráhúzni, arra is, hogy holnap főzök-e neki maszimot. InshaAllah. Vagyis majd ha lesz kedvem.

Szóval megismerkedtünk, és én mataszerelmes lettem belé, Mamikámék lázadtak, én meg gyorsan hozzámentem, hozzáköltöztem, és megkezdtem a happily ever after életemet Christiannal.

Aztán az évek teltek, a problémák meg előjöttek. És nem, nem kulturális, vagy vallásbéli konfliktusaink voltak, hanem sokkal inkább egymás egójával nem bírtunk mit kezdeni. Én megszoktam, hogy körülöttem forog a világ, ő is hasonlóan megszokta, hogy a nők körülugrálják, úgyhogy mint az már ismeretes, volt egy pár kellemetlen harcunk az évek során.

Ő, a nagy szaúdi férfi, meg én, a nagy európai nő. Hmm.

Egy év után hazarepültem vele a családjához. Tele voltam én is félelemmel, és kérdésekkel, de egy valamiben bíztam: Christianban. Mamikám ellenkezése ellenére felszálltam a repülőre, és ráhagyatkoztam a férjemre. Persze előtte tisztáztuk a szabályokat. Például azt, hogy ott nem mehetek egyedül sehova, nem foghatok kezet a férfirokonokkal, és nyakig el kell takarnom magam. Én jófej voltam, és vittem egy vállkendőt is, amit a hajamra terítettem. Ahogy megérkeztünk, szinte örömtánccal fogadtak minket.

Lefátyolozott nők kint az utcán, akik levetkőznek bent, a házban. A szemem csak úgy susogott a gazdag és pompás ruhákon, és magassarkúkon, a merészebbnél merészebb melírokon, és sminkeken. Természetesen ezt csak a nők egymás között viselhették, illetve mindenki a saját, különbejáratú férje előtt.

A szabály lényege egyszerű. A férjednek, a négy fal között legyél a legnagyobb ribanca, de idegen férfiak előtt eszed ágába ne jusson huncutkodni, vagy dekoltázst mutatni. Ha ezt a nő megérti, és betartja, arany élete van a férje mellett. Az ott tartózkodásunk után úgy jöttünk vissza, hogy felpakoltak minket minden jóval, engem meg elláttak ruhákkal, és aranyakkal. Csodás élmény volt belelátni egy másik kultúrába, egy uj világba, és annak titkaiba. Egy perc félelem nem volt bennem tovább, és tényleg azt éreztem, ajándékba kaptam még egy családot.

Christiannak én voltam az első, és egyetlen felesége, és soha nem is tervezte, hogy elvenne többet. Ha akarta volna, megteheti, de csakis az én engedélyemmel, ráadásul vannak szabályok, amiket ilyenkor be kell tartania. Például azt, hogy nem kivételezhet egyikkel sem, és igazságosan kell bánnia mindegyikkel. De mivel ez nálunk szóba se került, annyira azért nem ástam bele a témába.

Aztán évekkel kesőbb, amikor úgy éreztem, hogy a legnagyobb erőlködésem ellenére sem megy tovább a közös életünk, nagyon sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elválok.

image_271.jpg

Merthogy igen, a közhiedelemmel ellentétben el lehet válni az arab férfiaktól, minden különösebb macera nélkül.

Szóval Christian nekem egy kellemes csalódás volt, ha onnan nézem, hogy hozzámentem egy arabhoz. Nyilván én is olvastam a Lányom nélkül soha című fantasztikust, meg a többit, de politizálás nélkül kéretik megnézni, hogy ki publikálta, illetve promózta ezen iszlám-ellenes remekműveket.

Az arabok sem állatok, ott is vannak elmebetegek, meg kezesbárányok, és talán az egyetlen közös pont bennük a féltékenység, meg a vizipipa. Na jó, ez kettő volt. Szóval el tudják képzelni, hogy ha én, aki mindig is nyíltan és örömmel éltem meg a nőiességemet képes voltam együtt élni egy aborigi arabbal, akkor másnak is biztos sikerülhet. Már ha szeretné.

És tudom, izgalmasabb lenne azt olvasni, hogy rettegtem a szaúdi férjemtől, de az köszönőviszonyban sem lenne az igazsággal.

Most, hogy lelepleztem Christiant is, nem csak magamat, remélem, tényleg értik, hogy előítéletekből táplálkozni kulturális alultápláltsághoz vezet. És ezennel megkérem minden nőtársamat, akinek valaha is köze volt közel-keleti férfihoz, hogy legyen kedves, és dobjon meg a sztorijával.

Csók,

xLady

Címkék: külföldi szerelem ex Christian


2014.07.13. 15:57 Coset<3

Kenyér

Ha csak kupakolni szeretnék, akkor minden bizonnyal átpenderíteném magam hozzá minden lacafaca nélkül, de a helyzet másságát tekintve ez nem fog megtörténni. 

 

 

image_267.jpg

 

Itt tengetem magam egy jó kis limonádéval a kezemben, Coelhot olvasok, és két sor között be-bevillan egy-egy kandúr a múltamból, vagy a jelenemből. Az elmúlt időszak sok mindenre jó volt, többek között arra, hogy ismét felmérjem a piacot, a kínálatot, meg azt, hogy én keresletként mit nyújthatok a másik oldalon. 

Köszönőviszonyban sincs a tavalyi, meg az idei hedonizmusom egymással, és bár mosolygok minden egyes izgalmas valaha volt akciómon, ez most így teljesen jó. 

Továbbra is keresem az igazit of course, de vannak alapvető változasok, amik úgy érzem, megkönnyítik a helyzetet. 

Továbbra is tartom az első-látásra-szerelem, vagy legalább az első-látásra-zizzenés fontosságát, de tanulva a tapasztalatokból, már lazábban veszem az ismerkedést, és nem szabok gátat semmi jónak csak azért, mert nem tudom őt száz százalékosan beleilleszteni az elképzelt kis dobozkámba. 

Ismerkedem lazán, és könnyedén, gyakorlatilag minden napra jut egy faszi, de valójában arról van szó, hogy a könnyűvérű ribancoktól elkorcsosodott férfiakkal kemény meccseket kell vívni az alapvető tiszteletért. 

Van egy dolog, amiből nem vagyok hajlandó leadni. Az pedig nem más, mint a kötelező tisztelet, amit egy férfi tanúsít egy nő iránt. 

A közelmúltban nem egy olyan űberjófaszi kisköcsögöt offoltam, aki azért, mert a tükörből Don Juan nézett rá vissza, és azért mert hamarabb ment haza boltból nővel, mint egy kiló kenyérrel, azt hitte, hogy az a módi, ha a nőket anatómiai funkciójuk alapján használja. 

Arra gondolok, hogy mindegy, hogy egy nő szép, vagy csúnya, mindegy, hogy sovány, vagy dagadt, van egy alapvető tisztelet, ami megilleti őt minden férfitól. Pontosabban csak megilletné, mert a sok elkanászodott anyám asszony katonája úgy gondolja, hogy már a puszta létezése is felér egy megváltással, és bizony minden nő tapsikoljon azért, ha esetleg hozzá szól. 

Rájöttem, hogy a legtöbb jófaszi pontosan tisztában van a vonzerejével, és miután kis hazánk hölgyei szinte könyörögnek a cerkáikért, pont annyiba nézik őket, mint egy kiló kenyeret. Eszik belőle, megszárad, másnap meg kidobja.  Pont.

Nyilván lehetne filózgatni, hogy nincs egyik a másik nélkül, meg hogy erről ki tehet, de szerintem nőkön és férfiakon egyaránt múlik az, hogy hogyan állunk egymáshoz. 

A legutóbbi ilyen randikísérletemnél a fiatalember randi előtt fél órával lemondta a talit, mert hirtelen dolgoznia kellett. Nem firtatom, hogy kamuzott-e, vagy sem, és nem is azzal van baj, ha igen, hanem azzal, hogy annyi tisztelet nincs benne, mint egy karéj kenyérben. 

Természetesen nem küldtem el a picsába, és természetesen ő azóta is ostromol, hogy mikor láthat. És hát Murphy bacsi törvénye alapján most is az van, mint mindig, hogy miután azt mondtam neki, hogy volt rá lehetősége, de csúnyán offolta, így még jobban hajtja a vágy, hogy de már csak azért is találkozzon velem.

Én meg jó pasi ide, vagy oda, nem fogok vele találkozni. Ha csak kupakolni szeretnék, akkor minden bizonnyal átpenderíteném magam hozzá minden lacafaca nélkül, de a helyzet másságát tekintve ez nem fog megtörténni. 

Akkor ott van a másik, aki kevésbé előnyös fizikai adottságokkal rendelkezik, és aki nagyon kedves, meg nagyon jófej, de azt mondja, hogy az ő nevét azt bizony tisztelni kell. Mert hogy őt sokan ismerik, és nem áll ám le akárkivel. Magyarul érezzem magam megtisztelve, hogy velem meg leállt. 

Persze amikor megkérdezem, hogy miért érzi magát ilyen kurvára tiszteletreméltónak, akkor azt mondja, hogy félreértettem. Jól van kedvesem, akkor tiszteld magad továbbra is nagyon. 

Aztán ott van a harmadik, aki szintén randizna, de azon kívül, hogy ő mennyire szeret főzni, meg ő mit tanult, nem sok mindent tudok róla. Mert hogy másról nem lehet vele beszélgetni. 

Végül pedig ott van a negyedik, aki minden szempontból rendben van, egyet leszámítva. Annyi vonzalmat sem érzek iránta, mint egy félhalott szúnyog iránt. 

Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy menjek-e bele, és ha igen, akkor vajon megszokom-e majd. Mármint a csávó külsejét. Megszokni biztos meglehet, de nem biztos, hogy akarom. 

A múltbéli faszikat illetően pedig a volt iráni szerelmem, Arash közben Európába költözött, és a szerelmével ostromol. Már épp úgy döntöttem, hogy a faszért huzavonázok vele, uzsgyi, hajrá, vele úgyis jó volt anno, összeállok vele. 

Mire idáig eljutottam magamban, akadt egy kis zökkenő. Megnősült. 

Na nem magától, hanem családi nyomásra, és bár a mai napig ostromol a szerelmével, azt hiszem, ebben a sztoriban már nincs sok keresnivalóm. Hogy elbasztam a hezitálással? Igen.

Közben Christian telefonon hívogat, és nem szól bele. Hogy ennek mi értelme van, azt nem tudom, de már nem is érdekes. És hát persze ahogy ez lenni szokott, előkerült hirtelen két másik volt kanom is. Az egyik Prince, akivel a szilvesztert töltöttem, a másik meg a holland füves, harisnyás szerencsétlen, aki ismét szívesen magára húzna. 

Nyilván egyiket sem sértem meg, és most először hamis ígéretekkel szállítom le őket magamról. 

Úgyhogy van bőven mit a tejbe aprítani pasifronton, én mégis halotti csendben és nyugalomban figyelem az eseményeket, és titkon azért mégis remélem, hogy valahol szembejön velem egy csóka, akire ránezek, és tudom: ő az, kell nekem. 

Csók,

xLady

Címkék: blog férfi irán karácsony párkapcsolat randi ex szingli házasság ribanc magyar nők Prince


2014.06.28. 09:58 Coset<3

Cida

image_266.jpg

 

Most olvastam a Velveten, hogy mire gondolnak a nők cidázás közben. Szerintem egy pár dolog kimaradt, úgyhogy leirom. Először is reméljük, hogy a cerka nem csubakka a tövétől a hegyéig.

 

1. Méret

Bármilyen faszbubus is legyen a farok másik végén, az első gondolata biztosan az, hogy hű de nagy, vagy hű, ez nem nagy. Itt dől el az is, hogy számunkra kedves-e a szerszám, vagy inkább csúnyácska. Aztán kíváncsiak vagyunk, hogy ez meddig fér be a szánkba, így kipróbáljuk.

2. Íz

A második az, hogy milyen íze van. Például a tusfürdőt érezzük, vagy a boxer ízét, ez megegyezik a tisztálkodás kérdésével. 

3. Tempó

Aztán arra gondolunk, hogy vajon gyorsan, vagy lassan szereti-e. Mivel nem tudjuk, ezért lassan kezdünk.

4. Önbizalom

Miközben cidázunk, meghalunk a kíváncsiságtól, hogy vajon jól csináljuk-e, a bátrabbak ilyenkor néznek a cerka tulajdonosának a szemeibe. A nem bátrak meg úgy tesznek, mint a gyári szalagmunkások, és lesütött szemmel teszik a dolgukat. 

5. Póz

Már két perc után azon gondolkodunk, hogy milyen pózba tegyük magunkat, amitől fentről sem tűnünk bálnának, és meg kényelmes is. Szerintem a legjobb behasalni a terpeszben ülő pasi lábai közé. Feltéve ha épp nem a konyhában, vagy az autóban jön ránk az orális kényszer.

6. Nedvek és hő

A póz és a tempó megvan, és ha mi is élvezzük az akciót, akkor ilyenkorra már a mi nemiszerveink is készen állnak a szerszám befogadására. Közben kezd melegünk lenni, a hajunk már csapnivaló, és attól félünk, nehogy verejtékezni kezdjünk.

7. Nyál

Az ügyesebbje játszik a tempóval, és a henger minden oldalát megismeri, a haját hagyja csuklóra csavarni, és a fejét irányítani. A nem ügyesebbje magában mormolja, hogy legyen már vége. Ilyenkorra már tocsogunk a nyálban, kellemetlenül érezzük magunkat, és reméljük, hogy hamarosan elég lesz a bólogatásból. 

8. Forduló

Mindig van egy pont, amikor a fiatalember a farok végén felszisszen, mi meg rágyorsítunk, mert azt hisszük, itt a vége, fuss el véle. Ha szerencsénk van, befordítanak minket seggirányba, és belénk érkeznek. Ha nincs szerencsénk, rásegítünk kézzel, mert a szánk már zsibbad. 

9. Lankadás

Ha folytatjuk a cidázást, akkor itt már kezd elmenni a kedvünk az egésztől. A nemiszerveink kezdenek száradni, és először tűnik fel, milyen béna fejet vág a fickó, aki szánalmasan könyörög elalélt szemeivel a beteljesülésért. Mindegyik. 

10. Vége

Itt már kicsit mérgesek is vagyunk, így izomból ráerősítünk, és mindent beleadunk. A második zizzenés általában meghozza az a beteljesülést. A sperma további sorsa nő függő. Vagy a kezére engedi, vagy a szájába, vagy a mellére, vagy lenyeli. Közben mosolyog, és azon gondolkodik, hogy vajon elég jó volt-e. 

Természetesen ahogy a cikk is írja, kapcsolat és nő függő minden egyes orális aktus. Van olyan nő, aki faroktól függetlenül, alapból szeret szopni, és van olyan, aki nem tudja a cerkát kezelni. A legfontosabb mégis az, hogy mennyire tudunk azonosulni az adott pénisszel, ergo a szerelmünkét gond nélkül bekapjuk, míg egy egyéjszakás pasi történetesen ronda farkát egyáltalán nem szívesen. 

Ha nem tetszik a szerszám, akkor kénytelen-kelletlen kézzel húzogatás lesz belőle, kamu nyelvcsapásokkal. 

Csók,

xLady

Címkék: szex szerelem szopás


2014.06.27. 09:03 Coset<3

Labda

Sírunk, kiborulunk, megtárgyaljuk a barátnőinkkel, aztán együtt haditervet készítünk arra, hogyan szerezzük őt vissza.

 

image_265.jpg

Azt gondoltam, hogy a Karc című bejegyzés után arról kapok majd leveleket, hogy a faszér' picsogok, de nem így lett.

Több olyan levelet is kaptam, amiben hölgyek azt írják, hogy a szavaimat akár ők is írhatták volna, annyira hasonlóan éreznek. 

Mariann azt írja, hogy az élet szívás, és nem tudja, hol rontotta el. És azt sem, hogy hogyan lehetne kikeveredni ebből az érzésből. 

Az internetes társkeresőkön továbbra is nézelődöm, de nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Az egyik fiatalember ír egy üzenetet, amiben azt írja, hogy nehogy zaklatásnak vegyem, csak megkérdezné, hogy tervezem-e levágatni a hajamat mostanában, a másik kacsintgat, irogat, nem válaszolok, ezért lecigánykurváz, a harmadik meg komoly párkapcsolatot keres, mégis a második levelében szerelmet vall, és küld magáról egy boxeres fényképet. Én megkérdem, hogy ezzel most mit kezdjek, ő meg arra kíváncsi, mit gondolok a péniszéről. Hogy beteg-e, azt mindenki válaszolja meg saját maga. 

A kedvencem mégis az a fiatalember volt, aki nagyon jóképű, és még ráadásul orvos is. Az a fajta pasi, akire csorognak a nők, és az a fajta pasi, aki ezzel nagyon is tisztában van. 

Megkérdi, holnap este randizunk-e. Elvileg igen. Szemtelen, és pimasz, de kezelhető, és tetszik az intellektuális labdázás. Ő dob egyet, én lecsapom, és fordítva. Aztán azt mondja, hogy ő az érett nőket szereti. Majd pedig pimaszul arra célozgat, hogy eljátszadozhatnék a golyóival egész estén át. 

Aztán az utolsó labdával sajnos én basztam őt pofán, és pont ezért a golyóival sem fogok játszadozni. Szab egy feltételt, amit ha nem teljesítek, akkor meggondolja magát a randival kapcsolatban. Mondom neki, hogy látom, az olcsó magyar pinák hozzaszoktatták ahhoz, hogy ő a kiskirály, és hogy úgy beszéljen a nőkkel, ahogy neki tetszik. 

Aztán elővettem magamat a fiókból, és azt mondtam neki, hogy a nők nem szeretik a tapló és beképzelt férfiakat. Legalábbis ami az érett nőket illeti. És hogy dilemmáznia se kelljen tovább a randit illetően, ne várjon, mert nem megyek. 

Erre azt mondja, hogy nyugi nyugi, csak viccelt. Sajnálom kisfiam, mert én meg nem. 

Szóval nyilván velem van a baj, hogy csak ilyen kretének jönnek velem szembe online és offline egyaránt. 

Kornél arról írt, hogy szíve választottja egy olyan lány, akivel évek óta jó barátok voltak, aztán összejöttek, de a lány meggondolta magát, és mégsem akar barátságnál többet. Azt kérdi Kornél, hogy vajon a lányzó attól fél-e, hogy egy új szerelem megint pofán bassza, vagy esetleg másért lépett vissza a lovestoryból.

Nos, sokszor mondtam már, hogy magának senki sem az ellensége, így ha most betájolna egy olyan pasi, akiben bízom, ismerem, és még vonzódom is hozzá annyira, hogy megcsókoljam, akkor bizony én sem mondanám azt, hogy bocsika, de félek csalódni, úgyhogy inkább bele se kezdjünk. 

Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy Kornél a barátság zónába érkezett, a lányzó meg egy puha estéjén ellágyulva Kornél karjaiba érkezett. Valamiért eldöntötte, hogy ők csak barátok, ergo Kornél nem felel meg a lány valamelyik kritériumának. Közben viszont megismerte, megszerette, és ellágyulva beadta a derekát. 

Kornélnak azt tanácsoltam, üljön le a lánnyal és tisztázza vele a helyzetet, mondja meg neki, hogy ő sem szeret magából hülyet csinálni, játékszerként sasolni, hogy mikor veszik le újra a polcról. És mivel mi, hölgyek szerencsére átsorolunk, nem úgy, mint a férfiak, ezért nincs még minden veszve. 

Ha viszont egyértelműen nemet mond a lány, akkor tessék továbbállni, és felszedni az első szembejövő nőt, majd bemutatni őt, mint barátnőt. Mi ugyanis úgy vagyunk bekódolva, hogy konkrét rosszullét kerülget minket, ha elvisznek egy pasit a környezetünkből, és hirtelen rájövünk, hogy nekünk is kell. Az esetek többségében ilyenkor általában már késő, de whatever. 

Olyankor kezdjük el felértékelni a pasi összes jó tulajdonságát, és belegebedünk, ha már nem lehet a miénk. Sírunk, kiborulunk, megtárgyaljuk a barátnőinkkel, aztán együtt haditervet készítünk arra, hogyan szerezzük őt vissza.

Ancsa azt mondja, hogy szerinte minél több pasival van az ember, annál inkább hasonlítgatja az újat a régiekhez, hogy na ez most jobb vagy sem, akaratlanul is...talán jobb volt nagyanyáink idejében, akik 20 évesen férjhez mentek, és aztán holtodiglan-holtomiglan.

Nos, ezen én is sokat gondolkodom, de aztán azt mondom, hogy akkor meg azon morfondíroztam volna a pelenkák gőze felett 17 évesen, hogy vajon milyen lenne utazgatni, élni és pasizni. Így legalább tudom. 

Csók,

xLady

 

Címkék: blog szex olvasó szerelem randi szingli első randi


2014.06.22. 21:02 Coset<3

Karc

image_263.jpg

Itt ülök a teraszon, társaságom egy pohár bor, és azon gondolkodom, hogy ha egy szóban kellene megfogalmaznom a fészbuk kérdésére a válaszomat, miszerint what is on my mind, akkor tömören, és velősen csak annyit mondanék, hogy that life is fuckin' unfair.

Azt hiszem, ez elég tömör megfogalmazás arra, hogy összegezzem az elmúlt hónapokat, és heteket. Hogy leírjam, mennyi minden tett keresztbe, és hogy mennyi minden sült el pont úgy, mint, ahogy nem szerettem volna. 

Nyilván a borongós alaphangulatomat az sem fogja feldobni, hogy nyár van, meg az sem, hogy az egyik társkeresőn kikezdett velem az egyik olvasóm, aki nem tudja, hogy én vagyok én. Legalábbis ami az arcomat illeti. 

Valahogy már megint úgy érzem, hogy az idő szalad, a dolgok mellettem elsuhannak, én meg állok a két körhinta között középen, az elegáns estélyimben, forgok jobbra, forgok balra, és csak kapkodom a fejem, hogy what the fuck, valaki szóljon már please, hogy itt vagyok középen, és kurvára nem találom a kijáratot. De a helyzet az, hogy ez sem az időt, sem pedig a körhintákat nem hatja meg, csak suhannak tovább, hiszen ez a dolguk. 

Nemrégiben tudtam meg, hogy a valaha bármit is számító exeim fejeit sorra bekötötték tüzelő menyecskék, vagy házisárkányok, és csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó nekik. Aztán átgondolom újra, és megint azt mondom, milyen kurva jó nekik. Az egyik a gyerekét várja, a másik a lakodalmára keszülődik, én meg nézek, hogy de bassza meg, valamit már megint elszúrtam, ha annyira el voltam foglalva magammal, hogy észre sem vettem, hogy egyedül maradtam. 

Bár nem vagyok hatvan éves, csak a fele, mégis úgy érzem magam, mint valami öreglány, aki eltemette élete szerelmét, és üres estéin a megváltast várja reménytelen. A megváltás meg kurvára nem jön, és csak ülök, a borocska meg fogytán, és bár feldobhatnám az estémet egy akármilyen keféléssel, de most valahogy még ahhoz sincs kedvem. Lehet, átmenetileg segítene, de őszintén bevallva nem egy kósza kardra vágyom, hanem hozzá egy délceg lovagra is. 

Miután azt hittem, hogy minden kerek, és sínen vagyok, szépen, sorban beláttam, hogy annyira azért mégsem, és hogy bár a kupakolás oldja a feszültséget, az én belső frusztráltságomat jelenleg egy gruppenparti sem űzné tova. 

Amikor elképzelem, hogy majd egyszer megismerkedem valakivel, akivel közös jövőt is tervezhetek, mindig attól félek egy kicsit, hogy annak magamat átadni már úgysem fogom teljesen, mert belülről emészt az a sok kibaszott karc, ami úgy mar a lelkembe minden egyes fájdalmas emléknél, hogy a szemeimet összeszorítom mindig, míg tovamegy. 

Ott van legbelül a valaha volt összes exem, az összes fájdalmával és nevetésével együtt, és bár az ember mindig remél, a félelmétől sosem szabadul. Minden egyes új szerelemnél előbb fél, hogy fájni fog, aztán lassan lépeget, míg megismeri, lassan bízni kezd benne, megszereti, és végül újra kiadja magát. Aztán a hetek, meg a hónapok telnek, megkönnyebbülve jól érzi magát, egészen addig, míg hirtelen valaki hátulról megint pofán nem bassza, hogy haha kiscsillag, csak azt hitted. 

A tarkódon érzed a súlyát, és beleremegsz, aztán azt mondod, hogy te tudtad, és végül megint megfogadod, hogy soha többet. 

A következőnél még óvatosabban lépegetsz, megint bízni kezdesz, miközben rettegsz, hogy megint arcon csapás lesz a vége, aztán ha szerencséd van, sokáig tart, ha meg nem, akkor minden kezdődik előről.

Ezidág nekem hosszútavon még nem volt szerencsém, és őszintén unom. Tényleg. Kapkodva nézek körül még mindig, látom, a körhinta kiürül, én meg lassan egyedül maradok, már nincs, aki segítene megtalálni a kijáratot, a körhinta meg kurvára pörög tovább. 

És végül rájövök, hogy inkább lettem volna tüzes menyecske, vagy sárkány, hogy inkább maradtam volna a seggemen ahelyett, hogy mindig a jobb reményében továbbléptem. Most először igazán magányosnak érzem magam, és ezen száz barát, vagy száz dugás sem segíthet. Az életem döntések sorozata volt, amit megbánnom ugyan nem kéne, de most egy kicsit azért nehéz rátudni arra, hogy ez így van rendjén.

Csók,

xLady

Címkék: szerelem ex baszás szingli Magány


2014.06.08. 10:15 Coset<3

Nők - Intro

Négy nő. Négy múlt. Négy élet. A sorsuk végül mégis összefonódik, és egy lesz.

I. Liza

image_257.jpg

Liza vagyok. 1984 júniusában születtem Budapest belvárosában. Mindig arra vágytam, hogy nagy nő legyek és a milliomosok életét élhessem. Szüleim munkanélküliek, öcsém, Robi már régen külföldön él. Én meg jelenleg is a testemből élek. Pontosabban egy pár éve. Sosem akartam lejjebb adni a luxusból, és elfáradtam a kilátástalanságban, így sok huzavona után úgy döntöttem, áruba bocsátom magam testileg, szellemileg és lelkileg egyaránt. Itt portyázó külföldi férfiakat szórakoztatok. Sosem kérdezem tőlük, hogy otthon ki várja őket, ha várja egyáltalán valaki. A koruk sem érdekel, azt is mindig csak tippelem. Sokáig vívódtam rajta, hogy ez nekem belefér-e. De az elmúlt öt év tapasztalata azt mondatja velem, hogy igen. Bár egy időre leálltam, és férjhez mentem, aztán hamar elváltam és én ott folytattam, ahol abbahagytam. Megéri-e? Anyagilag igen. Máshogy viszont nem, de addig csinálom, amíg meg nem találom azt az embert, aki képes lesz anyagilag biztosítani számomra azt a színvonalat, amit magamnak biztosítani tudok. Vannak visszatérő vendégeim, és olyanok is, akik magukkal visznek egy-egy külföldi útjukra. Így bejártam már a fél világot, miközben pénzt kerestem és miközben legbelül végig arra vágytam, hogy a következő utamat már a szerelmemmel tehessem meg. A környezetem nem tudja, miből élek, a három legjobb barátnőm, a szüleim és Robi viszont igen. Sosem bántottak ezért, elfogadták, hogy én más vagyok, és hogy én mindig a nehezebb utat választom. Robi mindig az egyszerű utat választotta, én sosem. Robi mindig jó gyerek volt, én sosem. Robi mindig normális volt, én meg sosem.

II. Betti

image_258.jpg

Betti vagyok. 1984 júniusában születtem Budapest rózsadombján. Egy orvos dinasztia sarjaként már kiskoromban sem volt kérdéses, hogy én is beállok a sorba és akárcsak a szüleim, én is orvos leszek. Van egy öcsém, Tomi, ő radiológus, én pedig nőgyógyász vagyok. Tomi már külföldön dolgozik, csak én maradtam itthon. Sosem voltam oda a tanulásért, viszont tudtam, hogy majd csak az egyetem után választhatok, de addig nem. Nálunk nem fért volna bele, hogy én ne orvosként végezzek, ez egyfajta alapkövetelmény volt mindig is. Így az egyetemet elvégeztem, részint itthon, részint külföldön, azóta bejártam a fél világot, férjhez mentem, majd pedig elváltam. Nem gondoltam volna, hogy a pályán maradok, de végül mégis így alakult és ma már nem bánom. Gyermekem nincsen, viszont van három csodás barátnőm, a családom és közben a munkám hivatássá szelídült. Megérte-e? Nem kérdés. Anyagilag mindenem megvan, már csak érzelmileg vágyom a teljességre egy társ személyében. De addig is, amíg ő megérkezik, élem a fiatal értelmiségi szinglik életét.

III. Kati

image_260.jpg

 

Kati vagyok. 1984 júniusában születtem Budapest nyolcadik kerületében. A félelmetes dzsumbujban, ahogy sokan ismerik. A szüleimmel és az öcsémmel éltem együtt egészen addig, amíg tíz évvel ezelőtt férjhez nem mentem. Azóta született két gyermekem, akiket próbálok terelgetni a modern világ és a hagyományaink között. Cigány vagyok én is és a férjem is az, így mindkettőnknek fontos, hogy a gyerekeinket a hagyományainknak megfelelően neveljük, és ne hagyjuk őket téves útra térni. Nálunk nem fér bele a randizgatás, vagy a szex házasság előtt. A férjem bizniszelget itthon és külföldön egyaránt, ezért nem sokat van itthon. Én háztartásbeli vagyok, főzök, mosok, gyereket nevelek, és az egyetlen kikapcsolódás az életemben az, amikor a három legjobb barátnőmmel találkozom.

 

IV. Mária

image_261.jpg

 

Mária vagyok, de nem ez az igazi nevem. 1984 júniusában születtem Budapest külvárosában. A szüleim elváltak, így édesanyám nevelt engem és az öcsémet. Édesanyám erkölcsösnek nevelt minket, de vallásosak sosem voltunk. Tiniként sok mindent kipróbáltam, bár bajba sosem sodortam magam. Aztán egy szép napon úgy alakult, hogy megismerkedtem valakivel, aki megváltoztatta az életemet. Pontosabban ő volt az, aki segített megtalálni az igaz utat Istenhez és az iszlámhoz. Muszlim lettem. Elváltam, így míg meg nem találom az igazit, akit Allah szán nekem, addig a szabadidőmet a vallásom elmélyítésével és a három legjobb barátnőmmel töltöm.

 

Folyt. köv.

 

Címkék: szex szerelem szingli házasság ribanc Nők Hit


2014.05.31. 09:36 Coset<3

Hogyan hat a pornó a férfiagyra?

 

Kutatók összefüggest találtak a pornónézés és a szürkeállomány csökkenése között.

image_256.jpg

 

A berlini Max Planck Institute for Human Development kutatói közzétettek egy tanulmányt, amiben azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés pornó nézés, és a szürkeállomány csökkenése között. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a pornónézéssel töltött órák száma összefüggésbe hozható az agy egy bizonyos részén lévő szürkeállomány mennyiségével.

A kutatásban  hatvannégy 21 és 45 közötti egészséges férfit vizsgáltak, akiket arra kértek, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a pornónézési szokásaikról. Az eredmények szerint a férfiak átlagosan heti négy órát, vagy annál kevesebbet töltenek pornófilm nézéssel. 

A kérdőívek kitöltése után a férfiakat agyi MRI vizsgálatnak vetették alá, miközben felváltva mutattak nekik pornográf, és nem szexuális tartalmú fényképeket. Az MRI alapján azt találták, hogy az agy nukleuszában negatív összefüggés van a pornóval töltött időtöltés és a szürkeállomány mennyisége között. Amikor a férfiak elé pornográf képet tettek, az MRI vizsgálat funkció csökkenést mutatott a motivációért felelős  agyi régióban.

Mivel a kutatók egyelőre nem képesek bebizonyítani, hogy a pornó okozza a szürkeállomány csökkenését, további kutatásokat terveznek. Bár van egy pár hipotézisük, belátják, hogy még bizonytalanok az eredményeket illetően. Megeshet, hogy a jutalmazási központ túlzott stimulálása okozott változásokat a neurális plaszticitásban. 

De éppenséggel az is elképzelhető, hogy a kevesebb szürkeállománnyal rendelkező férfiak intenzívebb stimulációra szorulnak, mint mások, és a pornót sokkal jutalmazóbbnak találják. Ez pedig pornófogyasztás növekedésével járhat. 

A tanulmány csak előzetes, a kutatók azt hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatok szükségesek.

Bennem meg felmerül a kérdés, hogy vajon miért csak férfiakat vizsgáltak, amikor ezt már amúgy is tudtuk:

image_255.jpg

 

Csók,

xLady



Címkék: kutatás Porno ferfiagy


2014.05.20. 08:37 Coset<3

Angyalbőrben

Manapság az országunk tele van gerinc nélküli, egoista, beképzelt, kis pöcsökkel, akiket valójában csak annyi különböztet meg a hisztis punciktól, hogy lóg valami a lábuk között.

image.jpg

Szép jó reggelt, Kedveseim! 

Miközben a reggeli kávémba borulok, azon melankóliázom, hogy szerintem van összefüggés egy ország liberalizálódása, és a párkeresési statisztikái között. Elsőre talán furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele, hogy a túlemancipált, főként nyugati nők mennyire más szerepbe kényszerültek manapság, mint mondjuk amiben anyáink voltak úgy húsz-harminc évvel ezelőtt. 

Mivel feministának lenni külső szemlélőként bátor és menő dolog, ezért a feminista nők akaratlanul is elhitetik magukkal, és a környezetükkel, hogy férfira egyáltalán nincs szükségük, mert nem csak diplomázni, de csapot szerelni is tudnak. Egyedül.

Teljesen más szerepbe kerülnek, mint amiben eredendően lenniük kellene. Kiférfiasodnak mentalitásban, olykor még fizikumban is, és nem ritkán még a szexualitásukban is. 

Természetesen a másik oldalon sem a férfiak mintapéldányai sorakoznak. Rájöttem, hogy a sorkatonaság nem csak azért való a férfinak, hogy megvédhesse a hazáját, ha baj van, hanem azért is, mert akármilyen kisköcsög pöcsként vonul be, férfiként szerel le. 

Ott megtanulja, mi az a tisztelet, és, hogy kurvára nem körülötte forog a világ.

Manapság az országunk tele van gerinc nélküli, egoista, beképzelt, kis pöcsökkel, akiket valójában csak annyi különböztet meg a hisztis punciktól, hogy lóg valami a lábuk között.

Mennyire romantikus elképzelni, hogy annak idején a férj bevonult katonának, örömmel rohant haza, amikor eltávot kapott a hétvégére, aztán meg amikor leszerelt. A családok mégis együtt maradtak, pedig még facebookon se tudták egymást csekkolgatni.

Nem úgy, mint ma, hogy ha az egyik fél három hónapra külföldre megy dolgozni, a másik fél gyorsan lő magának egy numerát, mert úgysem derül ki. 

A konzervatívabb országokban a mi korosztályunk nagy része házas már. Ott nem faszomkodnak az emancipálódott puncik, meg a kiskirálylány pasik. Nem úgy, mint nálunk.

image_2.jpg

Szerintem a katonaság férfit nevel minden kis pöcsből, és szerintem ezért van az, hogy az eggyel idősebb generáció férfitagjai sokkal férfiasabbak, mint a mi korosztályunk. Persze tisztelet a kivételnek. Ami oly kevés by the way, mint medvesajtban a brummogás.

A mi korosztályunkban csak sértődős, és töketlen, beképzelt, és fröcsögő, magát nagyon nagyra tartó férfiak vannak, akik úgy gondolják, királylánynak lenni az ő kiváltságuk is.

Pedig milyen szép is lenne, ha mindenki visszatérne abba a szerepbe, amibe született, és milyen szép is lenne, ha a férfi férfikent, a nő meg nőként tengetné magát egymás karjaiban.

Csók,

xLady

forrás: Wikipedia

Címkék: férfi szerelem szingli házastárs


2014.05.18. 07:44 Coset<3

Last call

Borvirágos jó reggelt Kedveseim!

Szép számmal gyülekezünk a Single Meetingre, úgyhogy már csak két férfiúnak maradt hely. Az eddig regisztráltaknak  pedig pénteken küldöm a pontos helyszínt, emailben. 

Részletek itt:

http://aztakurvamindenit.blog.hu/2014/04/25/single_meeting_budapest 

Csók,

xLady

image_248.jpg

 

 

Címkék: blog társkeresés szingli Olvasó


2014.05.07. 10:47 Coset<3

Eldőlt

Leültem a fotelbe, és leeresztettem. Vége a felesleges és üres köröknek, nincs már több fárasztó kérdés, és nincs már több párkereső hajcihő sem. Eldőlt.

 

image_254.jpg

Közeledtek az ünnepek, és együtt volt a család. Békesség, és boldogság lengte be a lakást, és éreztem, hogy Christian izgatottan, és tele érzelmekkel teng fel-alá a lakásban. Minden érintése tele volt szeretettel, nyoma sem volt már a hajdani civakodásnak, és sebeknek.

Christian tiszta, és szeretettel teli szemekkel rám nézett, és azt mondta, hogy sokat gondolkodott és rájött, hogy bennem minden megvan, amire szüksége van, hogy biztosan nem véletlen, hogy ennyi év után még mindig az életében vagyok. Hogy nem véletlenül nem állapodott meg a válásunk óta egyikünk sem, és hogy próbáljuk meg újra. Én meg mosolyogva és kicsit félve igent mondtam, és elkönyveltem magamban, hogy akkor mégis csak tőle lesz gyerekem. Leültem a fotelbe, és leeresztettem. Vége a felesleges és üres köröknek, nincs már több fárasztó kérdés, és nincs már több párkereső hajcihő sem. Eldőlt.

Körülöttünk mindenki egyetértett a döntésünkkel, és azt mondta, csak hogy végre beláttuk, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk. Aztán a napok teltek, és akkor először a kapcsolatunkban a szexualitás a háttérbe szorult, és sokkal inkább szólt arról, hogy egymást azért szeretjük, akik valójában vagyunk. 

Christian minden nézése, érintése és szava felém -most először-  tele volt gyengédséggel és figyelemmel. Én meg csak mosolyogtam boldogan, és azon gondolkodtam, hogy bizony minden el van rendelve odafenn, és semmi sem történhet előbb, mint ahogyan az meg vagyon írva. 

Hogy kellett ez a sok évnyi heartbreak, és fájdalom mindkettőnknek, hogy belássuk végre, hogy a lelki fingatásnak nincs értelme, és hogy versenyt futnunk egymással felesleges. 

Boldogságtól megszépülve néztük egymást, és közben mindketten örültünk, hogy végre eldőlt a sorsunk. A sok évnyi kergetőzés után végre megjött a válasz arra a kérdésre, hogy együtt, vagy külön. Együtt folytatjuk. 

Te jó ég. Christiannal álmodtam. Mégpedig egy egómentes, ráhagyós szerelemről.

Épp hogy megébredek, és lebegek az érzésben, amikor kapcsolok, hogy az egész csak egy álom volt, és hogy bár a sorsunk a napokban tényleg eldőlt, de nem pont így. Hogy most először, miután újra felbukkant az életemben, szándékosan én tiltottam őt le minden lehetséges fórumon, mert beláttam, hogy Christiannal mi sosem fogunk zöld ágra vergődni. 

Sóhajtok egyet, kapcsolok, hogy szerda van, és belém hasít a felismerés, hogy pár nap múlva útra kelek. És hogy nem is akárhova. Pár nap múlva fél órányi távolságra leszek Ezeltől. De ő erről mit sem tud, hiszen semmilyen kapcsolatot nem tart velem, mióta elment innen. 

Én meg a gondolattal játszom, hogy milyen lenne, ha véletlenül összefutnánk a belvárosban, hogy milyen lenne, ha megkeresném, és bekopognék, hogy vajon hogyan nézne rám, és hogy vajon ki nyitna ajtót. Éppen ezért nem fogom megtenni, mert félek, hogy olyat látnék, amit a keménykedésem ellenére azért zokon venne a szívem. 

Így maradnak a gondolatok, meg az érzések, és az örök vágy, hogy Christian és Ezel emléke puszta emlék legyen végre. Fájdalom nélkül. 

Csók,

xLady

Címkék: külföldi szerelem ex szingli ezel Christian


2014.04.28. 19:46 Coset<3

Berberizmus

Mennyire romantikus az, amikor azt mondod a szerelmednek, hogy inkább írj, mint hívj, mert úgysem értem, amit mondasz. 

 

image_253.jpg

 

Mivel tematikus nap van az Indexen, és mivel én most pont egy jó kis fehér homokos, pálmafás tengerparta, és hozzá valami kreol berber lovagra vágyom, így mi másról is blogolhatnék, mint Észak-Afrika Don Juanjairól.

Jamil, Mohamed, Hamza, vagy Ahmed, mindegy hogy hívják, a lényeg pont ugyanaz. Köztudottan szinte minden magyar nőnek, aki valaha is járt már arrafelé, van egy Észak-Afrikai szerelme, aki a Földközi-tenger túloldaláról szédíti őt a mai napig.

Nyilván minden európai nő tudja, hogy a tunéz, az algír, meg az egyiptomi kanok megváltásként néznek ránk, és várják az érkezésünket kis hazájukba. De remélhetőleg azt is mindenki tudja, hogy ezek a lávsztorik mind egyformák, hogy ezeknek a fasziknak mindegy, hogy ki áll le velük, csak lyuk legyen a lábai között. Tényleg.

Mi vagyunk az ő Amerikájuk, és ők rólunk hiszik azt, amit mi hiszünk Amerikáról tiniként. Hogy nálunk ömleng a  kánaán és hogy nálunk helal kolbászból van a kerítés. Mindegyik azonnal nősülne, meg lehozná a csillagokat is az égről, és ezek az ígeretek egy európai, gyér kultúrában szocializálódott nőnek olyan ígéretek, mint a francia krémes, amiben tocsogni lehet, meg amit nem lehet megunni, mert édes, mint a méz. 

Aztán az okosabbja bedől az ezeregyéjszakai meséinek, de tudja, hogy csak addig tart, amíg haza nem jön. A kevésbé okos, és a külső adottságaiban hátránnyal küzdő meg bedől az ezeregyéjszakának, és azt hiszi, megtalálta Aladdint, akinek majd a Jázminja lehet. 

A legborzasztóbb az, amikor az ötvenes, fogatlan, és szétaszódott nő úgy beszédül a huszonéves, jóképű, fehér fogsornak, hogy sose talál többet vissza. Amikor elhiszi, hogy az igaz szerelemben nem számít sem a külső, sem a kor, és anyatigrisként harcol az egyébként fiának beillő Mohamedért, hogy már csak azért is idetelepítse őt. Mert azt hiszi, végre megtalálta a szerelmet, és alig várja, hogy esténként a fészbukon az I love youkat olvassa ömlengő kedvesétől. 

A legkedvesebb számomra az, amikor nincs közös nyelv, és google fordítóval kommunikálnak a felek. Mennyire romantikus az, amikor azt mondod a szerelmednek, hogy inkább írj, mint hívj, mert úgysem értem, amit mondasz. Vagy hogy várj egy kicsit, mert több jelentése is van az I can't wait to be with you-nak, most akkor te melyikre gondoltál? 

 

image_250.jpg 

Aztán ezeknek a sztoriknak általában az a vége, hogy a nő újra kimegy, hozzámegy a legényhez, mert nem csak ő, de a családja is olyan édes. Aztán hazajön, a hónapok telnek, ő meg közben pénzt és időt nem sajnálva mindent megtesz azért, hogy a házassága Európában is hivatalos legyen, és hogy kedvesével együtt andaloghassanak a Margitsziget naplementéjében. 

Szomorú, és egyszerre felháborító, hogy vannak ilyen gyíkok, akik a nőt potenciális vízum donorként tartják számon, és hogy vannak nők, akik frankón elhiszik az egészet. Aztán a kandúr idővel idekerül, rendeződnek a papírjai, ő egyre többet maradozik ki, aztán meg egyszer csak közli, hogy akkor ő most lépne, mert talált egy másikat. Legalább egy korban hozzáillőt. 

Vagy marad, az asszonnyal kel, és fekszik, de közben ott szédíti a magyar bulákat, ahol csak tudja. Na nyilván nem a mecsetben.

Szóval hölgyeim, ha onnan való kedvesük van, ne gondolják, hogy a maguk sztorija pont másmilyen. Ha már csak egyszer is elgondolkodtak azon, hogy nem is értik, hogy a nagyon helyes, és nagyon fiatal kedvesük mit keres maguk mellett, akkor gondolják át újra a tartózkodási engedély megszerzésével járó tortúrát, meg azt is, hogy ami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az. 

Fájó lehet a felismerés, de még fájóbb ezzel szembesülni. Ne várják meg, míg pacekba megkapják, hogy madarak voltak. 

És of course mindig van kivétel. Ami sajnos erősíti a szabályt.

De amúgy Észak-Afrika partjai, meg kandúrjai gyönyörűek, menjenek, és gyönyörködjenek, szexeljenek jókat, aztán meg jöjjenek haza. És azt hiszem, hamarosan én is elröppenek arrafelé.

Csók,

xLady

Címkék: külföldi szex szerelem kaland


2014.04.25. 12:35 Coset<3

Single Meeting - Budapest

image_248.jpg

 

Szingli vagy, és keresed az Igazit?
Unod már a drámákat, és az egóharcokat?
Belefáradtál a netes társkeresésbe?
Eleged van a hétvégi, üres partikból?
Úgy érzed, a nemi szerepek felcserélődtek, és fontos lenne őket gatyába rázni?

Ha a válaszod IGEN, akkor gyere el az első budapesti Singe Meeting-re, szórakozz velünk kötetlenül, és ismerkedj meg hasonló gondolkodású emberekkel!

A beugró hölgyeknek egy SAJÁT készítésű édes, vagy sós sütemény, az uraknak pedig egy üveg (alkoholmentes) üditő, és egy SAJÁT gyártású, 4 soros vers.

Garantált a jó hangulat, és a felhőtlen szórakozás. Sőt. Ha a szerencse is rád mosolyog, még az Igazit is megtalálhatod.

A részvételi díj 2000 Forint, mely a helyszínen, készpénzben fizetendő.

A részvétel regisztrációhoz kötött, és limitált férőhelyes, így siess, nehogy lemaradj!

Regisztráció: akm.meeting@gmail.com

Az esemény helyszíne időjárástól függően kültéri, vagy beltéri, de biztosan belvárosi.

Gyere és próbáld meg a szerencséd, mit veszíthetsz?

Ott találkozunk!

*Az eseményen csak 18 éven felüliek vehetnek részt.*

Tovabbi információ a fészbukon.

Címkék: szórakozás szingli Randi


2014.04.24. 10:13 Coset<3

Felhívás szingliknek

image_247.jpg

 

Szép jó reggelt, Kedveseim!

Mivel az Az a baj című írás rengeteg emberben nyitotta meg az ingercsapot, és sokan értenek egyet az olvasottakkal, így sanda a gyanúm, hogy mindenkét tábor ugyanarra vágyik, csak valahogy nem találkozik össze. 

Na. Erre találtam ki valamit.

Az Azt a kurva mindenit! blog olvasóinak nagy része huszon-harmincas szingli, aki a párját keresi, de mégsem leli. Mivel mindenki arról regél, hogy a netes társkeresés kiborító, és hogy buliban annyira azért már nem szereti csapatni a hétvégéken, arra gondoltam, hogy szervezek egy Szingli Meetinget Budapesten, ahol ott lehetnek azok a fiatal, szingli nők és férfiak, akik társat keresnek. Első közös pontnak már biztosan jó az, hogy hasonlóan gondolkodnak egy párkapcsolatról. Az olvasóim között ugyanis nincsenek dráma királylányok, sem pedig egóhuszár faszkalapok. Legalábbis legjobb tudomásom szerint.

Így talán nem is annyira elvetélt ötlet, hogy összeröffenjen a két tábor és együtt töltsön egy kellemes májusi délutánt, vagy estét. 

Szeretettel várom hát a visszajelzésüket arra vonatkozóan, hogy eljönnének-e. 

Csók,

xLady

*kommentelni a fészbukon lehet*

 

Címkék: blog szex szerelem randi kaland szingli


2014.04.21. 10:44 Coset<3

Az a baj

És otthon a kedvesükkel nem integrálni szeretnének, meg azon versenyezni a nejükkel, hogy melyikük okosabb, hanem pusztán arra vágynak, hogy legyen egy családi háttér, egy meleg otthon, amit egy férfi számára csak és kizárólag egy nő képes biztosítani.

chris2.jpg

Reggeli tojással a kezemben Velvetet olvasgatok, és sorra pörgetem a -miért nem találok magamnak társat, pedig szép és okos vagyok- féle fröcsögéseket, és vádaskodást férfiaktól és nőktől egyaránt. 

Van, aki azt írja, hogy az a baj, hogy nőként három diplomája van, meg amúgy is 90-60-90, van, aki azt írja, hogy az a  baj, hogy algoritmusokban gondolkodik, és mellesleg 175 magas, szőke és nagycsöcsű bombázó, és van, aki azt írja, hogy az a baj, hogy három diploma, meg négy nyelvvizsga mellett még deltája is van, annyit gyúr a teremben. 

De senki nincs, aki azt írná, hogy szerinte azért van egyedül, mert egy egoista faszkalap, aki azt hiszi, őt űberelni esélytelen, meg senki nincs, aki azt írná, hogy szeret edzeni, de főzni még inkább. 

Nem azt mondom, hogy az asszonynak csakis a konyhában legyen szava, de azért hölgyeim, lássuk már be, hogy az alapvető családmodell arról szól, hogy mi elsősorban háztartást vezetünk, nem pedig egy gigaválallalot. Miért nem ír senki arról, hogy a testén, meg a diplomáin kívül mit tud beleadni egy kapcsolatba, és mit adna a másiknak azon felül, hogy szellemi -ki az okosabb- csatákat vívjon vele, meg hogy vizuális élményt nyújtson a másiknak? 

Tény, hogy egy okos és határozott nőnek sokkal nehezebb társat találnia, mert a faszik félnek tőle, de azért azt sem kell elhinni, hogy az összes szingli kisasszony azért szingli, mert a szépségétől és az eszétől rettegnek a férfiak. Már csak azért sem, mert a férfiaknak kell a kihívás, így amelyik hölgyet beetették ezzel a dumával, az inkább nézzen tükörbe, és ha ott mindent rendben talál, akkor gondolkozzon el magában, hogy mi lehet az a borzasztó tulajdonsága, ami miatt úgy taszítja a férfiakat, mint két mágnes ugyanazon pólusa. 

Ahogy mi, nők férfira vágyunk, úgy a férfiak is nőre. És otthon a kedvesükkel nem integrálni szeretnének, meg azon versenyezni a nejükkel, hogy melyikük okosabb, vagy látott már többet a világból, hanem pusztán arra vágynak, hogy legyen egy családi háttér, egy meleg otthon, amit egy férfi számára csak és kizárólag egy nő képes biztosítani.

És uraim, maguk se higgyék azt, hogy egy kurva nagy deltás háttól, meg egy BMW-től összepisiljük magunkat mi is, akik nem kirakati, hanem tartalmi kapcsolatra vágyunk. Mert a tanult nők általában azért pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit jelent keményen dolgozni, hogy mit jelent ősszerakni egy BMW-re valót, és nem arra vágynak, hogy kussban csodálják a délceg mellizmaikat, miközben betérdelve maguk elé a farkukon csüngenek.

Az a baj, hogy valamiért magát mindenki átlagon felülinek titulálja, aki nem áll ám szóba akárkivel, pedig ha jól magunkba nezünk,  bizonyára mindannyian emlékszünk még arra, hogy mivel basztattak minket az általános iskola alsó osztályában. Bizonyára még mindig ott van az a nagy orr, az a szeplő, az a szemüveg, vagy az a túlsúly, úgyhogy értem én, hogy fontos a pozitív énkép, de manapság ez azt jelenti, hogy mindenki sokkal többre értékeli magát, mint amennyit valójában ér. 

image_8.jpg

Ezer és egy tanult nő van, aki nem tesped bele a csokikba, és igenis figyel a külsejére. Ezer meg egy értelmes, és jóképű faszi szaladgál odakinn. A kérdés inkább az, hogy a diplomás, szőke-nagycsöcsű harminc évesen össze tud-e dobni egy reggeli rántottát, vagy inkább azt mondja, én rendelek, mert megtehetem. Meg az is a kérdés, hogy a nagyon menő, jóképű és gazdag jogász faszi hajlandó-e megpumpálni az eldugult wc-t, vagy inkább azt mondja, szerelőt hívok, mert megtehetem. 

Pedig ha megfogott a külső, megtartani már csak a belső fog, és jobb, ha mindenki tudomásul veszi, hogy idővel a külső szépség megfoszlik, és nem marad más, csak a belső. Nagyon bölcs gondolat, tudom. 

És mondjuk őt év házasság után baromira nem mindegy, hogy az asszony még mindig nem tud egy rántottát se csinálni, vagy az, hogy az ember azt sem tudja, hol kell a villanyórát visszakapcsolni. 

Elbaszott egy világ ez, az egyszer biztos, és szerintem sokkal jobb lenne, ha a sok diploma, meg nyelvvizsga után mindenki megtapsolná magát most utoljára, és elkezdene azon gondolkodni, hogy mitől lesz valójában szerethető nő, vagy férfi. 

Helyes önertékelés, kedveseim, és menni fog.

Csók,

xLady

*kommentelni a fészbukon lehet*

Címkék: férfi dilemma fejlődés szingli tanács házasság feleség házastárs randik Férfi


2014.04.17. 09:18 Coset<3

Prioritás

Gondolom, így van ez a fasziknál is, hogy fiatalon minél jobb nőket kell megdugni, de feleségül inkább egy külső és belső tulajdonságaiban is szerényebb hölgyet kell elvenni, mert abban nincs túl sok veszély.

 

image_193.jpg

Milyen érdekes, hogy közel a harminchoz mennyire megváltozott a fontossági sorrendem a faszikat illetően. Míg tiniként az elsődleges nyilván a külső volt, úgy felnőve már sokkal inkább az számít, hogy ne csak nézegethessem a kandúrt, hogy jajj, de szép, hanem az is, hogy kerek egésznek érezzem magam mellette. 

Még pár éve is az alapján választottam, hogy zizzen-e a nunim, és bár a nunim mindegyik volt kanomnál zizzent már elsőre is, én végül egyikkel sem maradtam együtt. Valószínűleg azért, mert a már szemükkel is bugyit lecsúsztató kanok örök kihívást jelentenek, akik mellett nincs nyugodt napja az ember lányának. 

Egy vad és huncut kis kandúr olyan, mint egy vad csikó, akit azt hiszed, betörtél, de valójában mindig ott marad benned a kérdőjel, hogy vajon mikor ágaskodik fel újra, vagy mikor vágtat el mellőled. Azt hiszem, én szeretem a kihívásokat, és szükségem is van rájuk, de időközben rájöttem, hogy nincs nekem már idegzetem, vagy türelmem ahhoz, hogy álmatlan éjszakákon forgolódva azon morfondírozzak, vajon, most merre jár az emberem, és hogy vajon meg kéne-e bánnom azt, hogy összevesztünk. 

Érdekes, hogy még tavaly ilyenkor is a priorotás a zizzenés volt, és bár azt megkaptam, hosszú távon jól nem laktam vele. Sőt. Még tavaly is az volt az elsődleges szempont, hogy a faszi úgy dugjon meg, hogy a fülem is ketté álljon, mostmár sokkal inkább az, hogy egy biztos pontot lássak benne, akinek gyereket is lehet szülni. Ha úgy adódik

Gondolom, így van ez a fasziknál is, hogy fiatalon minél jobb nőket kell megkúrni, de feleségül inkább egy külső és belső tulajdonságaiban is szerényebb hölgyet kell elvenni, mert abban nincs túl sok veszély.

Nah. Valahogy így vagyok én is bedrótozva, hogy ezidáig az hajtott, hogy sorba szédítsem a jó pasikat egy-egy kúrásra, de mostanra inkább úgy érzem, hogy jobb a nyugis biztosat választani. 

Valahogy azt érzem, hogy a világ tele van egóharcosokkal: fiatal faszikkal, akik szeretethiányban nőttek fel, és ezért tigrisként ragaszkodnak az elveikhez, meg az elképzeléseikhez, és fiatal nőkkel, akik azt hiszik, náluk rafkósabb úgysincs, és majd ők jól megfingatnak mindenkit. 

Valahogy tele van a világ lelkisérült és magukkal szorongó emberekkel, akik elismerésre vágynak, és azt hiszik, attól lesznek menőbbek, ha a másikat porig alázzák. 

Pedig nincs ebben semmi mutatvány, ha egy ember csak akkor érzi magát valakinek, ha a gyengébbe rúghat, akkor valószínűleg egy érzelmil kretén, aki képtelen kimutatni az érzéseit, mert azt hiszi, attól gyengébb lesz. Pedig ha tudnák a férfiak, hogy nekünk nőknek a gyengédség nem egyenlő a gyengeséggel, valószínűleg bátrabban is szeretnének minket. 

Körülnézek, és azt látom, hogy játszmázó párocskák próbálják egymást fingatni, hogy nekem te ne mondd meget játszanak, én meg arcomat a tenyereimbe borítom, és azt mondom, ó, Istenem, csak ilyentől ments meg please. 

Jó, mondjuk tény, hogy meg is mentett ezidáig, de nem csak az ilyentől, hanem az amolyantól is. A baráti körömben lassan én vagyok az egyetlen szingli, és mindig arra gondolok, milyen faramuci helyzet, hogy anno én mentem férjhez először, aztán meg hipp-hopp, mostanra már csak én vagyok egyedül. Nyilván mondhatnám úgy is, hogy én vagyok az egyetlen elvált, de huszonévesen ezt kimondani mégiscsak fura. Miközben elnézem a barátnőimet, akik menyasszonyok, feleségek, és anyák, arra gondolok, hogy vajon mi van a felszín alatt. Látok sok küzdelmet, és harcot, sok fájdalmat és szenvedést, és meg tőbb testi, vagy lelki alázást. 

image_151.jpg

Aztán arra gondolok, hogy bár a megállapodás minden vágyam, nem biztos, hogy cserélnék bármelyikükkel is. Volt, amelyik megalkudott saját magával, volt, amelyik véletlenül járt így, és volt amelyik egy egyoldalú szerelem miatt állt kötélnek. Nincs köztük egy sem, amelyik kiegyensúlyozottan és boldogan élné azt az életet, amit megérdemel.

Sokszor eszembe jut a múltam, meg a sok mi lett volna, ha kérdés, de aztán rátudok, hogy még mindig minden okkal történik, és hogy nem véletlenül tartok ott, ahol tartok. Aztán eszembe jut az is, hogy a tavalyi szépfiú Senat gyakorlatilag teljesen jó parti volt minden szempontból. Státusz szerint is, meg külsőre is, sőt még vicces is volt, viszont egy valamit nem tudott. Csókolni. Így a dugásig el sem jutottunk persze, mert pattintottam, és inkább a másik karjaiba dobtam magam, aki úgy megcsinált minden elköteleződés nélkül, hogy minden perverz szexuális vágyam teljesült. 

Akkor és ott másra nem is vágytam, és ha úgy tetszik, a bizonytalant választottam a biztos helyett. Rájöttem arra is, hogy -még mindig- egyenesen reszketek az elköteleződéstől, és most, hogy pár hónapja képben van egy kandúr is azt érzem, hogy lassan a testtel, semmit sem kell elsietni please.

Nem tudom, hogy ez csak az én defektem-e, vagy mindenki másé is, aki egyszer elvált már, de én szó szerint azt érzem a hazasság kérdésében, hogy lekötöznek, megfognak, meg kell állnom, végem. És a millió kérdés, hogy mi van, ha. Mi van, ha ez sem sikerül?

Szerintem mindenki, aki esett már arcra akkorát, hogy alig bírt feltáplaszkodni, százszor is megfontolja, mielőtt újra házasságra adja a fejét. 

És bár a prioritás nálam most már egyértelműen az, hogy olyan kanom legyen, aki mellett nőnek érezhetem magam, és aki nem dobja be a törölközőt az első veszekedésnél, azért nagy a dilemmám, hogy le tudok-e mondani a falhoz vágós, oltári baszásokról is, szép kis kandúrokkal. Vagy egy darab szép kis kandúrral. 

De azt hiszem, ez az élet rendje, és ha más nem, akkor majd én is legeltetem a szemeimet szép kis szexi kandúrokon. Pont mint a férfiak a szép kis szexi kisasszonyokon.  Na jó. Csak vicceltem.

Csók,

xLady

 

Címkék: férfi szerelem ismerkedés fejlődés szingli feleség kapcsolatok első randi Ego Szakitas


2014.03.29. 12:01 Coset<3

Truth

Sok férfi ott rontja el, hogy ha félrekefél, azt hiszi, jobb azt titkolni, mint sem bevállalni az igazat. A baj csak az, hogy tízből kilenc és fél nő megérzi, ha megcsalták, sőt, már azt is, ha egy potenciális punci oldalazott be a képbe.

image_244.jpg

Meglepő módon még mindig sok levelet kapok, amiben a tanácsomat kérik férfiak, és nők, szerelmekről, sikerekről, és kudarcokról. Én meg meresztem a szemeimet, hogy még mindig nem mindenkinek egyértelmű, hogy ami nem megy, azt nem illik erőltetni, mert abból arcon csapáson kívül nem sok mindent remélhetünk. 

Például, ha egy olyan kapcsolatban tengünk, ahol mi csak a harmadikak vagyunk, vagy azt érezzük, hogy semmibe vesznek minket, akkor mi tart minket még mindig abban a kapcsolatban? 

A félelem, hogy ennél jobbat nem kaphatunk, mert nem érdemlünk? Vagy az egónk, hogy de majd mi úgyis megváltoztatjuk a másikat? 

Alap, hogy nős pasival nem kezdünk, max egy kúrás erejéig, de hogy szerelembe nem érdemes velük esnünk, az biztos. És ugyanez a helyzet akkor is, ha egy kisasszony tart egyszerre több vasat a tűzben, és arra játszik, hogy melyik kanról tudja lehúzni a legtöbbet. 

Tessék egyszer és mindenkorra tudomásul venni, hogy erőszakkal semmit nem lehet, és azon kívül, hogy ott maradunk félárván, csak magunkat futtatjuk feleslegesen. Mert ha azt tudjuk adni, amire a másiknak szüksége van, akkor a másik bizony mellettünk fogja letenni a lantját, és velünk akar majd kirándulni, meg moziba menni, meg huncutkodni. De erőszakkal ott tartani senkit nem lehet, és nem is szabad. Nincs is annál jobb érzés, amikor a másik a saját akaratából marad velünk, akkor is, ha mellettünk ül, meg akkor is, ha épp ezer kilométerekre van tőlünk. 

image_245.jpg

És persze akkor is, ha közben megtehetné, hogy mással huncutkodjon, de nem teszi. Mert tudja, hogy bár bőven akadna más egy vad kalandra, de mégsem lépi meg, mert tudja, hogy nincs értelme. 

Persze kísértés mindig van, meg mindig is lesz, és már sokszor írtam arról, hogy egy férfi más okból kufircol félre, mint egy nő, de lássuk be, hogy egy őszinte kapcsolatban azért kevésbé valószínű, hogy az egyik megcsalja a másikat. Már csak azért is, mert aki őszinte a párjával, az nem bírná azt átverni, és ha hozzá még szereti is, esze ágában nincs megbántani kedvesét az igazsággal. 

Sok férfi ott rontja el, hogy ha félrekefél, azt hiszi, jobb azt titkolni, mint sem bevállalni az igazat. A baj csak az, hogy tízből kilenc és fél nő megérzi, ha megcsalták, sőt, már azt is, ha egy potenciális punci oldalazott be a képbe. 

Így uraim, tessék meggondolni, hogy mikor és hogyan akarják az asszonyt hülyenek nézni, és ha már azt tervezik, legyen magukban spiritusz, és az alap felállás az legyen, hogy a kedvesük nem hülye, aki most jött le a falról, így majd biztosan úgysem jön rá. Tessék úgy csinálni, hogy az asszonynak meg se forduljon a kis buksijában, hogy maguk esetleg másik bugyiban jártak. 

A legcsúnyább a megcsalásban nem is maga a tény, hogy a farkukat belógatták egy másik nőbe, hanem az, amikor megpróbálnak minket hülyének nézni, és azt bizonygatják, hogy mi vagyunk a hülyék, amiért ilyet feltételezünk. Akkor már legyen magukban spiritusz, meg vér a pucájukban akkor is, ha színt vallanak, ne csak akkor amikor erekciójuk támadt az idegen hölgy közelében. 

Vagy pedig legyenek olyan okosak, hogy a legapróbb részletekre is figyelnek, mert tudják ugye, hogy egy nő, aki gyanút fogott, mérfőldekkel jobb nyomozó, mint maga az FBI? Ne gondolják, hogy ez városi legenda, mert ez bizony tenyleg így van. 

Szóval tessék elgondolkodni, hogy megéri-e egyáltalán a macera, az az egy-két orgazmus egy másik nő testére, ami boríthatja az egész felépített párkapcsolatukat. 

És hölgyeim, maguk se játszanak vérig sértett királykisasszonyt, ha az ember félrekefélt, mert bizony ha fáj, ha nem, a megcsalás sosem egyoldalú. Ha maguk csak paplan alatt, szigorúan misszionárius pózban hajlandóak szeretkezni, és faszt a szájukba nem vesznek, mert az fúj, akkor ne lepődjenek meg, ha az emberük hamarosan más punci után kezd kajtatni. Nyilván nem arra gondolok, hogy az ember kedvéért lépjenek ki a komfort zónájukból, hanem arra, hogy a saját határaikat igenis merjék feszegetni, és higgyék el nekem, hogy maguk is meg fognak lepődni azon, hogy milyen izgalmak rejlenek a határaik túloldalán. 

Tessék hát őszintén beszélgetni, meg kufircolni egymással, és tessék kipróbálni új dolgokat. Ha így tesznek, valószínűleg az emberük sem fog kóbor pinákról ábrándozni, akit a mosógépen kúrna meg hátulról, miután az bő nyállal leszopta őt. 

Maguk helyett by the way.

Csók,

xLady

Címkék: szerelem baszás házasság Szex


2014.03.23. 10:28 Coset<3

Külső

Az első másodpercben, ahogy megláttam, tudtam, hogy ezzel a faszival dugni fogok. Pedig közünk nem volt egymáshoz. És mint tudjuk, nincs megszerezhetetlen férfi, így gyakorlatilag pár finom mozdulattal, és nézéssel már el is küldtem neki, hogy jó nálam.

 

gitana.jpg

 

Reggeli napsütésben kávézom, a háttérben szól a zene, cikekket olvasok férfiakról, és nőkről, kémiáról, és szexről, és közben azon gondolkodom, hogy milyen érdekesen vagyunk összerakva mi, nők. 

Ha egy faszi számunkra csúnya, akkor először eszünk ágában sincs vele komolykodni, ha túl szép, akkor meg félünk tőle, hogy csak megkúr minket és továbbáll. Miután az elmúlt években szinte csak übermacsó szép pasijaim voltak, és mivel most meg fordulni látszik a kocka, gondoltam, leírom, mit érzek, és gondolok. 

Szóval ha felidézem volt szerelmeim és egyéjszakásaim sorát, akkor valóban csak olyan pasival álltam össze, akinek már a nézésétől zizzentem, és alig vártam, hogy rácuppanjak a szép kis szájára, később pedig a farkára. Vagy fordítva. 

Azt kell mondanom, hogy ezek a szép faszik nem hoztak csalódást az ágyban, ugyanis a legtöbbjük úgy megcsinált, hogy a fülem is ketté állt. Nyilván ehhez az is kellett, hogy fizikailag kőkeményen kiboruljak már a puszta látványuktól is, ergó, hogy vizuálisan olyan élményben részesítsenek, amitől azonnal vérbőségem lesz a genitális régiómban. 

Persze volt olyan is, amelyikre ránéztem, és kiborultam, mégis, az ágyban meglepődtem, hogy kicsit tesze-toszázott, és csak egy kis segítséggel tudott jól megdugni. És persze van példa az ellenkezőjére is, aki úgy nézett ki, hogy azt hittem, sosem állnék vele szóba, de végül egy pár pohár bor után mégis úgy alakult, hogy alatta voltam, vízszintesen.

Bár tény, hogy túl nagy eresztés nem volt a fickó, de már az első másodpercben, ahogy megláttam, tudtam, hogy ezzel dugni fogok. Pedig közünk nem volt egymáshoz. És mint tudjuk, nincs megszerezhetetlen férfi, így gyakorlatilag pár finom mozdulattal, és nézéssel már el is küldtem neki, hogy jó nálam. Így finoman megközelített, aztán hipp-hopp, úgy alakult, hogy az esti céges buliban egymáshoz táncoltunk, majd pedig kis idő után közöltem vele, hogy én felmegyek a szobámba, és hogy az ajtót résnyire nyitva lesz, amíg lezuhanyzom. 

Ő meg értett a szép szóból, így mire én elzártam a vizet, és a törölközömért nyúltam, már hallottam is az ajtó záródását, elmosolyodtam, és törölközövel magam körül kisétáltam a szobába. 

Egy darabig ott pancserkodott, annyira, hogy már majdnem hazaküldtem, de végül mégsem, így dugtunk, aztán meg bealudtunk. Reggel viszont mikor megébredtem, majdnem kiugrottam az ágyból ijedtemben, úgy meglepődtem, hogy ott felszik mellettem egy fickó. Gyakorlatilag azonnal bementem a fürdőbe, és hátrahagytam neki azt a mondatot, hogy amíg ő összeszedi magát, én lezuhanyzom, és hogy majd az előadóban találkozunk. 

image_136.jpg

Így szerencsére mire kiértem a fürdőből, már nem volt ott, de emlékszem, hogy még pár napig járkált utánam, reggelit hozott, meg kávét, sétálni akart vinni, meg ilyenek. De nyilván nekem csak kúrás volt, így eszem ágában nem volt vele tovább ismerkedni. 

Szóval visszatérve a külsőre, azt kell mondanom, hogy valójában csak addig számít, amíg rázizzenünk a másikra. Mindegy, hogy szép, vagy csúnya, ha van legalább egy kicsi kémia, akkor dugni fogunk az illetővel, és minél többet dugunk vele, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb megismerjük, és végül beleszeretünk. 

Érdekes felállás, hogy kezdek érzelmileg baromira kötődni valakihez, talán kezdek szerelmes is lenni, és mostanra már ha csak elképzelem, hogy dugunk, esküszöm, hogy olyan izgalomba jövök, hogy a bimbóim át akarják szúrni a pólómat, a nemiszerveim pedig úgy kezdenek lüktetni, mint egy isteni orgazmus előtt. 

Szóval megesz a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz, ha tényleg beteszi. És a helyzet az, hogy baromi jó döntés volt az antiszexuális fogadalmam. Mert arra vágytam, hogy szétvessen a vágy azért, hogy egy férfi belémérkezzen. És nem csak egy férfi, hanem egy olyan férfi, akit rettenetesen kívánok. És szétvet a vágy, hogy érezzem végre, pár napja egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak a szexre, és magamat kell hűtenem, hogy visszatérjek a realitybe. De sebaj. Ket hét és a vágyam teljesülni fog. 

Ez a rész pipa, és hogy ha valóban olyan lesz a farka, mint a képzeletemben, akkor azt hiszem, hozzá is megyek. 

Csók,

xLady

Címkék: szex szerelem randi kaland szingli Fogadalom


2014.03.16. 10:14 Coset<3

Borosta

Szóval egy darabig hármat futtattam párhuzamban, és bár a másik kettőben jobban lehetett gyönyörködni, valahogy mégsem őket választottam. 

image_237.jpg

Borvirágos jó reggelt Kedveseim! 

Neves nap közeleg. Ugyebár. Április ötödikén szexelünk, hatodikán meg választunk. 

Tegnap annyit hahotáztam Emese és Zsani barátnőmmel, hogy még most is rám jön a nevetés, ha felidézem. Emese azt kérdezte, hogyan bírom az antiszexuális fogadalmam. Mondtam neki, hogy bár már csak két hét van hátra, és nyilván máskor is volt már három hónapos kihagyásom, de valahogy most eltűnt a szexualitás a prioritások közül. 

Mármint hogy nyilván jó lesz újra fizikailag egyesülni valakivel, de még mindig nem arra vágyom, hogy valaki jól falra tegyen és megdugjon, hanem arra, hogy érzelmesen szeretkezzek egyet. Nyilván ott is lehet vadulni, de az ugye egészen más, ha egy férfi úgy tesz fel a falra, hogy közben azért vigyáz rá, nehogy beverjem a fejem. 

Szóval én elkezdtem egy aszexuális békának érezni magam, akinek a szexuális vágyai elhunyni látszanak. 

Aztán előkerültek a tavalyi combfixes, fűzős fényképeim, és azt mondtam, számomra hihetetlen, hogy ez is én voltam. Hogy most még minit sem vagyok hajlandó felvenni, nem hogy a tangás seggemet mutogatni online.

És hát mivel használaton kívülire szántam a női részeimet egy darabig, így nagyon régóta először újra megcsodálhattam, milyen is, amikor a természet adta tulajdonságaim kiteljesednek, ergo amikor úgy kinőtt a bikini fazonom, hogy szinte fonni lehet.

Ezen akkorát nevettünk a lányokkal, hogy a hasunk is belefájdult. Aztán húztam tovább az ívet, hogy végülis úgyis a belső számít, meg hogy aki ebben a dzsumbujban megtalálja a bejáratot, az már meg is érdemli, hogy megdugjon. 

És a legjobb az egészben az, hogy az is megvan már, hogy ki lesz az, aki alá bedobom a testemet. Mármint nyilván karbantartás után. És ráadásul azért fogom bedobni magamat, mert érzelmileg kezdek kötődni. Bezony. Meglepő módon fura jeleket vettem észre magamon, when it comes to him. 

Megmondom őszintén, hogy csak elképzelem vele az actiont, és zizzenek, meg szisszegek. És végre nem azért, mert olyan nézése van, amitől minden nőnek a bugyija lecsúszik, hanem azért, mert rám néz úgy, hogy azt érzem, gyere please és love me. 

 

image_240.jpg

Nem mellesleg a fiatalember sehogysem a zsánerem. Van benne valami, ami megfogott, de egyébiránt sehogysem a zsánerem. A környezetemben Mamikámon kívül mindenki szerint hű-de-jóképű, de valahogy én mégsem azt érzem, ha ránézek, hogy ah please, basszunk reggeltől estig. Éppen ezért engem is megdöbbent, hogy mégis kezd becsavarni. Őszintén dobog bennem a kérdés, hogy mondjuk ha lehorgonyozok mellette, akkor vajon leszek-e olyan fasza, hogy ellenálljak a kísértésnek, ha az szembejön egy huncut kis kandúr személyében? Mert hát embert megcsalni tilos, így az nyilván nem játszik. Szóval a kérdés az, hogy ha beleszeretek ebbe a fiatalemberbe, akkor az elég lesz-e ahhoz, hogy életem végéig csak vele akarjak kupakolni?

Nyilván ez attól is függ, hogy milyen lesz vele a kupakolás elsőre. Ugyebár. De valami közös van bennünk, amitől -bár szerettem volna- mégsem tudtam lepattintani. Próbáltam bunkózni, hátha, de valahogy olyan türelemmel kezelte a gyökér oldalamat, hogy azt mondtam magamnak, bazmeg, ezt gondold át újra. 

Úgyhogy maradt, én meg folyton emlékeztetem magam arra, hogy Ezellel is hogy köcsögösködtem, mert én azt hittem, nekem ő fabatkányit sem ér, aztán meg jajveszékeltem, mikor hazament. Így most mindent kétszer átgondolok, és egyébként tényleg van abban valami, hogy bár a külső fogjon meg, de a lényeg úgysem az. 

Világ életemben olyan pasijaim voltak, hogy körülöttem mindenki kiborult, hogy honnan szedek ilyen helyes faszikat, de tulajdonképpen rájöttem, hogy szép tányérból tényleg nem lehet jól lakni. Ebben is olyan vagyok, mint egy férfi, hogy a szépekkel kúrni kell, viszont megállapodni olyannal érdemes, aki erősebb pozitív belső tulajdonságokban. 

És hadd tegyem hozzá, hogy a legutóbbi, kegyeimre pályázó játékosok hárman voltak. Ebből kettő full a zsánerem külsőre. Még borostájuk is van, és tényleg olyanok, hogy rájuk nézek, és azt mondom, csináljunk gyorsan egy gyereket please, de minimum tedd be légyszi. 

image_238.jpg

Viszont mivel él még a fogadalmam, így nyilván nem tettem ilyet egyikkel sem. Szóval egy darabig hármat futtattam párhuzamban, és bár a másik kettőben jobban lehetett gyönyörködni, valahogy mégsem őket választottam. Ők ketten szépek voltak, de hamar kiderült, hogy az egyik egy egójába szorult faszkalap, aki tapsot vár azért, hogy hozzam szólt, és számon kér, ha nem keresem, a másik meg szegény meg abban is hazudik, hogy hány éves. Na most. Innentől kezdve nehéz bármilyen kommunikációt is kezdeni vele, ugyanis nekem kellemetlen, ha valaki úgy próbál mg hülyének nézni, hogy butább, mint én. Mert akkor legalabb legyen benne spiritusz, és verjen át úgy, hogy sose jöjjek rá. De ez sajnos nem ment neki, így a masikkal együtt ejtettem, és még csak kúrni sem fogok velük. Brühühü.

És akkor játékban maradt a harmadik, akinek borostája sincsen, aki vizuálisan kevésbé pozitív látvány, viszont minden rezzenésemet kódolja. 

Tud az antiszexuális fogadalmamról is, és nem csak azt érti belőle, hogy nem dugunk, hanem azt is, hogy miért nem. Őszintén megmondtam neki, hogy a tavalyi évem gyakorlatilag a dugásról szólt, úgyhogy most egy kicsit vissza mozdulnék magamba, mielőtt újra beengedek valakit a nunimba. 

Nincs gond. Lehet, hogy pont attól lett ez ilyen jó, hogy nem feszengek előtte, hogy hű de jó pali. Az is lehet, hogy nem fogok tudni belenyugodni, ha nem zizgek tőle minden percen. 

Na. De akárhogyis. Lesz, ahogyan lennie kell. Ámen. 

Csók,

xLady

Címkék: szerelem randi szingli Szex Fogadalom


2014.03.13. 09:07 Coset<3

Money

És mivel már a kimondott szónak is ereje van, beláthattam volna, hogy az írottnak meg még inkább, ergó ha valamit ide lepötyögök, azt bizony pikk pakk könnyen bevonzhatom. És be is vonzom. 

image_235.jpg

Napsütéses szép jó reggelt Kedveseim! 

A helyzet az, hogy néha jó döntéseket hozunk, máskor meg rosszakat. Hogy mikor melyik számít jónak, vagy rossznak, az éppen csak attól függ, hogy milyen outcome-mal vetjük össze a befektetett inputokat. Magyarul hogy megérte-e. 

Nyilván mindenki hozott már az életében rossz döntést, nyilván mindenkinek nyalt már vissza a fagyi, és nyilván mindenki megfogadta már, hogy soha többet. Pedig elkerülni azt, ami jön úgysem lehet, max bedurcizni és nyilvánosan puffogni egy kicsit. 

Vagy rátudni arra, hogy ez így van rendjén. Még akkor is, ha akkor csapnak minket arcon, amikor a legkevésbé sem számítanánk rá. A hirtelen jött pofonokat én már nem kikérem magamnak, hanem elsőre azon gondolkodom el, hogy vajon mi a faszt léptem félre már megint, vagy mit néztém be ennyire, hogy én azt hittem, hogy igen, de közben meg mégsem. 

Azt hiszem, úgy egy éve lehetett, amikor arról nyávogtam itt, hogy elegem van a menő business lifeból, meg a sok repkedésből, és hogy inkább lennék most egy kicsit háziasszony, meg kisbabáját váró nejecske. 

És mivel már a kimondott szónak is ereje van, beláthattam volna, hogy az írottnak meg még inkább, ergó ha valamit ide lepötyögök, azt bizony pikk pakk könnyen bevonzhatom. És be is vonzom. 

Mert hogy bár kisbabáját váró nejecske, meg háziasszony még nem vagyok, de az elegem van a menő business lifeból fohászom meghallgattatott, és fent úgy rendezték, hogy helló-szia, nincs tovább. 

Konkrétan munkanélküli lettem. Így is nézhetném, ha negatív lennék. De én most inkább azt mondom, hogy az életem tele van lehetőségekkel, és variációkkal, és az csak az én döntésem, hogy melyiket választom. Faramuci helyzet, hogy pár hónapja még visszautasítottam egy menő new yorki állást, és hogy pár hónappal később meg volt állásom, nincs állásom. Még Magyarországon se.

Ilyen ez a popszakma, a kerék forog, egyszer fent, másszor lent, és most kesereghetnék, hogy jajj, de mi lesz, nem fogok. Mert bár valamiből nyilván nekem is meg kell élnem, de én továbbra is hiszem, hogy minden okkal történik. 

Még az is, hogy a gépemen nyitva maradt a blog.hu admin felülete, miközben én elugrottam kávéért, és az is, hogy a főnököm meg pont akkor gondolta úgy, hogy valamit megnézne a gépemen.

És mivel írni még mindig szeretek, meg mivel a leírt mondatoknak súlyuk van, és hamar bevonzhatom őket, ezért most ide le is írom, hogy bízom benne, hogy hamarosan kapok egy olyan munkaajánlatot, ahol mondjuk blogolnom kell. Vagy csak írnom. És hogy bevonzom-e? Szerintem igen. 

Csók, 

xLady

 

Címkék: munka money Blog


2014.03.08. 10:18 Coset<3

Vonat

Sokat filózom, hogy mi lett volna, ha. Ha akkor úgy gondolkodtam volna, mint most. Vagy ha azt mondom, maradjon, amikor maradni szeretett volna. Sorban dobognak bennem a képek, és rájövök, hogy ezt elbasztam.

image_230.jpg

Azt hiszem, hosszú idő után végre jó irányba tartok, és hamarosan megérkezem a végállomásra. Legalábbis szerencsére most már legalább a jó vonaton ülök. 

Pörögnek előttem az elmúlt évek képei, érzései és gondolatai. Fájnak, megmosolyogtatnak, belém marnak, vagy megölelgetnek, majd tovább mennek. Mindegyik mesél valamit, még az is, aminek egy éve semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam. 

Az évek alatt valahogy mindig rájöttem, hogy amíg én nem vagyok kerek egész magammal, addig nem találhatom meg azt az embert sem, akivel úgy egészítjük ki egymást, mint borsó, meg a héja. 

Rájöttem, hogy nagyjából megvolt az elképzelésem arról, hogy milyen társat szeretnék, és nagyjából az is megvolt, hogy én ki is vagyok valójában. És mivel csak nagyjából volt meg az, hogy én ki vagyok, így nyilván a szembejövő kanok közül is csak azt vettem észre, aki nagyjából volt olyan, amire vágytam. 

Most, hogy kezd a kép letisztulni, valahogy szűkül a szűrő is, és napról napra érzem, hogy közeledik a napja a végállomásomnak. Bár az is lehet, hogy holnap elüt a villamos, de ha meg úgy lesz, akkor nyilván ennyire voltam hivatott. 

A három hónapos antiszexuális fogadalmamból kevesebb, mint egy hónap van hátra, és ha hiszik, ha nem, továbbra sincs eszem ágában sem bedobni a meztelen testemet egy meztelen férfi teste alá. Átértékeltem sok mindent, többek között azt is, hogy mit ér egy női test, vagy pontosabban azt, hogy mit ér a női tartás. Valami falat húztam a testem köré, és eszem ágában sincs jogtalanul mutogatni testem szépsegeit. Mert bizony egy női test eredendően szép, mindegy az, hogy harminkét, vagy száz kilós, a kerek idomok szépek, és arányosak minden nő testén. Éppen ezért eszem ágában sincs mondjuk kipakolni a melleimet, vagy a seggemet, hiszen minek mutogassam azt a nagyvilágnak, amikor mutogathatom egynek is, aki minden bizonnyal értékelni fogja, hogy csak neki mutogatom majd.

Nekem valahogy mindig undorom lett, amikor az utcán egy férfi nyaka tekeredett, vagy amikor ciccegett utánam, vagy egy másik nő után, mindig arra gondoltam, hogy milyen kis szánalmas pöcs, és nyilván szívesen felhúzná ezt a testet a farkára. A hölgyek meg most, hogy beköszöntött a jó idő, hamarosan versenybe kezdenek, hogy ki tud rövidebb szoknyát felhúzni. 

image_233.jpg

Én meg azt kérdezem, hogy de minek? Ki akar egy darab lenni a húspiacon, akit bárki szabadon végigmustrálhat, mielőtt egyáltalán hozzá kéne szólnia. Ha valakinek ilyetén visszaigazolásra van szüksége, akkor valószínűleg komplexusai vannak, amiket így próbál meg legyőzni. Mert ha van mellette egy kan, aki szereti teste minden porcikáját, akkor semmi szükségét nem fogja annak érezni, hogy közszemlére tegye teste kincseit. És félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy igénytelennek kell lenni, hanem arra, hogy a csinosság nem egyenlő a meztelenséggel. Tudják hölgyeim, az az igazi dícséret, amikor rendesen felöltözve bámuljak meg magukat, mert akkor valóban magukat nézik, nem pedig a pucér combjaikat, vagy melleiket.

Tavaly ilyenkor még imádtam miniben járni, sőt még télen is. Mostanra viszont már azt érzem, hogy az a komfortzónám másik oldalán van, vagyis nem teszem. 

Milyen faramuci helyzet, hogy egy éve még tök másként gondolkodtam erről, és milyen faramuci, hogy Ezel többek között ezért sem tudott volna otthon bevállalni. Milyen faramuci, hogy egy évvel később magamtól lépdelek afelé, amire vágyott volna. Bár tény, hogy Ezel úgy szeretett, ahogy voltam, és esze ágában nem volt megváltoztatni engem, így sosem mondta, hogy ez a ruha túl rövid, vagy túl kivágott. Inkább pávaként jött mellettem, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy hozzá tartozom.

Istenem, ha visszagondolok azokra az érzésekre, amiket keltett bennem, még mindig azt érzem, hogy hiányzik, és még mindig, bármikor is menjek el a Nyugati előtt a négyes-hatossal, nincs olyan, hogy ne jutna eszembe. Aztán rátudok, hogy ő már nincs, és valószínűleg sosem lesz. És bár van más, azért hadd tegyem hozzá, hogy az azóta megismert kanok egyike sem üti azt a szintet, amit Ezel már a puszta jelenlétével hozott. 

Sokat filózom, hogy mi lett volna, ha. Ha akkor úgy gondolkodtam volna, mint most. Vagy ha azt mondom, maradjon, amikor maradni szeretett volna. Sorban dobognak bennem a képek, és rájövök, hogy ezt elbasztam. Szépíthetem bárhonnan, a lényegen nem változtat. Ezel nem egyszer mondta, jelezte és éreztette, hogy szeretné velem folytatni, de én mindig csak félvállról vettem, és hanyagul tereltem a témát. Ebből ő nyilván azt értette, hogy én nem szeretném. Így egy alkalommal nagyon kiborult, mert azt hitte, hogy én egész idő alatt csak szórakoztam vele, és úgy felkúrta az agyát vita közben, hogy nem sok kellett, hogy lekeverjen egy taslit. És bár nem tette meg, akkor, abban a pillanatban azért rettegtem tőle, hirtelen akkora ereje lett, és én meg olyan pici lettem hirtelen, hogy reszketni kezdtem. 

 

image_231.jpg

Ezelt egyetlenegyszer láttam imádkozni. Egy nyári este volt, és az ágyban tévéztünk, amikor mondott valamit, hirtelen felpattant, leterített egy pulóvert a szőnyegre, a kezeit a fülei mellé emelte, meghajolt, felállt, majd térdre borult, a homlokát a földhöz érintette, feltérdelt, újra leborult, majd pedig felállt. Aztan ugyanezt még egy párszor.

Én meg csak néztem az ágyból, és kurvára elszégyelltem magam. Valahogy azt éreztem, hogy itt kurválkodom, és belerondítok valami szent dologba. És emellett azt is éreztem, hogy őszintén szeretem ezt az embert.

Aztán ima után Ezel visszajött mellém az ágyba, én megöleltem, és megcsókoltam, ő meg még valahol a két világ között volt. Aközött, hogy szeretett engem, és magára húzott, meg aközött, hogy náluk ez nem pálya. 

Mostmár tudom, hogy sokat örlődött emiatt, és végül ezért is veszítettem el őt. És azóta már azt is tudom, hogy eddigi életemben a sok kan közül két szerelmem volt. Az egyik az exem-nagyszerelmem, Christian, a másik pedig Ezel. Azt mondják, az első szerelmet el kell engedni, a másodikhoz pedig hozzá kell menni. Én pont fordítva csináltam.

És mennyire bánom, hogy nem voltam elég bátor ahhoz, hogy belássam, Ezel sokkal jobb, mint én azt gondolni mertem. Hogy mennyire bánom, hogy nem mondhattam el neki, hogy sosem akartam, hogy azt higyje, nekem ő csak egy volt a sok közül. Hogy még magamnak is féltem beismerni, hogy mennyire szerettem, és hogy ezt sosem mondtam meg neki. És mennyire bánt, hogy erre talán már sosem lesz alkalmam.

És bár tartom, hogy minden okkal történik, azt azért megfogadtam, hogy mégegyszer ilyet, soha többet. Soha.

Csók,

xLady

 

Címkék: Christian Vonat Ezel


2014.02.22. 09:30 Coset<3

Idegenek

 

 

image_229.jpg

 

Azon gondolkodom, hogy vajon mikortól számít valaki barátnak. Vagy mikortól mondhatjuk azt, hogy ismerjük egymást. 

A tegnapi fogadóórázás, illetve dedikálás közben többekkel is úgy éreztem magam, mintha régi barátok lennénk. De ehhez vajon az kell, hogy ismerjük egymás szerelmi életét? Vagy szimplán csak az, hogy szimpatikusak legyünk egymásnak? Ráadásul az én szerelmi életem nyitott könyv, mivel kiblogolom ide, és kicsit szürreális érzés, hogy elsőre idegen emberek kérdezik meg, mi újság Christiannal, vagy hogy hogy bírom a fogadalmamat.

Mindig fura elsőre vadidegenekkel találkozni, akik úgy ismerik a szerelmi életem részleteit, mint a legközelebbi barátaim. Furcsa, és egyben szürreális is, mert nyilván az ember nem beszélget a szerelmi életéről vadidegenekkel. 

Én mégis megteszem. És fura érzés az is, hogy milyen közel vagyok magukhoz, vagy vannak maguk hozzám. Megosztják velem a belső félelmeiket, és vágyaikat. Hogy tanácsot kérnek a dilemmájukhoz, és hogy barátként tekintenek rám. 

Furcsa, hogy idegenek velem mosolyognak, és furcsa, hogy idegenek szeretnek.

Mégis, azt hiszem, nem bántam meg, hogy LIVE Fogadóórára váltottam. Mert így még emberszagúbb az egész. És bár lehet, hogy sokan csak azért jönnek, hogy találkozzanak velem, hogy lássák végre az arcomat is, és lehet, hogy sosem találkozunk újra, de engem jó érzéssel tölt el magukkal találkozni. 

Így szeretettel várom magukat továbbra is. 

Csók,

xLady

 

Címkék: Fogadóóra


2014.02.21. 10:28 Coset<3

Horgolás

Sam azt hiszi, hogy én egy nagyon tisztességes nő vagyok, aki nem kupakol ám akárkivel, és nem adja magát könnyen. Neki fogalma sincs erről a blogról, meg arról, hogyan horgolok a brével.

image_226.jpg

Milyen érdekes a vágy. Bizony, jól gondoltam, hogy megéri felturbózni a vágyaimat, és kiéheztetni az érzékszerveimet egy kandúr közeledésére. Az anti-szexuális fogadalmamból már csak pár hét van hátra, és bár valahogy átrendeződött bennem a sorrend a szexualitás fontosságát illetően, néha azért hirtelen feltörő vágyakból érzem, hogy a testem ordít egy férfi érintésért és részeiért. 

Főleg így, hogy az újonc kannal, Sammel továbbra is vadul ismerkedünk, és hogy bizony akkor sem szegem meg a fogadalmam, és fekszem le vele április ötödike előtt, ha a Nap egybeér a Földdel. Na jó, akkor azért lehet, mert kár lenne kihagyni. 

Sam 33 éves, és nagyon tud udvarolni. Azon gondolkodom, hogy ha vajon már szexeltem volna vele, akkor is ilyen kitartóan udvarolna-e? Vagy akkor már vele is úgy jártam volna, mint Princeszel, hogy dugtunk, és két hét múltán kialudt a vágy összes szikrája. 

Sam azt hiszi, hogy én egy nagyon tisztességes nő vagyok, aki nem kupakol ám akárkivel, és nem adja magát könnyen. Neki fogalma sincs erről a blogról, meg arról, hogyan horgolok a brével.

Volt már pár célozgatása a szexet illetően, és talán akkor lepődött meg igazán, amikor belementem a játékba, és csak annyit mondtam, hogy ne aggódjon, van fekete fűzőm és combfixem. 

Egyik este vadul csevegtünk, és annyira melegedett a helyzet, hogy amikor azt mondta, hogy akar engem, akkor hirtelen átjárt valami forróság, és a testem, mint egy feltüzelt vasdarab, hirtelen izzani kezdett, a számba haraptam és összezizzentem, hogy húha, én is akarom ám őt. 

Aztán fújtattam egy nagyot, és csak azt mondtam, hogy alig várom. 

image_228.jpg

Őszintén élvezem ezt a játékot, az egész önmegtartóztatást, és tetszik, hogy ilyen lassú léptekkel haladva közeledünk egymás felé. Az is érdekes, hogy az elsődleges tetszik, jó pasi kombóból folyamatosan alakul a kémia, és egyre inkább érzem azt, hogy akarom ezt a faszit.

Éppen ezért még véletlenül sem akarom elbaszni, és elcseszni az egészet azzal, hogy mégis gyorsan lefekszem vele. Bár, ugye az is kérdés, hogy mennyi egy férfi tűrőképessége. Hogy hány napot, hetet, vagy hónapot hajlandó várni arra, hogy megfektethesse szíve hölgyét. Nyilván ez attól is függ, hogy milyen potenciált lát a hölgyben. Ha mondjuk el tudja képzelni azt úgy, mint gyermekei leendő anyját, akkor valószínűleg hősiesen kitart, míg ha csak egy esti kanyart lát benne, akkor hamar tovább áll. 

De Sam még itt van, és mivel az érzéseit sem titkolja, úgy gondolom, ebből sokkal több lehet, mint pár éjszakai kufirc. Nyilván mondanom sem kell, hogy Sam kezei szépek, így ha fantáziálgatok és elképzelem a dákóját, akkor nyugodt szívvel nyugtázom, hogy biztosan szép a farka is. 

Tetszik a lassú lépegetés, és bár továbbra is szinte rettegek az elköteleződéstől, valahogy igyekszem magamat kívülről nézni, és azt mondani, hogy nyugodjak le, és ne féljek attól, ha esetleg Sammel több is lesz. 

Félek bármilyen ígéretet is tenni, vagy célozgatni kettőnkre, meg a jövőnkre, így inkább csak hallgatok, és csendben mosolygok. És hagyom, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy azok meg vannak írva. 

Azt viszont már most érzem, hogy ha Sam felé elkötelezem magam, akkor bizony nincs több ártatlan kupak se ezzel, se azzal, sőt, Christiannal se. És egy kicsit azt is érzem, hogy megkomolyodtam. Hogy elég volt a randalírozásból, meg a szép farkú kanokból, egyet szeretnék választani, aki mellett maradok. És aki marad mellettem. 

De nyilván előre ezt sosem tudja az ember, és nyilván még én sem köteleztem el magam, így azért továbbra is nyitva tartom a szemem, de érdekes módon minden jelentkezővel szemben Sam vezet egyelőre. Azzal, hogy végtelenül türelmes, azzal, hogy mer udvarolni, és azzal, hogy mer kedveskedni. Ettől én száz százalékosan nőnek érzem magam, és ha be is figyelne most egy új kandúr, nem hiszem, hogy el tudna téríteni Samtől. 

Kíváncsian várom hát a folytatást, és őszintén érzem, hogy a testem is egyre inkább készen áll Sam testének közeledésére. 

És hogy végül hova fog kanyarodni a mi kis történetünk, azt egyelőre nem tudom. És nem is kell tudnom. Elég, ha fent tudják.

 

Csók, 

xLady

Címkék: sam Fogadalom


2014.02.18. 12:14 Coset<3

Tizenhárom év

És amikor a politikusaink azt bizonygatják, hogy dübörög a gazdaság, akkor szívem szerint nekik is küldenék egy rúd párizsit. Az arcukba, vagy a kis ánuszukba. 

image_224.jpg

Kedveseim. Rendhagyó módon most hadd meséljek valami olyat, amilyet itt nem nagyon szoktam. Elsősorban azt, hogy bár lehet, most kinevetnek, de egy órjája a megboldogult Zámbó Jimmyt hallgatom, és azon felül, hogy felidézem a gyerekkoromat, amikor Mamikám, meg az összes nagynéném ezt a lemezt bömböltette főzés, meg takarítás közben, most először nem csak kívülről fújom a dalszövegeket, hanem értem is őket. 

Milyen cifra, hogy eltelt úgy bruttó tizenhárom év, mióta utoljára hallgattam Zámbó Jimmyt, és ennyi idő távlatából már én is úgy érzem, mintha Jimmy rólam és az én szenvedéseimről énekelne. Anno, tizenhárom évvel ezelőtt a "Ha lefelé indulsz a lépcsőházban..." volt a kedvencem, de ettől függetlenül az összes többi dalszövegét is kívülről fújtam. 

És akkor hirtelen kapcsolok, hogy milyen  kibaszott szopacs egy női élet, hogy szerelmek jönnek és mennek, hogy szétcsavarnak minket, férfiak felreptetik a szíveinket, aztán meg pofán basznak minket velük. Hogy honnan tudta Jimmy már tizenhárom évvel ezelőtt, hogy évekkel kesőbb akár én is énekelhetném a sorait. Hogy mit akarok a boldogságtól, hogy goodbye my love, és hogy ugye, nem bántad meg? 

És most, felnőtt fejjel már azt mondom, hogy igen, egy jó asszony mindent megbocsájt. És újra eszembe jut Mamikám, aki valóban a harminc év házasság alatt mindent megbocsátott Papikámnak. Azt is, ha másik nő volt, meg azt is, ha cifráskodott. Mert ő már akkor is tudta, hogy a család mindennél fontosabb, és hogy nincs az a kibaszott méretű egó, ami miatt megéri cuccolni és otthagyni csapot-papot.

Aztán baromira sajnálom és fáj, hogy bár én lojális voltam mindegyik volt kanomhoz, és kérdés sem volt soha, hogy hűséges is vagyok, mégis egyedül tengetem magam most is. Pont úgy, mint tizenhárom évvel ezelőtt. 

Csak azzal a különbséggel, hogy akkor a dalszövegek még nem fájtak és nem hasítottak kette úgy, mint most. Az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán. Gyermekfejjel szőtt álmok, melyet végigálmodtak már. 

És épp baszom magam ebben a szentimentális érzésben, amikor kapok egy olvasói levelet, és legörbül a szám. Hogy a lány, aki anya és nő is egyszerre egyedül neveli gyermekeit, és hogy csak azért nem vette még meg a könyvem, mert nem telik rá. 

És leírja nekem a legmélyebb érzéseit, a legnagyobb félelmeit, miközben süvít belőle az erő. Mégis. Egyedül van. Nőként. 

És biztos ő is kurvára átérzi már Jimmy összes dalát. Még nem veszíthetek, érzem elborít a láz, sírni szeretnék. Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó. És tényleg. Hanyszor maradtam már inkább csendben, hogy ne bántsam meg a másikat. Hogy ne követelőzzek magyarázatért, miközben éjszakákon át virrasztottam és meredtem a plafonra?

Miért kell előbb fájnia? 

Aztán meg eszembe jut az a másik fiatal nő, aki vasárnap a bevásárlás előtt a parkolóban odajött hozzám, és azt mondta, zsemlét szeretne venni a gyermekeinek, de nincs rá pénze. 

Annyit kértem, várjon meg. És vettem neki, meg a gyermekeinek tíz zsemlét, meg egy rúd párizsit. Mire kiértem, a bejáratnál izgatottan várt és amikor odaadtam neki a kis csomagot, könnyes szemekkel hálálkodott, és nem győzte azt mondogatni, hogy áldjon meg engem az Isten. 

Én meg elmosolyodtam, és azt mondtam, hogy szeretettel, majd pedig magamban azt, hogy engem már megáldott. 

image_225.jpg

Aztán bepakoltam, és mire kihajtottam a parkolóból, a nő már sehol sem volt, azt hiszem, hazament a gyermekeihez. Enni.

És nyilván én sem vagyok milliomos, de bízom benne, hogy nem csak belém szorult ennyi jó érzés. 

És amikor a politikusaink azt bizonygatják, hogy dübörög a gazdaság, akkor szívem szerint nekik is küldenék egy rúd párizsit. Az arcukba, vagy a kis ánuszukba. 

És lám-lám, az írás gyógyít, mire ideértem, már el is múlt minden nyavalyám, és dúdolom, hogy szemeddel látsz, szíveddel érzel. 

Csók,

xLady


2014.02.17. 11:17 Coset<3

Híd

Valószínűleg ezért van az is mindig úgy, hogy az kell nekünk, akinek mi nem kellünk, és aki utánunk szaladgál, az meg nekünk nem kell.

Derűs szép napot Kedveseim! 

Bár az idő odakinn borongós, azért én nem hagyom, hogy idebenn is borongás legyen, inkább arra gondolok, hogy tegnap milyen csodás idő volt. 

Érdekes, hogy teljesen más dimenzióban jarok mostanság, és a szexben le nem vezetett fölös energiáimat másba fojtom. Így például rengeteget olvasok, sokat gondolkodom, és erőszakosan sportolok. 

Minden egyes, új szentimentális sornál eszembe jut valami odaillő a múltamból, egy faszi, egy emlék és a hozzátartozó érzés. Olyan egy kicsit az egész, mintha kivülről nézném magamat, és mintha életem sorait könyvként tartanám a kezeimben. És bár tény és való, hogy a saját szexuális és érzelmi életemet könyv formájában a kezeimben tartani felemelő érzés, azért bátorságom még nem volt, hogy leüljek, és kiolvassam azt Azt a kurva mindenit! 

Pedig elvileg az összes sztorit szóról-szóra ismerem, hiszen én írtam őket, mégis talán félek szembenézni újra velük, mert bár emlékszem ígyis, meg úgyis, azért tükörben felidézni mindent szó szerint lehet, hogy megcsavarna még.

Így egyelőre nem olvasom el újra magamat, és amikor belelapoztam a könyvbe, a szememet kiverő Megbaszatlanságom története cím már magában is olybá hatott rám, hogy kissé bele is pirultam. Olyan egy kicsit, mintha disszociatív személyiségzavarom lenne, mintha még én is meglepődnék az egy évvel ezelőtti magamon, hogy  azt a kurva mindenit, milyen cifrákat írtam. 

Ebből is látszik, hogy felettébb lenyugodtam, és bár a szex továbbra is nagyon fontos, most először nem akarok csak kupakolni valakivel. Arra vágyom, hogy valakibe szerelmes legyek, valakihez tartozzak, és a szex is közös életünk része legyen. Fura ezt úgy leírni, hogy egy éve ilyenkor arról írtam, hogy végre megvan az áldozatom egy jó kúráshoz, mert most egy éve ismerkedtem meg Ezellel. Fura azt felidézni, hogy kúrás után még csak azt sem engedtem meg neki, hogy ott aludjon, hanem hajnalban kibasztam az ajtón, hogy köszi a farkad, jó voltál, mehetsz. 

Milyen érdekes, hogy az embernek mindig az kell, ami nem lehet az övé. Minél jobban megfosztanak valaminek az élvezésétől, annál inkább akarjuk azt. Valószínűleg ezért van az is mindig úgy, hogy az kell nekünk, akinek mi nem kellünk, és aki utánunk szaladgál, az meg nekünk nem kell. Pedig nincs is annál szexibb, mint amikor valaki ugyanannyira akar minket, mint mi akarjuk őt. 

Fura, hogy a hónapok telnek, szingli tengerek folynak egymásba, és továbbra is mindenki keres valamit, amit sehol sem talál. Pedig én biztos vagyok benne, hogy a másik oldalon ott van a mi tökéletes párunk, aki valójában kurvára nem tökéletes, de nekünk pont úgy jó, ahogy van. Pont úgy. 

És nyilván akkor is felbassza néha az agyunkat, de mi meg tudjuk, hogy az is csak átmeneti, és nem éri meg arcoskodni, és sértegetni, mert meghalnánk nélküle. 

Valahol itt baszódott el minden, hogy mindenki sokkal többre tartja magát, mint amennyit valójában ér. Van az a régi mondás, hogy ha megvehetnék mindenkit annyiért, amennyit ér, és eladhatnám annyiért, amennyit magáról gondol, milliomos lennék. És bár nincs jogunk mások felett ítélkezni, lássuk be, van ebben azért valami.

Nyilván akaratlanul is mindenkinek ott vannak az elvárásai a másikról. Legyen magasabb, legyen sportos, legyen diplomás, vagy legyen szőke, hosszú hajú. Ezek olyan kritériumok, amik miatt megfosztjuk magunkat attól, hogy megismerjük a potenciális nagy szerelmünket. Mert persze, kémia az kell, de lehet valaki hat diplomás, meg egynyolcvan magas, ha érzelmileg akkora kretén, amekkorát még nem hordott a hatán a föld. 

Nálam a prioritást is teljesen átrendezte az érzelmi intelligencia. Az már az első pár sorból kiderül, hogy ki mekkora játékos. Például ha valaki nagy betűvel írja az Ént, akkor már tudhatjuk is, hogy az illető nagyon megtiszteli saját magát, és hadilábon áll egy kicsit az egójával. Vagy például ha valaki arról beszél, hogy ő mit vár el, neki mire van szüksége, és egy szót sem ejt arról, hogy ő kicsoda, és ő mit adna bele a kapcsolatba, akkor azt hiszem, túl sok jóra nem számíthatunk. Mert az a férfi, aki az elején is csak magával van elfoglalva, az idő múlásával csak még inkább magával lesz. És a nő az oldalán hiába fog vergődni, hogy nem figyel rá a kedvese, már késő lesz. Mert megváltoztatni senkit nem lehet. És nem is kell.

Pont ezért az már teljesen biztos, hogy én elsősorban erre próbálok meg odafigyelni bármilyen jellegű bimbozó kapcsolatomban. Még akkor is, ha nekem beszólnak, még akkor is, ha megbántanak, és akkor is, ha köcsögösködnek velem. Mert tudom, hogy ez valójában nem is nekem szól, hanem a saját alulfejlett érzelmi intelligenciaját pofozgatja éppen az illető. És hogy abban nekem van-e szerepem? Ha akarom, igen. Viszont az elmúlt évek tapasztalatai után már nem akarom, köszönöm. Így amint megszagolom az egózás bűzét, elnézést kérek, és már állok is tovább. 

És hogy mit jelent az egózás? Azt például, hogy tesztelget minket a másik. Hogy méregeti a türelmünket, meg azt, hogy mennyire harapunk rá a csalijára. Hogy ha megfeszül, akkor sem ír ő előbb, mert az erejét fitogtatja. És sajnos ebből van annyi, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, így én meg inkább maradok az egyik parton, és megvárom, mig megérkezik az az egy, aki a Dunára velem inkább hidat emel, és átvezet azon, meg a benne fulldokló egóharcosokon. 

Csók,

xLady

Címkék: szerelem Ego


2014.02.14. 09:54 Coset<3

Valentin nap

Vannak jelei a szexuális frusztrációnak, például a körömrágás, vagy szükségtelen kényszermozdulatok, de egyértelmű jele a szexuális kiéhezettségnek az, amikor a száját szétharapdálja az ember. 



image_220.jpg

Szép jó reggelt Kedveseim!

Megint eltelt egy év és én már megint szingli vagyok. Bár annyit változott a helyzet, hogy tavaly ilyenkor egy faszért rimánkodtam, idén pedig megvontam azt magamtól. Mindet.

Az anti-szexuális fogadalmam még mindig tart, és ahogy előre megsaccoltam, az idő múlásával egyre kevésbé is érzem a vágyat arra, hogy szexeljek. Nyilván más lenne a helyzet, ha ezt a csodás Valentin napot életem szerelmével tölteném, mert ha máskor nem is, ilyenkor azért csak kupakol az ember. Elvileg. Eszembe jut, hogy nekem ezidáig nem sok nem szingli Valentin napom volt, egészen pontosan egy, rózsával és majdnem lánykéréssel, de végül mégsem. Valahogy mindig úgy alakult, hogy ha csak átmenetileg is, de pont mindig előtte szakítottam, így nekem valahogy több nem kedves február 14-e van a tarsolyomban, mint másnak. 

És ha már idén is szingli vagyok, akkor azt hiszem, a mai napot is valamelyik szingli barátnőmmel fogom tölteni. Mert bár azt hiszem, megvan az anti-szexuális fogadalmamat feloldó kis kandúr, de most nem sietek el semmit please. 

Vele is csak akkor fogok lefeküdni, ha azt fogom érezni, hogy szétvet a vágy, hogy magamban érezzem, és biztos leszek abban, hogy komolyak velem a szándékai. És mindezt teszem nem is annyira a keretszám miatt, mint sem magam miatt. 

Félidőnél vagyok, még másfél hónapig nem tárom szét a combjaimat, és azt hiszem, ez tökéletesen ideális abból a szempontból is, hogy udvaroltassak magamnak. Természetesen az új kandúr mit sem sejt a fogadalmamról, így még izgalmasabb, hogy érdekel és akarom őt, mégsem térdelek be a lábai közé a második randin. 

Így, hogy most többet foglalkozom magammal, rájöttem, hogy nekem maga az ismerkedési fázis nem megy. Talán ezért is volt mindig úgy, hogy ha kellett nekem egy faszi, akkor hamar a tárgyra tértem, aztán vagy maradtam, vagy nem. 

Egy olyan nőnek, akinek annyira fontos a szex, mint nekem, felettébb nehéz ellenállnia mindenféle szexuális vágynak. Vannak jelei a szexuális frusztrációnak, például a körömrágás, vagy szükségtelen kényszermozdulatok, de egyértelmű jele a szexuális kiéhezettségnek az, amikor a száját szétharapdálja az ember. 

Nos. Jelentem, a számat már szétharaptam. Hiába. Az orális fixációm azért csak az enyém. Szóval kínosan odafigyelek, hogy mondjuk egy megbeszélés közben ne harapdáljam a számat. De van ám más jele is annak, ha egy nő ki van éhezve a szexre. Az elsődlegesen észrevehető jel az a frusztráltsága. Amikor minden ok nélkül olyan idegbeteg, hogy nem lehet hozzászólni. Aztán van a másik jel, az, ahogyan a testét használja. 


image_222.jpg

Ebben két véglet lehet. Vagy mindent kipakol, hogy bizonygassa, hogy ő mennyire jó nő, vagy pedig mimózaként csadorba tekeri magát. Azok a hölgyek, akik folyamatosan arra éreznek kényszert, hogy minden szempár az ő mellüket, vagy combjukat bámulja, minden valószínűséggel szexuálisan kielégítetlenek. Magyarul egy emberes baszásra vágynak, és azt akarják bebizonyítani, hogy ők igenis szexuális vadmacskák. 

De nyilván ezt ők sem úgy gondolják, hogy akkor ér őket fogdosni, bár mint ismerjük a mondást, aki kurvának megy, ne lepődjön meg, ha megbasszák please.

Felettébb visszatetsző, amikor a hölgyemény nyilvánosan felháborodik közszemlére tett testi adottságainak bámulóin. Nem kikérni kell magunknak, hanem nem kitenni. Egyszerű. 

A másik véglet meg mimózaként eltakarja magát, mert magáról sem hiszi el, hogy szexuálisan vonzó, így meg csak esélyt sem akar adni arra, hogy saját magától zavarba jöjjön. 

Azt is észrevettem magamon, hogy lenyugodtam. Annyira take it easy üzemmődban vagyok, hogy szinte semmi nem tudja felbaszni az agyamat, még az sem, hogy Arash felbukkant, én meg nyugodtan és szofisztikáltan úgy elküldtem a picsába, hogy talán sosem talál vissza. Természetesen még ő kérte ki magának, de mondanom sem kell, hogy tényleg nem izgat, bárhogy is pattogjon.

Engem most megszállt a béke és nyugalom, és valahogy semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy elutazhassak jó messzire, és semmi mással ne kelljen foglalkoznom, mint a tenger bámulásával, meg a nyílásaimba bevándorló homokszemekkel. 

Na jó. Meg esetleg életem szerelmével. 

Csók,

xLady

 

Címkék: külföldi szerelem randi kurva Szex Kan