Könyvajánló

Azt a kurva mindenit!

Valahogy mindig így van ez. Mi hercegnők várjuk, hogy eljöjjön értünk a szőke hercegünk fehér lovon. A mesében, amikor a herceg megérkezik, megmenti a hercegnőt és élnek boldogan, míg meg nem halnak. Itt elsztorizgatom, hogy szerintem a meseírók valamit elhallgattak, mert valójában ez nem is így van. Kurvára nem.

Facebook

2014.11.10. 15:50 Coset<3

Tovább

Aztán eszembe jut Ezel, meg az ő agresszív kirohanásai, és arra gondolok, valahol mindannyian kicsit bolondok vagyunk, csak valamelyikünknek papírja is van róla. 

10257428_468155553330966_4224952441898680993_n.jpg

Gyöngyharmatos szép délutánt Kedveseim,

Bár szinte már zaklattak az új sorokért, időm csak most engedi, hogy újra rávessem magam a billentyűzetre, és beszámoljak a felettébb egzotikus, viszont annál kevésbé sivár szerelmi életemről. 

Pontosabban arról a megfoghatatlan szerencsétlenségről, ami a szerelmi életemet kíséri mióta elváltam Christiantól. Mióta megérkeztem Németországba, a potenciális kanok váltották egymást az életemben, de valahogy egyikkel sem sikerült megugrani azt a szintet, hogy több legyen mondjuk egy kamatyolásnál. Vagy kettőnél.

A sor kezdődött Suvival, a német-török kiskandúrral, aki az első dugásnál három perc után meggondolta magát, a másodiknál meg a gatyájába élvezett action előtt. 

Aztán jött az olasz Robin, aki egyből feleségül kért, hogy ne paráználkodjunk Isten előtt, hanem inkább tegyük szentté a kapcsolatunkat. Majd pedig megérkezett az IQ-harcos Mario

Mario, a rendkívül intelligens, és minden tekintetben hozzám passzoló cigány fiatalember. Mario, akivel a sztori még csírájában elhalt, ugyanis személyes találkozás előtt elmondta, hogy skizofrén. Ez engem rettentően földhöz vágott, annyira, hogy napokig nem térem magamhoz a gondolataim és az érzéseim alkotta zavarból. 

Miután ezt megtudtam, és miután érezhetően hadilábon állt az érzelmei kontrollálásával, úgy döntöttem, nem ugrok fejest olyanba, amiről már most azt gondolom, hogy rövid időn belül megbánnám. Mivel Mario letitltott minden lehetséges fórumról, így esélytelen volt bármiféle további kapcsolatfelvétel kettőnk között. 

A napok teltek, és őszintén szólva nem volt olyan nap, amikor ne jutott volna eszembe, amikor ne azt éreztem volna, hogy ez volt az igazi arconcsapás, és hogy vajon miért húzogatják előlem a fentiek a mézes madzsagot, ha végül úgyis csak arra vágynak, hogy mikor már tátom a számat, hogy ráharapjak, elhúzzák, fityiszt mutassanak és nevetve azt mondhassák, csak vicceltünk, kiscsillag, szopjál csak tovább. 

Eszméletlen ürességet éreztem napokig, felcsücsültem az érzelmi hullámvasútra, és minden nap feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon együtt tudnék-e élni egy olyan emberrel, aki élete végéig segítségre szorul. Hogy bár a gyógyszeres kezelés adhat egy stabil állapotot, de lássuk be, hogy egy mentális beteg partnerrel viszonlyag beszűkül a mindennapi élet. 

Szóval nagyon bántott ez a történet, nagyon fájt konkrétan az életem, és azt gondoltam, hogy a legjobb gyógyszer számomra az lesz, ha másik férfival enyhítem a fájdalmam. Így mocskos módon elővettem Robint, a szentfazekat, és áthívtam, hogy dugjon meg. 

Ő meg jött is, és bár megint jókat dugtunk, minden egyes alkalom után csak még nagyobb ürességet éreztem magamban, és teljesen világossá vált a számomra, hogy bár a szex átmenetileg örömforrás, sokkal inkább vágyom arra, aki mellett szívesen ébredek fel reggel, és akinek már a puszta létezése is örömmel tölt el. 

Nos, ilyen Christian óta talán csak Ezel volt, de azóta kérem egyszerűen utolérhetetlen vágy szaladgál bennem fel-alá, és mivel a szex ezt nem csillapítja, így inkább azt is félretettem. 

IMG_4567.JPG

Szóval a napok teltek, elmeséltem Mariot az egyik kedves kollegámnak, és ő azt tanácsolta, mindenképpen találkozzak vele, mert látnom kell a szemeit, mielőtt bármit is mondhatnék. Ezt a tanácsot napokig hetekig emésztgettem, és mikor törölni készültem a profiljaimat az összes társkereső oldalról, kaptam egy üzenetet Abdeltól, a marokkói fiatalembertől. Nos, Abdel képei magukért beszéltek, konkrétan tízből tizes példány, már ami a külsejét illeti. 

Szokásos unalmas és lélekölő sztori: csetelés, képek, bla bla. Mivel még mindig a személyes találkozó híve vagyok, így már két nap után sürgettem is a találkozót. Az már elsőre feltűnt ugyan, hogy Abdel képei eltérnek az átlagostól. Konkrétan harcművészeti repertoárt virított, na meg azt, hogy ő milyen jól is néz ki ninja-szerkóban. 

Aztán ismerősök lettünk fészbukon is, és Abdel, a masszőr továbbra is szimpatikusnak tűnt. Egészen addig, míg el nem kezdett magáról fényképeket posztolgatni, úgy napi hetet. Na nem szelfiket, meg nem is pillanatokat, hanem beállított, profi fényképeket magáról. Mikor megkérdeztem, hogy ezt milyen szándékkal teszi, hogy esetleg elismerésre vágyik-e, akkor közölte, hogy ilyenről szó sincs, őt mindenki szereti, és ő így fejezi ki magát. 

Hát jó. 

Aztán gondolom, a képeimet nézegette, amikor írt egy üzenetet, amiben megkérdezte, hogy biztosan szingli vagyok-e. Mondtam, hogy legjobb tudomásom szerint igen, és nem is foglalkoztam a kérdéssel tovább. Majd kereken egy héttel a megismerkedésünk után bedobtam, hogy akkor most már jó lenne találkozni személyesen is. Épp szombat este volt, épp a városban sétálgattam, amikor felhívott. Csevegtünk, és valahogy meglepődtem a hangján, de főleg a nevetésén. Lehet, hogy csak Mario miatt, de a nevetését hallva egyből az ugrott be, hogy valami szellemileg nem stimm ezzel a fickóval. Hogy úgy nevet, mint valami elmebajos, szinte egér hangon, és értelmetlenül. 

Mondtam neki, hogy épp a városban vagyok, úgyhogy ha van kedve, eljöhetne, hogy találkozzunk. Erre néma csend. Aztán azt mondogatja, hogy lássuk csak, lássuk csak, de választ nem ad. Majd megkérdezem, hogy mikor és hol szeretne találkozni, ha egyáltalán szeretne. Mire azt mondja, hogy találkozhatnánk az égbolton, mert az milyen csodás lenne, ha ott tudnánk repülni. És hogy hát ha becsukom a szemem, akkor ő már ott is van velem. 

Én tátott szájjal és némán állok, a telefon majd kiesik a kezemből, ő meg hangosan hahotázik már megint azzal az idegesítő nevetésével. Azt hiszi vicces, és még akkor sem veszi a lapot, hogy nem az, amikor én nem nevetek vele. 

Utoljára kérdezem, hogy akar-e találkozni, és azt mondja, ez nem is kérdés, de jelenleg sajnos nem tud. Majd hozzáteszi, hogy nincs neje, ne aggódjak, ő van a képeken, és nagyon szeretne velem találkozni, de most nem tud. Mikor kérdem, hogy miért, választ nem kapok, pacekba azért még tisztázom, hogy ugye mentálisan minden rendben van nála, megerősít, hogy igen, majd elindulok haza, és azt mondja, hogy igazából csak annyi, hogy nem tankolt, és most nincs pénze tankolni. De hogy majd holnap lesz. 

Na itt hirtelen már minden volt előttem, csak erős férfi nem, így lelkiismeret-furdalás nélkül elköszöntem tőle, és úgy gondoltam, akkor ez ennyi is volt.

IMG_0415.jpg

De Abdel nem adta fel, naponta bejelentkezett, mígnem egyik alkalommal a következő üzenetet kaptam tőle: Nem vagy szingli. Most már egyértelmű. Olyan vagy, mint a többi. Milyen kár. 

Majd fogta, és letiltott mindenhonnan. 

Ezen a ponton a kínom nevetésben tört ki, hogy az ég világon nincs olyan, hogy kifogom az összes kretént, akárhol legyek is a világon. Ilyen nincs, és mégis van. 

Kicsit meg is könnyebbültem, de Abdel két nap múlva újra felbukkant, és azt akarta, hogy kérjek bocsánatot. Isten bizony azt éreztem, hogy sírva fakadok ezektől a lehetetlen fasziktól, majd azt mondtam neki, hogy fogalmam nincs, miről beszél, és hogy ne haragudjon, de jelenleg nincs energiám drámázni.

Látta, hogy nem úgy sült el a dolog, ahogy szerette volna, így inkább gyorsan ő kért bocsánatot, és megköszönte, hogy ismét szóba állok vele. Aztán azt mondta, hogy nehézségei vannak azzal, hogy megbízzon emberekben, és szeretné azt érezni tőlem, hogy izgatottan várom, hogy találkozzunk. 

Közben eltelt egy újabb hét, és ő arról kezdett beszélni, hogy milyen kár, hogy éppen nem a karjaiban vagyok, és hogy mennyire szeretne velem lenni. Mondtam neki, hogy lelke rajta, ugorjuk hát meg ezt a lécet. Választ megint nem kaptam arra, hogy pontosan miért is nem tudunk találkozni, viszont kaptam fényképet róla a fürdőszobából, amikor épp zuhanyozni indult. Hogy miért, azt nem tudom, de a képein a szemei voltak az utolsó piros zászlócskák, amik azt  mondták nekem, hogy inkább hagyjuk ezt a történetet. 

Aztán végül kiderült, hogy már megint nem volt pénze, de nem miatta, hanem a cég miatt, és hogy amúgy is az Ikeában is már tök rég óta meg akar venni valamit, de emiatt még nem tudta. Majd megkérdezte, hogy tetszik az új ninjás fényképe. Miután látta, hogy anniyra nem szívélyes egyik válaszom sem, azt kérdezte, hogy ugye, nem vitt el tőle senki. 

Minden egyes kretén húzásnál arra gondoltam, valahogy írok Marionak, mert beszélni, és találkozni akarok vele. Megtaláltam a módját annak, hogy újra kapcsolatba lépjek vele, de sokszor, mikor már majdnem írtam neki, valami mindig visszatartott, és így végül nem írtam. Tegnapig. Ahogy beszélgetni kezdtünk, szinte azonnal megint azt éreztem, hogy odabent kivirágzik, hogy van valami, ami miatt -bár komoly mentális betegségben szenved- én mégis találkozni akarok vele. 

Mario azt mondta, hogy azelőtt ítéltem meg őt, mielőtt megismertem volna. És hogy nem haragszik egyáltalán, értsem meg, hogy tudatában van a betegsége komolyságának, és mivel nagyon a helyén kezeli, úgy él, mint egy normális fiatalember. Kicsit elszégyelltem magam, majd elgondolkodtam, hogy igaza van, és eldöntöttem, mindenkpp találkozom vele. Úgy váltunk el, hogy másnap beszélünk, és én újra azt éreztem, hogy egy kis boldogság beköltözött a szívembe. 

Másnap reggel azonban Mario azt az egy forrást is megszüntette, ahol előtte beszéltünk. Letiltott. 

Én meg nem tudom, hogy vajon ez egy jó példája-e a betegségének, hogy ez is csak egy érzelmi kirohanás-e, és hogy valóban helyre tudnám-e magamban tenni az ilyen és ehhez hasonló érzelmi kilengéseit, ha a párja lennék.

Aztán eszembe jut Ezel, meg az ő agresszív kirohanásai, és arra gondolok, valahol mindannyian kicsit bolondok vagyunk, csak valamelyikünknek papírja is van róla. 

Miután tudomásul veszem, hogy Mario nem akar velem beszélni, úgy döntök, hogy Abdellal is frissiben rövidre zárom a történetet, és megmondom neki, hogy ne haragudjon, de én nem tudok azonosulni a ninja-világával, és hogy nekem ez kicsit rémisztő. És hogy már félek találkozni vele. 

Ő tökre meglepődik meg kiborul, és kikéri magának, mert hogy ő milyen jó társasága mind a családjának, mind pedig a barátainak, és milyen kár, hogy én ezt még nem tapasztaltam meg. Rendben. 

És még így a végére annyi, hogy Robin, a szentfazék, aki elsőre inkább feleségül akart venni olyannyira eltűnt, és ignorál, hogy a három hete küldött üzenetemre sem reagál. 

Talán a homlokomra van írva, hogy gyere kreténkém, én pont ráérek, vagy nem tudom, mi ez, amit kifelé vetítek, de amellett, hogy izgalmas, lelkileg megterhelő is.  

Miközben ezeket a sorokat írom, nevetek, pedig valójában az egész bejegyzés nem vicces. Egyáltalán nem. 

Csók,

xLady 

Címkék: blog merevedés cigány társkeresés szopás randi szingli christian


2014.10.21. 16:11 Coset<3

Fair

Családot szeretne alapítani, gyerekekkel, aranyhalakkal, meg kutyával a kertben, viszont amikor megkérdeztem tőle, hogy késznek érzi-e magát erre a lépésre, azt válaszolta, hogy igen, de hogy egyébként csak heti nyolcvan euróból él.

fd2324084075d28a_87772555.xlarge.jpg

Miután elfogyasztottam egy doboz csokis minifánkot, egy zacskó csokis kekszet, egy tábla milkát, és két pohár fehér bort egyedül, arra a következtetésre jutottam, hogy az előtte vacsira bedobott hal és saláta kombó valójában lófaszt sem ér, így fogyókúra idején. Mármint hogy lehet, hogy étvágyat csökkent, de hogy élvezetet nem növel, az tuti. 

Aztán tovább gondolkoztam, és rájöttem, hogy hamarosan itt a mikulásom, így valószínűleg ezért tört elő belőlem a minden édességet felzabáló kistehén. Aztán még tovább gondolkodtam, és rájöttem, hogy ez sokkal inkább volt valami fajta kompenzálás. Kompenzálás cserébe azért, hogy én mindig kifogom a legnagyobb kreténeket. Mindig. 

Történt ugyanis, hogy pár nappal ezelőtt fészbukon bejelölt Mario Steinermann. A sok egyéb ismerkedni vágyó között igazi felüdülés volt Mario fényképeit nézegetni, így visszajelöltem őt. Beszélgetni kezdtünk, hamar kiderült, hogy Mario 29 éves, elvált, és az igazit keresi. Surprise. Aztán kiderült az is, hogy hat nyelven beszél, és banki ügynökként dolgozik. Nahát. Mario nagyon jó humorú, intelligens, elmondása szerint 148-as IQ-val és saját lakással rendelkező fiatalember, így már kezdtem is azon csodálkozni, hogy vajon miért egyedülálló. Mert mint tudjuk, ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem is igaz.

Aztán Marioval nagyon hosszú csevejbe kezdtünk, és órákon keresztül röhögcséltünk a két laptopunk két oldalán. Szó szót követett, így amikor a családjainkról kezdtünk beszélni, hamar kiderült, hogy ő is cigány. Na, azt hiszem, ezen a ponton éreztem azt, hogy nem hiába jöttem ki Németországba, hállelujá bele az éjszakába, ő lesz az én emberem. Még egy kicsit talán meg is könnyeztem. 

Szóval Mario értelmes, jó képességű, humoros, és cigány. El sem hiszem. Ő is nagyon megörült annak, amikor kiderült, hogy én is az vagyok, így szinte azonnal biztosra vettük, hogy ez csak valami égi jel lehet arra, hogy mindketten megtaláltuk azt, akit kerestünk.

Aztán másnap reggeltől folytattuk a csevejt, és az első furcsaság az volt, hogy bár a számomat már tudta, nem hívott fel, hanem továbbra is csak üzeneteket írt. Mondtam is neki, hogy nem szeretem a virtuális csevegéseket, de mint ha meg sem hallotta volna, csak írt, írt és írt, miközben ő már annyira biztosra vette, hogy én vagyok az igazi, hogy máris szerelmemnek szólított, és arról kérdezgetett, milyen esküvőt szeretnék.

Igazából már itt fura volt a szitu, mondtam is neki, hogy egy kicsit nagyon előreszaladt a sztoriban, mi lenne, ha mondjuk minimum egyszer találkoznánk, mielőtt ilyen távoli dolgokról beszélünk egymással. Aztán ő azzal védekezett, hogy de tudja, hogy én kellek neki, ez már nem is kérdés, így nincs ezzel semmi baj. Hát jó. 

Megbeszéltük, hogy leghamarabb csak jövő héten tudunk találkozni, majd pedig elmesélte, hogy egyébként a napjait tekintve nagyon rugalmas, ugyanis jelenleg az önkormányzat segíti őt anyagilag. Aztán arról beszéltünk, hogy neki is milyen szoros kapcsolata van a szüleivel, csak úgy, mint nekem, és hogy a képeim alapján már az édesanyja is leokézta a mennyegzőt. Ekkor kértem, hogy mutasson magáról egy friss fényképet, és amikor megkaptam, akkor nem tudtam hirtelen, hogy féljek, megszűnjek létezni, vagy csak inkább angolosan távozzak a történetből. Egy meghízott, lelakott, önbizalom hiányos kis maci nézett rám a képekről, a szemeiben tele kérdésekkel, és félelemmel, gyakorlatilag olyan volt az ábrázata, mint mondjuk a nagyon kedves óvodai kisbarátunké volt annak idején. A baj csak az volt, hogy nem igazán tudok vonzódni egy ilyen férfihoz. Tényleg. 

Itt már tényleg kezdtem magam furán érezni, de azt nem sejtettem, hogy ez még semmi a végkifejlethez képest. 

Elmondása szerint már családot szeretne alapítani, gyerekekkel, aranyhalakkal, meg kutyával a kertben, viszont amikor megkérdeztem tőle, hogy késznek érzi-e magát erre a lépésre, azt válaszolta, hogy igen, de hogy egyébként csak heti nyolcvan euróból él. Nem igazán értettem az összefüggést, viszont azt igen, hogy egy ekkora összeg egy család eltartásához nem biztos, hogy elég. Erre azt válaszolta, hogy hát de úgyis ott van a családja is, meg hát én is erős nő vagyok, tutira dolgoznék. Mondtam neki, hogy mondjuk szülés közben nem valószínű, de mindegy is, kicsit túlságosan előre szaladtunk egy olyan beszélgetésben, amiről nem is kellene még beszélnünk. 

Aztán a nap végén, úgy tíz órányi textingelés után mondtam neki, hogy fáradt vagyok, és hogy elfogytam mára, jó éjszakát. Majd ő megkérdezte, hogy rá haragszom-e valamiért, én mondtam, hogy nem, és elköszöntem tőle. Aztán úgy két óra múlva egy újabb üzenet várt tőle, amiben az állt, hogy nem tetszett neki az, ahogy elköszöntem tőle, és az, ha egy nő így beszél vele, ezért úgy érzi, mégsem illünk össze, és sok sikert kíván nekem a pártaláláshoz. És hogy ő túl szegény ahhoz, hogy a telefonon lógjon órák hosszat, ezért írogat és nem hív fel. Majd pedig leblokkolt. 

Én enyhe sokkot kaptam, hogy megint kifogtam egy kretént, és itt már biztosra vettem, hogy valami nem stimmel vele. Seráfütty, az élet megy tovább - gondoltam, jó éjszakát kívántam magamnak, és befordultam a fal felé. 

Reggel Mario üzenete fogadott, amelyben leírta, hogy nagyon sajnálja a tegnap estét, és a kirohanását, és hogy neki ez most mennyire fáj. Hogy reméli, hogy meg tudok neki bocsátani, és hogy különben is ne haragudjak. Én meg már addigra biztosan tudtam, hogy az ég világon semmit nem akarok egy olyan férfitól, aki 29 évesen nem képes kontrollálni az érzéseit, így nem is válaszoltam neki. 

0.jpg

Aztán nem sokkal később jött a következő üzenet, hogy tudja, hogy elbaszta, ne haragdujak, és hogy küldött nekem fészbukon egy nagyon nagyon fontos üzenetet. Kérte, hogy olvassam el, és ha már így megismertük egymást, szeretné, ha továbbra is tartanánk a kapcsolatot. 

Beléptem fészbukra, elolvastam az üzenetet, és a szó szoros értelmében tátva maradt a szám. Sok köntörfalazás után leírta, hogy mennyire tetszem neki, és hogy ő mekkora egy kretén, de hogy könyörüljek meg rajta, mert most elmondja nekem, hogy valójában egy nagyon komoly mentális betegségben szenved. Pontosabban azt, hogy paranoid skizofrén, és bipoláris zavara van, de hogy ne aggódjak, mert gyógyszereket szed, tök jól van, és hogy ez nem is annyira gáz, mint én azt elsőre gondolom.

Valójában nem tudtam hirtelen se köpni, se nyelni, mert valahol éreztem én, hogy valami nem kerek vele, de mégis szíven ütött a sorait olvasni. Vajon korrekt-e úgy indítani egy ismerkedést, hogy egy ilyen súlyos betegséget ellhalgat az egyik a másik felől? Vagy hol van az a pont, amikor ezt el kell, vagy el lehet mondani a másiknak? Vagy az ilyen ember maradjon mindig egyedül? Nem fair. Sehogysem. 

Tisztában vagyok a betegsége komolyságával, és egy percig sem szeretnék ebből viccet faragni. Kifejezetten szomorú, hogy egy fiatal férfinek ez vágja haza az életét, és azon túl, hogy gyógyszereken él, sajnos nem sok mindent tehet ellene. Viszont én meg nem vagyok se szociális munkás, se jótett lélek, hogy a nyakamba vegyek egy ekkora dráma királyt, betegségtől függetlenül.

Őszintén sajnáltam nem csak őt, hanem a sztorit is, hogy ilyen tiszavirág életű volt, mert abban bizony biztos voltam, hogy ha még magamat ki is tenném egy ilyen ember társaságának, a leendő gyermekeimet biztosan nem. És nem azért, mert megvetem őt, vagy szánom, hanem azért, mert egy férfira vágyom, aki magabiztos, nem pedig egy olyanra, aki behallucinálja, hogy megcsaltam, és miután megszeretget, jól pofán vág. 

Lehet, hogy önző vagyok, és lehet, hogy rosszul gondolom ezt az egészet, de ha nem érzem magam biztonságban a férfi mellett, aki mellett lehorgonyozom, akkor ennyi erővel egyedül is maradhatok. 

Így Marionak megköszöntem az őszinteségét, biztosítottam róla, hogy megértem őt, elköszöntem tőle, és egyértelművé tettem számára, hogy a jövőben semmilyen kapcsolatot nem kívánok vele ápolni. 

Hogy ez fair volt-e? Nem tudom. Döntse el mindenki saját maga.

Ami viszont engem illet, azt hiszem, tényleg befejezem a netes ismerkedés minden formáját. Mindet. 

Csók,

Maria

 

 

Címkék: vélemény férfi gondolatok randi véletlen cigany házasság


2014.10.14. 21:33 Coset<3

Bye

Én meg a döbbenettől majdnem leestem a székről, hogy persze, nagyon helyes és kedves fickó, jól érzem magam vele, satöbbi, de azért újra fejest ugrani egy ilyen történetbe, nem tudom, hogy merek-e.

 

image_257.jpg

Eljött ez a nap is. Lassan egy hete másra sem tudok gondolni, csak Christianra, és fogalmam sincs, hogy miért. Nem értem magamat, nem értem a helyzetet, és nem értek semmit már. Hogy átérezzék, mit érzek, játszák le a lenti videókat. És olvassanak tovább. 

Tényleg azt hittem, már túl vagyok rajta, és bár megviselt az új házassága, akkor nem feküdtem ki tőle. És most, hogy tudom, a közelemben van, egyszerre rohannék hozzá, és tenném az ellenkezőjét. Belehalnék, ha látnom kéne. És közben meghalnék, hogy láthassam. Mégis, most először nem bírom megtenni. Itt van tőlem két órányira, és én nem bírok elindulni. 

Ha belegondolok, hogy meglátom, még látatlanul is lesütöm a szemem, és elszomorodom. Egyszerűen nem tudnék neki mit mondani. Szeretném, ha elmondhatnám, de fogalmam sincs, hogyan. Nem tudom, hol kezdeném és azt sem, hova néznék. Mert a szemeibe biztosan nem mernék. Most az egyszer biztosan nem. 

Lelkemben ezen csapatom magam, miközben tegnap este megint nálam járt Robin, az új olasz udvarlóm. Robin mélyen vallásos, így miután a vallásáról beszélt, azt mondtam neki, hogy nekem egy kicsit visszatetsző, hogy ennyire vallásos, közben pedig házasság nélkül átjár engem megkúrogatni. Erre azt mondta, hogy igazam van, ez neki is nagy dilemmája, beszélni is akart velem erről, és arra célozgatott, hogy kössünk legalább egyházi esküvőt, hogy Isten előtt ne bűnözzünk.

Én meg a döbbenettől majdnem leestem a székről, hogy persze, nagyon helyes és kedves fickó, jól érzem magam vele, satöbbi, de azért újra fejest ugrani egy ilyen történetbe, nem tudom, hogy merek-e. Azt hiszem, nem. 

Fura ez a kettősség, ami őt jellemzi, egyszerre vallásos szentfazék, és vadállat baszógép. Tegnap este, miután közelebb kerültünk egymáshoz, és miután azt firtatta, hogy ha fent lesz végre a sötétítőm, akkor nagyobb teret nyer a privát szféránk, hirtelen megkívánt, és őszintén szólva én is őt. 

Az ágyhoz táncikáltunk, és lágyan lengtünk a zenére, miközben erőteljesen éreztem az ágaskodó férfiasságát a fenekem partjai között. Aztán mikor közelebbi ismeretségbe kerültem a kis Robinnal, csak akkor eszméltem rá, hogy te jó ég, mekkora szerszáma van. Alapvetően ő is magas, de őszintén nem gondoltam volna, hogy ekkora bottal jár. Az első együttlétünknél csak az tűnt fel, hogy szex után két napig mély medencei fájdalmat éreztem. A mostani vad dugásunk közben szembesültem vele, hogy bizonyos pózokat szinte képtelen vagyok vele kivitelezni, mert olyan érzés, mikor bennem van, mint ha egy méretes kígyóuborkát dugtam volna fel magamnak. 

Mondtam is neki, hogy egészen a méhemben érzem a kis barátunkat, mire ő -orvostanhallgató lévén- azonnal kijavított, hogy maximum csak a méhem nyakáig érhet a pénisze.

Aztán dugás közben ecseteltük még egy kicsit az anatómiai pozicionálásunkat, és pörögtünk, nevetgéltünk, forogtunk az ágyon egyik pózból a másikba, miközben én kurvára élveztem, hogy végre újra jót dugok. 

Aztán mikor becsapott maga elé kutyapózba, és belém jött, akkor azért egy pillanatig csillagokat láttam, és majdnem megfejeltem a szemközti falat a nagy ugrástól. 

Aztán végül átadtam magam az élvezetnek, és mivel még mindig a vad szexet szeretem, így hagytam, hogy Robin konkrétan darabokra szedjen, miközben csapkodott, és kérdezgetett, én meg nyekeregtem, meg nyöszörögtem, mert másra bizony nem nagyon futotta. Végül talán húsz-harminc perc múlva, a hasamon fekve, a csípőmet megemelve akkorát élveztem, hogy valószínűleg a szomszédaim is értékelték, hogy ideköltöztem. 

Később Robinnal beszélgettünk, és filmet néztünk, ő persze szeretett volna még dugni, én viszont már nem. Ekkor jutott először eszembe, hogy öregszem. Robin tényleg nagyon jó dugópartner, mégis nemet mondtam a következő szexre. Régen azért nem volt ilyen. 

Aztán késő este hazament, én meg megint nem bántam, mert akkor legalább aludhatok a kényelmes pizsimben, és akkor büfizek, amikor kedvem tartja, nem pedig amikor az illem megengedi. Úgyhogy csak zárójelben mondom, hogy minden ilyen alkalom azért megkönnyebbülés nekünk, nőknek is. 

Másnap reggel felhívtam Mamikámat, akinek elmeséltem, hogy Christian a közelben van, és hogy mit beszéltem vele. Mamikám már csak nevetett rajta, egyrészt azért, mert álmai válnának valóra, ha azzal hívnám fel, hogy kibékültem Christiannal, másrést meg azért, mert tudja, hogy ez a nagybetűs fucking never ending story of my life.

Aztán azon gondolkodtam, hogy vajon könnyed továbblépés lenne-e, ha mondjuk összeállnék Robinnal. Együtt maradnék vele? Megbánnám? Fene tudja. 

Aztán délután miközben Moncsi barátnőmnek ecseteltem a fejleményeket, és vinnyogtam Christianon, becsippant a telefonom. Christian volt az. Megérkezett, és megkérdezte, hogy hol vagyok. Aztán azt, hogy kérjen-e csütörtökre időpontot az ügyvédhez, hogy találkozzunk Düsseldorfban, és hivatalosan is pontot tegyünk az ügyünk végére. 

Erre csak annyit mondtam, hogy nem. Ő meg megkérdezte, hogy mikor lenne nekem jó. És akkor megfogadtam Moncsi tanácsát, és azt mondtam Christiannak, hogy ne haragudjon, de nekem ez nem megy. Hogy nagyon sajnálom, de képtelen vagyok visszamenni Düsseldorfba és vele találkozni akkor, amikor ott, utoljára együtt, friss házasokként voltunk.

Ő erre csak annyit mondott, hogy semmi gond. Én megint bocsánatot kértem. Ő azt mondta, ne is törődjek vele. És hogy bye. 

Én meg azt, hogy vigyázzon magára. És bye. 

Úgy remegtem, miközben vele beszéltem, mnt egy tizenéves az első randin. Levert a víz, kiborultam, és kikészültem. Kikészültem attól, hogy a férfi, akivel együtt éltem, és akihez elvileg már évek óta semmi közöm nincs, még mindig ilyen hatással van rám száz kilóméterekkel arrébbról is. Aztán mentem a dolgomra, és próbáltam tekerés közben arra gondolni, hogy ez az új életem, és hogy menni fog ez Christian nélkül is. 

Aztán meg itthon ülve, üldögélve és zenét hallgatva azon veszem észre magam, hogy nézek ki az ablakon, bámulom az eget, és a gyertyák lángja elhomályosodik a könnyeimtől, és őszintén csak azt kérem az Istentől, hogy szabadítson meg végre minden gondolatomtól és érzésemtől, ami Christianhoz köt. Mert nem bírom tovább. A szívem darabokban, a lelkem sivatag, és mindenemnek elég volt. Elfáradtam.

 

De az is lehet, hogy csak Robin hatására lettem hirtelen ilyen vallásos. Nem tudom. 

Azt viszont igen, hogy Robint legközelebb nem küldöm el.

Csók,

Maria

 

 

 

Címkék: szex szerelem ex baszás házasság Christian


2014.10.12. 05:05 Coset<3

Social Center

Csak annyit tudtam visszaírni, hogy ez a mi házunk volt. Nem tudtam beszélgeti vele. Meghaltam odabent. Aztán Christian megkérdezte, hogy el akarom-e intézni az utolsó közös ügyünket. Csak annyit mondtam, hogy igen. 

 

0.jpg

Miközben az esti randimat várom, a szintén külföldre diszidált Petikémmel cseverészek fészbukon. Fél éve is van, hogy utoljára láttam, és mint egyetlen fiú barátom, rettenetesen hiányzik. 

Ez van, ha szólít a kötelesség, ez van, ha otthon nincs megélhetés, és ez van, ha az ember új életet kezd külföldön. 

Még csak pár hete vagyok itt, de már a hatodik randimon vagyok túl. Négy különböző pasival. Kezdjük az elején Karesszel, a szintén itt tengő magyar fickóval, aki pár hónapja van itt. Egyáltalán nem zsánerem, de a sok gyíkarcú külföldi pasi után úgy gondoltam, itt az ideje esélyt adnom egy magyar pasinak is. Hátha azzal nagyobb szerencsém lesz. 

Nos, Karesz nagyon humoros, jókat nevetgéltünk, és bár ő egyértelmű jelét adta annak, hogy jó vagyok nála, az érzés sajnos nem volt kölcsönös. Így pont kapóra jött, hogy kapott egy otthoni állásajánlatot, és egyik napról a másikra haza kellett mennie. Pont az előtt, mielőtt megbeszéltük, hogy pár nap múlva nálam tölti az estét, és finoman szólva jól megdugjuk egymást. 

Kellemetlen is volt a helyzet, hogy mégis hogyan bújjak ki belőle, meg alóla, de így az élet helyettem is megoldotta, így azon felül, hogy megcsókolt, más nem történt. Szerencsére. Karesz azóta is felhív olykor-olykor, de egyértelművé tettem a számára, hogy legyünk inkább barátok. Így maradnak a külföldi pasik.

Amikor megérkeztem, és letudtam a nagy bútorvásárlást, akkor pont kapóra jött az olasz Johnny, aki felajánlotta, hogy átjön és segít őket összeszerelni. Én meg már megtanultam, hogy a pasik szeretik, ha egy nő rájuk szorul fizikailag, és azt mondtam Johnnynak, jöjjön, szereljen, én meg cserébe megetetem.

Így is lett. Johnny szerelt bőszen, én meg takarítottam, és közben beszélgettünk. Kiderült, hogy hamarosan tovább áll Nürnbergből, így dekódoltam, hogy max egy kúrásnál több nincs ebben a sztoriban. Annyira meg nem voltam rácsavarodni a fickóra, hogy alá is feküdjek, így a búcsúzásnál maradt a pár ölelés, meg az azt követő napokban a pár üzenet, és minden jót kívánság. 

Mikor ránéztem az összeszerelt ágyamra, az első kérdésem az volt, hogy vajon mikor és kivel fogok rajta dugni. 

A napok teltek, én meg valahogy mióta itt vagyok, szinte minden nap megetetek valakit. Mármint nem hajléktalanokat, hanem itt tanuló más diákokat, vagy randizó pasikat, vagy futárokat, vagy akárkit. Gyakorlatilag egy social center lett a lakásom, amit őszintén szólva nem is bánok. Arra gondoltam, ezen a kanapén már annyi nemzet fia és lánya ült, hogy megérné a sztorijaikat megírni. 

woman-relax-home-young-beautiful-lying-sofa-44423849.jpg

Pár nappal később, a nagy pörgés-forgásban megérkezett a képbe a legújabb játékos, Suvi. Suvi német születésű állampolgár, török backgrounddal. Nos, amikor ezt megtudtam, szívtam a fogamat, és meg is mondtam neki, hogy ne haragudjon, de törökkel, meg arabbal többet kérem nem kezdek, köszönöm szépen. 

Aztán valahogy csak úgy alakult, hogy egyik nap, miközben a könyvtárban tömtem az agyamat, Suvi írt, hogy akkor ő megérkezett a 300 kmre lévő Düsseldorfból, és itt van a belvárosban. Én meg rohantam haza, gyorsan főztem valamit, meg rendbe raktam magam, és teret engedtem Suvinak. 

Suvi megérkezett két csokor virággal, két üveg prémium borral, csokikkal, bonbonokkal, és ajándékkal. Mindezt az első randin. Suvi képen jobb, mint élőben, és ő sem az a faszi, akire azonnal rácuppanok, de nagyon jó társaság. Így a vacsi, meg pár pohár bor után már erős vonzalmat éreztem iránta. Nyilván ebbe az is belejátszott, hogy ennyi mindennel elhalmozott. Aztán olyan hajnal kettőkör én még mindig nem voltam biztos benne, hogy szeretném, ha itt aludna, vagy hogy egyáltalan ha megcsókolna. Így húztam az időt a kanapén, ő meg masszírozni kezdett, majd átinvitált az ágyra. 

Nyilván mindenki tudja, hogy az ágyon masszírozás gyakorlatilag csak felvezetés a dugáshoz, így amikor igent mondtam a masszázsra, igent mondtam a dugásra is. 

Suvi nagyon jól masszírozott, aztán úgy fél óra múlva szinte rám vetette magát, és megcsókolt. Valahogy nem jutottunk dűlőre, nem volt az erőssége. Vagy csak nem volt elemében. 

Aztán miközben már dugáshoz készülődtünk, kiderült, hogy nincs gumi. Ő fogta magát, felöltözött, és elugrott a benzinkútra gumiért. Mikor belém érkezett, én lepődtem meg a legjobban, hogy úgy kettő és fél perc múlva már kész is voltam. Én. Ő viszont nem, mert a kis Suvi kifeküdt pihenni. Én bealudtam, és nem is akartam már tovább vele foglalkozni, de Suvi csak nyomult, én meg csak el-el toltam magamtól.

Eljött a másnap reggel, reggelit készítettem, és akkor először azt éreztem, hogy megváltozott a prioritás, és már nem az az első, hogy úgy megdugjon a pasi, hogy a fülem is ketté álljon, hanem sokkal inkább az, hogy jó legyen a társasága. Persze ha mindkettő van, az maga a bónusz parádé, de mint tudjuk, egy harmincas-negyvenes egyedülálló pasi nem véletlenül van egyedül. 

Az egész napot együtt töltöttük, Suvi látta, hogy van még egy pár dolog, amit helyre kéne hozni a lakásomban, így felmérte a terepet, majd pedig beült a kocsijába, elment az Obiba, bevásárolt, visszajött, és mint a kis angyal, mindent felszerelt, meg felszegelt. Én meg azt mondtam magamnak, hogy akkor ezt megtartjuk. És csak mélyen reméltem, hogy egyszer majd jó lesz a szex is. 

Aznap este mi már megint a kanapén boroztunk, amikor Suvi beindult, és megindultunk az ágy felé. Mire én hangulatba jöttem, és vízszintesbe kerültünk, mosolyogva közölte velem, hogy ő már készen van. Én meg pilláztam, hogy tessék-ezt-most-hogy-érti, de a dolog egyszerű volt, már ráhangolódás közben elélvezett. 

Velem még ilyen nem történt, de hát nah, egyszer mindennek eljön az ideje. Aztán Suvitól ebúcsúztam, ő elindult Düsseldorfba, és másnap bőszen folytattuk a cseverészést. 

Közeledett a hétvége, és nekem meg pont Düsseldörfba kellett utaznom egy konferenciára, így kapóra is jött, hogy ismét találkozzunk Suvival. Aki közben veszettül lebetegedett, így csak röpke pár órára láttam késő este, amikor ugyanoda mentünk kávézni, ahol anno Christiannal kávézgattam hétvégente, amikor Düsseldorfban éltünk, meg ahova Ezellel mentem tavaly, mikor még együtt voltunk. Véletlenek. 

Ott szürcsöltem a kis kávémat, és közben azon gondolkodtam, hogy az elmúlt pár évben három különböző pasival voltam ugyanitt, vajon jövőre kivel jövök. Nem tudom.

Aztán Suvi hozott, meg vitt, reggelig kocsikáztunk, beszélgettünk, és abban maradtunk, hogy következő hétvégén megint meglátogat. Hát jó.

Másnap, mielőtt haza indultam volna, lementem megint a kedvenc kis kávézómba, és csendben szemléltem az embereket, meg a széltől dölöngélő fákat, miközben Christianra gondoltam. Christian már nős. Győzködtem magam. Megnősült. Ne írj neki. Mondogattam magamnak. Aztán a kis ördögöm csak nem bírt magával, így lefotóztam a kávéscsészémet, rajta a kávézó nevével, és elküldtem Christiannak, csak annyi üzenettel, hogy grüBe aus Düsseldorf. 

Aztán összekaptam magam, és elindultam a vasútállomásra. A villamoson a volt életem képeit néztem, és nem láttam semmi mást, csak az akkori magamat, és Christiant. A telefonomra néztem, Christian volt az. Azt kérdezte, ki van a vonal végén. Azt éreztem, meghalok, ha beszélnem kell vele. Így nem válaszoltam semmit. Tudtam, hogy tudja, hogy én vagyok, de mégis mit mondhattam volna. Így nem mondtam semmit.

Aztán haza értem, visszarázódtam az új hétköznapjaimba, amikor felbukkant az otthon, a dobbantásom előtt megismert Levi, és az itt élő, még csak virtuálisan ismert Robin. Robinnal már otthonról is beszélgettem, de mióta megérkeztem, semmit nem tudok róla, így annyira nem is erőltettem a dolgot. Levi viszont még mindig megmozgatott, de azon túl, hogy magát sajnálta, hogy nem mondtam el neki, hogy lelépek, mást nem nagyon tudott mondani.

Aztán eljött a mai nap. Reggel felébredtem, és minden ok nélkül, Christianra gondoltam, és sírni kezdtem. Hogy pontosan miért, azt nem tudom. Csak sírtam, és sírtam, majd arra gondoltam, hogy ma úgyis érkezik Suvi Düsseldorfból, így nem lesz itt gond. 

Az egész napomat elbaszta a reggeli sírásom, így amikor délután Suvi közölte, hogy mégsem tud jönni, csak annyit bírtam kibüfögni magamnak, hogy szerencsére. Robin közben viszont nagyon aktivizálta magát, és szépen kérlelt, hogy találkozzak már vele végre. Én meg úgy voltam vele, hogy Suvi úgysem jön, Robinnal meg azt hiszem, szívesen dugnék, így igent mondtam rá. 

Éppen Robinnal trécseltem vadul, amikor kaptam egy üzenetet. A tartalma csak egy fénykép. A düsseldorfi házról, ahol éltünk. A feladó pedig Christian.

stock-footage-happy-attractive-woman-chatting-on-tablet-computer-on-sofa.jpg

A szívem azonnal a torkomba ugrott, és azt sem tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok, vagy lány. Hogy ezek szerint ezért sírtam reggel, mert még mindig megérzem Christian közeledtét, mindegy az, hogy épp Budapesten, vagy máshol vagyunk. Együtt rezgünk még mindig. 

Csak annyit tudtam visszaírni, hogy ez a mi házunk volt. Nem tudtam beszélgeti vele. Meghaltam odabent. Aztán Christian megkérdezte, hogy el akarom-e intézni az utolsó közös ügyünket. Annyit mondtam, hogy igen. Ő meg azt, hogy hamarosan jelentkezik, amikor elérte Németországot. Most Budapesten van. Megkérdeztem, mikor érkezik, de arra már nem kaptam választ.

Közben Robinnal megbeszéltem, hogy fél kilencre várom. Szétszakadtam odabent, meghaltam a gondolattól, hogy Christiannal hamarosan találkoznom kell. Ő már nem lehet része az új életemnek. És mégis az. 

Nős. Vége. De nem bírok ennek a tudatában a szemébe nézni. Nem tudnék mit mondani neki. Ha meg néma maradok, úgyis lát majd mindent a szememben. 

Christian Al-shawky. Életem szerelme. 

Aztán meggyőztem magam, hogy elkészüljek, és vártam, hogy az órám fél kilencet üssön. Petikémnek elmeséltem a fejleményeket, ő meg csak annyit mondott, nem változom. És igaza is van. Majd csak akkor fogok, ha lesz kiért. 

Szóval Robin, az olasz orvostanhallgató megérkezett, felmértem, és mondjuk egy tizes skálán hetet azért adnék neki. Jól tudtuk húzni egymást, majd vacsi után filmezni kezdtünk, amikor finoman hozzám-hozzám ért. Végül hirtelen megcsókolt, én meg megkönnyebbültem, hogy végre újra egy kellemes csók. 

Aztán úgy fél óra múlva ő is masszírozni kezdett, én meg azon nevettem magamban, hogy mekkora ribanc vagyok, hogy hetente más pasival masszíroztatom, vagy dugatom magam. Aztán rájöttem, hogy ez nem is vicces, és inkább elszégyelltem magam.

Robin viszont istenien masszírozott, és mikor a klasszik forgatókönyv jött az ágyon folytatással, nem kérettem magam. 

Robin finom volt és türelmes. Suvi hozzá képest valami gyorstüzelő rakéta volt, aki betette, lökött párat és helló. Robin ezzel szemben nagyon romantikus alkat, megszeretgetett, simogatott, és finoman a magáévá tett. Annyira, hogy őszintén szólva nagyon élveztem minden percét. Az a fura, hogy érzelmeket véltem felfedezni abban, ahogy rám néz, vagy ahogy hozzám ér. És volt egy mondata, ami azért a fülemben maradt. Azt mondta, hogy bonyolult vagyok, és meg kell fejtenie. Robin 25 éves. Nagyjából oda rakom, ahová akarom. De nem akarom. 

A borzasztó viszont az, hogy pihegés közben nekem már megint Christian jutott az eszembe, és megint kicsordult egy könnyem. Csak tudnám, miért. 

Aztán miután Robin kiudvarolta magát, másodjára úgy megdugott, hogy én kértem elnézést. Végül pedig megkérdezte, hogy haza menjen-e, vagy maradjon, mivel reggel kelne kell. Én meg mivel kurvára aludni akarok, így finoman jeleztem, hogy inkább tekerjen haza please. Ő meg felöltözött, és boci szemekkel útra kelt.

Hajnali öt óra van. Én meg azon gondolkodom, hogy vajon a mostani utam hova vezet.

Csók,

Maria

 

 

 


2014.10.05. 12:29 Coset<3

Zero

Amikor úgy döntöttem, hogy belevágok, és tényleg új életet kezdek, akkor cikáztak bennem a kérdések, hogy biztosan akarom-e, és hogy jó döntés-e előről kezdeni mindent.

 

article-0-09D8BD2C000005DC-96_468x301.jpg

 

Itt ülök a német őszben. A balkon ajtaja nyitva, körülöttem gyertyafény, és George Michael, előttem rosé, ölemben pedig egy piros takaró. 

Új életet kezdtem. Sokan és sokszor vágynak rá, hogy eljöjjön a pillanat, amikor új életet kezdhetnek, mégis a legtöbben inkább maradnak a biztosban, mert félnek a változástól. Három héttel ezelőtt még én sem tudtam, hogy nemsoká Budapesttől közel ezer kilométerre fogok ücsörögni a saját kis kanapémon, a saját kis német lakásomban, gyertyafénnyel körülvéve. Amikor úgy döntöttem, hogy belevágok, és tényleg új életet kezdek, akkor cikáztak bennem a kérdések, hogy biztosan akarom-e, és hogy jó döntés-e előről kezdeni mindent. 

Aztán miután körbenéztem, és újra rájöttem, hogy az otthon felépített életem gyakorlatilag romokban van, úgy gondoltam, rosszabb már úgysem lehet, úgyhogy itt az ideje dobbantani. 

Az otthoni levegő már fáradt lett nekem, kicsi lett a hatalmas Budapest, és bármerre is mentem, mindenhol a múltammal találtam magam szemben. Így valójában azt is mondhatnám, hogy annyira nagy döntés mégsem volt felpakolni, és elindulni a nagy világba, de azért majd harminc évesen nekivágni külföldnek nem egyszerű. 

Főleg meg azért nem, mert ennyi idősen az ember már ragaszkodik a megszokotthoz, keresi a biztonságot jelentő talajt, és az ismert közegét. Ha bátor, akkor mindezt feladja az új reményében, és ha még szerencsés is, akkor sikerrel is jár. 

Augusztus közepén vettem meg a szeptember elejére szóló jegyemet, és csak annyit tudtam, hogy az úticél Nürnberg. Pontosabban a Nürnbergi Egyetem. Még otthonról próbáltam szállást találni, szinte esélytelenül, de végül mégis úgy alakult, hogy az itteni magyar közösségből Erzsi felajánlotta, hogy kiadja nekem a kisszobáját, amíg nem találok magamnak szállást hosszabb távra.

Én meg úgy voltam vele, hogy megindulok, aztán majd lesz valahogy. Először Bécsbe érkeztem egy két napos konferenciára, ahol a tavaly Budapesten pórul járt bécsi-iráni Irhan várt a reptéren. Irhan kiskosztümben, és talpig kinyalva érkezett, és feltehetően meglepődött, hogy nem ugrottam a nyakába. De Irhan kedves volt, és elszállásolt két éjszakára. Mivel a reptérről az utam egyből a konferenciára vezetett, Irhan feljajánlotta, hogy elvisz, a csomagomat meg haza viszi, így nem kell azzal végig caplatnom a városon.

Hazamentünk, és az első sokkhatás akkor ért, amikor beléptem a lakásába. Ha azt mondom, hogy szinte csak döglött angolnát nem találtam, akkor annyira nagyon azért nem túlzok. Felindulásból zuhanyozni akartam, de miután befordultam a fürdőszobába, és megláttam a mosdón figyelő röpke három hetes borotváltkozásból maradt szakállkákat, akkor a gyomrom fel, én meg kifordultam a fürdőből, és azon kezdtem gyorsan gondolkodni, vajon hogyan fogom átvészelni a rám váró két napot, és hogy vajon milyen fertőző organizmusok állhatnak arra készen, hogy lecsapjanak rám.

 

article-1323784-000D86D91000044C-423_233x353.jpg

Aztán egy nagy levegő után inkább csak átöltöztem, és úgy voltam vele, hogy majd inkább a konferencia helyszínén pisilek. Szóval Irhan elvitt a konferenciára, majd pedig kérdezte, hányra jöjjön értem. 

A napot végigszenvedtem, aztán Irhan értem jött, és elvitt vacsorázni egy helyi perzsa étterembe, ahol én már az illatoktól behaltam, annyira élveztem. Az egyetlen faktor, ami lebiggyesztette a mosolyomat az volt, hogy a haza jelen esetben a retek dzsungelt jelentette. Egy kis séta után haza értünk, és megágyaztam magamnak a nappaliban. Irhan ugyan felajánlotta a hálószobáját, de ott olyan szag volt, hogy hiába próbáltam szellőztetni, esélytelen küzdelmet folytattam a hónapok óta ott tengő odürrel. 

Finoman megkérdeztem Irhant, hogy milyen gyakran szokott takarítani, mire közölte, hogy úgy évente kétszer, és Nmivel most még tisztaság van, ezért baromira ráér vele. Kaptam egy vastag téli plédet, amit leterítettem az ágyra, de ahogy ráfeküdtem, megcsapott belőle az a gusztustalan állott és zsír szag, amit talán életemben sosem éreztem még. Főleg nem ágyban. 

Aztán arra gondoltam, hogy ha valaki ilyen körülmények között tud élni, akkor valószínűleg a saját higiénijávál is hadilábon áll, és sűrű hálákat adtam azért, hogy annak idején nem dugtam Irhannal. 

Másnapra azonban szinte már ő is büdös lett, vagy nem is tudom, mi történt, de valójában írtóztam még attól is, hogy közel üljek hozzá. 

Aztán Irhan felajánlotta, hogy átvisz Nürnbergbe az autójával. Én meg kikerülve a vonatozást, örömmel vettem, hiszen az autója vadi új volt, ergo annak még nem volt ideje beposhadni. 

Szóval elindultunk, az út nagy részén beszélgettünk, én meg azon gondolkodtam, hogy szegény Irhan ha tudná, mit gondolok róla, valószínűleg nem repdesne az örömtől. 

Megérkeztünk Nürnbergbe, egyenesen Erzsihez. Aztán mikor beléptem, szembesültem azzal, hogy a lakásban nem csak Erzsit találom, hanem Mirkót, a macskát, Bocit, a kutyát, meg Gizit, Erzsi testvérét is. Ha ez esetleg még nem lenne elég, akkor hadd tegyem hozzá, hogy a számomra kiadó szoba méreteit tekintve mellékhelyiség nagyságú volt, de tény és való, hogy az Irhani állapotok után mindenképpen felüdülés.  

Egy kis huza-vona után végül ott maradtam, elköszöntem Irhantól, és megkezdtem a nürnbergi életem. Kipakolni nem tudtam, mert nem volt hova, de ettől függetlenül Erzsi és Gizi nagyon kedvesek voltak, esténként együtt vacsoráztunk, vagy iszogattunk. 

Az egyetem közben elkezdődött, nekem meg macerám volt valamiért az online rendszerrel, és egyszerűen akárhogy is akartam belépni az oldalra, nem sikerült. 

Igazi nürnbergi kalandjaim ekkor kezdődtek meg, hamarosan folytatom, most viszont mennem kell, mert a szintén itt tengő Karesz csörget.

 

Csók,

Maria

 


2014.10.01. 15:14 Coset<3

Irhan újra

Milyen érdekes az élet, és milyen kacifántos a sors. Ezeket a sorokat most a Pesten pórult járt bécsi-iráni Irhan kanapéjáról pötyögöm. Bécsből.

 

 stock-footage-young-happy-woman-with-laptop-sitting-on-sofa-at-home.jpg

 

Miután sok hónapnyi szerelmes próbálkozása után végre lekoptattam, hirtelen úgy alakult, hogy Bécsbe kellett pattintanom magam, és hirtelen volt szüksegem szállásra. Majd egy éve, mikor Irhan Pesten járt, és ellopták minden pénzét, és iratát, senki másra nem számíthatott, csak rám. Pár napba telt, mire egyáltalán haza tudott jönni, és elmondása szerint soha nem fogja elfelejteni azt, amit akkor tettem érte. 

Akkor már annyira belemerült a szerelembe, hogy tán még az édesanyjának is beszélt rólam, ami lássuk be, iráni körökben már igencsak valami. De valahogy én mégsem éreztem akkor a késztetést arra, hogy szerelembe andalogjam magam vele, egészen pontosan talán azért, mert annyi tűz van benne, mint egy frissen kifogott halban. 

Szóval hirtelen kellett bécsi szállás, ráírtam, felhívott, örült, én is, és várt. Lemondatta velem a reptéri transzfert, kijött értem a reptérre, és még én is meglepődtem, hirtelen milyen jól nézett ki a kis zakójában, meg farmerjában. Egy pillanatra még én is azt hittem, hogy akkor ez most valami sors keze dolog lesz, és lehet, mégis kikezdek vele, de aztán meg mégsem.  

Azt előre letisztáztam vele, hogy csak barátkozni fogunk, más egyébre egyikünk se számítson, és ő megnyugtatott, hogy ezt tiszteletben is tartja. Szóval kijött értem a reptérre, aztán hazavitt ledobni a csomikat, adott egy lakáskulcsot, aztán elvitt kávézni, majd a dolgomra, ő meg húzott be az irodába. Az úton végig beszélgettünk, párkapcsolatokról, tárkeresésről úgy általában, meg a pártalálásban rejlő kihívásokról úgy konkrétabban. 

Már a távolból is próbált felkészíteni arra, hogy igazi legény lakása van, ergo nem lesz csipkés abrosz, de ami fogadott, azon azért dobtam egy hátast. Konkrétan olyan dzsumbujtelepben él a csóka, hogy egy kamion domestoszon kívül nem szívesen engednék be mást a lakásba. Ezen valahogy túltettem magam, és csináltam a dolgom. 

Irhan a kávészünetemben felhívott, hogy minden rendben van-e, értem jöjjön-e, de mivel élvezni akartam a napsütést, így inkább a sétát választottam, és mosolyogva lebegtem végig a Maria Hilfer Strassen. 

Hazaértem, dobtam egy kávét, éskitettem magam a napos balkonra. Aztán erőt vettem magamon, és elkezdtem takarítani. Közben azon gondolkodtam, ha valamit is akarnék tőle, nem hiszem, hogy kitakarítanék, nehogy azt higgye, hirtelen annyira bele is éltem magam a történetbe, hogy itt is maradok, és hello kittys ágyneműt húzok. Szóval finoman kitakarítottam a nappalit, amiben tengek, meg a wc-t. A többbihez nem volt gyomrom. Meg amúgy is három nap sika-mika is keves lenne. Na mindegy. 

Irhan közben újra hívott, hogy minden rendben van-e, majd pedig ígéretét tette, hogy siet haza, amennyire csak tud. Így is volt. Ötre már itthon is volt, ivott egy kávét, éhes voltam, így elvitt enni, most meg elment box edzésre. Nyolcra itt van, felvesz, és elvisz egy perzsa étterembe vacsorázni. 

Érdekes, hogy megmukkanok, mi kell, és már ugrik is. Érdekes, hogy akárhányszor csendben maradunk két mondat között, mindig látom a szemében, hogy még mindig vágyik rám. Nem mondja, nem kezdeményez, de látom. 

Talán pont ettől olyan hideg nekem ez a pasi, hogy nem próbált meg még feltenni a falra úgy hirtelen felindulásból. Tudom, talán ez lehet a tisztelet jele is, vagy masé, de egyelőre továbbra sem vonzódom hozzá. 

Holnap új életet kezdek. Nürnbergbe költözöm. Irhan felajánlotta, hogy elvisz. Én meg mivel attól tartok, hogy a leendő szállasadóm feltételezhetően rám van indulva, igent mondtam. Merthogy a leendő szállasadóm egy nő. Igen. Valoszínűleg a nőket szereti, amivel nincs is semmi baj, de én valahogy nem vonzódom hozzá. Így Irhan felajánlása kapóra is jött, és majd úgy mutatom őt be, mint a pasimat. Csak hogy egyértelmű legyen a szállasadómnak, hogy mi a helyzet. 

Sok mindenkitől nem is köszöntem el otthon, és sok mindent otthon hagytam. De leginkább a múltamat. Ahogy repülőre  szálltam, és suhantak a felhők, mosolyogva, és könnyes szemekkel még egyszer utoljára gondoltam Christianra, Arashra, és Ezelre. A három férfire, akiket egykor szerettem, és akik kiszálltak az életemből. Örökre. 

Új élet. Új kalandok. Új állomás. 

Minden más. Most ez vagyok én. 

 

Csók,

Maria


2014.09.08. 23:09 Coset<3

Úgyis jó

Megállt tőlem tíz centire, majd a szemembe nézett és csak annyit kérdezett, hova menekülök előle hónapok óta.

 

4.jpg

Azt hiszem, nem is én lennék, ha nem megint a külföldre költözésem előtt négy nappal figyelt volna be egy nagyon véletlen, és nagyon jó budapesti randi.

Történt ugyanis, hogy úgy bő három-négy hónappal ezelőtt a nagyon mediterrán, és nagyon jóképű Levi randira invitált, amit én örömmel el is fogadtam. Aztán randira készen, a megbeszélt időpont előtt tíz, mondom tíz perccel üzenetben lemondta a randit. Ugyan azt is hozzátette, hogy hirtelen közbejött neki valami, és hogy majd másnap találkozunk, de a tény, hogy mindezt üzenetben közölte, kiverte nálam a biztosítékot, és rátudtam, hogy ekkora paraszttal mégsem randizom.

Alap, hogy a minimum tisztelet jeleit felfedezzem rajta, és mivel ő ennek híján volt, ezért letettem róla. Természetesen Levi továbbra is keresett, és randizni akart velem, de tartva magam ahhoz, hogy nem tudta, milyen tisztelet jár egy nőnek első nekifutásra, ígéretek, és minden más nélkül csak az ívet kapta tőlem. Na nem azért, mert én akkora mádám lennék, hanem pusztán azért, mert ha egy faszi már az elején így áll egy nőhöz, és a nő asszisztál is mellé, abból valószínűleg pár kúráson több nem nagyon lesz.

Én meg mivel még mindig nem csak kúrogatásokra vágyom, így beláttam, hogy kár olyan valamit megbánni két hónap múlva, amiről már az elején is tudom, hogy hülyeség. Mindig amikor Levi arról beszélt, hogy nagyon szeretne látni, akkor közöltem vele, hogy én úgy emlékszem, esélye az volt rá, de ő inkább pattintott. Gondoltam, előbb-utóbb megunja, besorol valami fapinának, és lekopik.

De nem így lett.

A hetek teltek, és Levi olykor-olykor felbukkant, és azt kérdezte, hova jöjjön, hogy végre megölelhessen. Én meg csak egyet fújtam, mint a pereces. Esély megvolt, elkúrtad fiam, viszlát. Aztán tegnap este egy körúti kiskocsmában csapattam a lányokkal, amikor két rosé fröccs között Levi aznap huszadjára megkérdezte, hogy hova jöhet egy ölelésért. Én meg zsigerből bedobtam, hogy épp a körúton csapatom, és hogy nyugodtan csatlakozzon hozzánk. Azt mondta, ha nem egyedül vagyok, akkor nem jön, így én egy kis huzavona után bemondtam a bár nevét, elköszöntem, és fröccsöztem tovább.

Young-woman-with-cocktail-001.jpg

Egyáltalán nem randihoz voltam öltözve, és úgy voltam vele, hogy még szerencse is, hogy így alakult, legalább nem stresszelem szét magam, ha esetleg felbukkan. Ez a jó a nem tervezett randiban. Hogy biztosan nem stresszeli szét magát az ember.

Aztán egy balos pillantásomnál a távolban megpillantottam Levit, meg még valakit mellette, miközben épp a zebrát lovagolták. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy ő az, főleg mivel nem egyedül volt, de miután célirányosan abban a bárban tették le magukat, ahol mi ültünk, így gyanús volt, hogy ő lesz az. Háttal nekünk ültek le, gondoltam, nem vett észre, vagy esetleg mégis, de nem akar odajönni.

Aztán miután Dórikánk egy kicsit túlitta magát, és nem igazán volt a helyzet magaslatán, Zsanival jobbnak láttuk, ha Dóri ágyba kerül, így ők ketten bedobták magukat az első taxiba, én meg ott maradtam. Addigra már letettem arról, hogy Levi odajön hozzám, de korán volt még, jól is éreztem magam, és gondoltam, megiszom a fröccsöt, mielőtt haza indulok. Az egyetlen dilemmam az volt, hogyan lépjek le úgy, hogy Levi ne vegyen észre. Így az első adandó alkalommal, amikor Levi bement a bárpulthoz, én összekaptam magam, és lendületből megindultam a villamosmegállóba.

Andalogva tengtem, lebgtem a hosszú ruhámban, amikor is hirtelen valaki a nevemet kiáltotta a hátam mögött. Megálltam, megfordultam, és nem meglepő módon Levi volt az. Megállt tőlem tíz centire, majd a szemembe nézett és csak annyit kérdezett, hova menekülök előle hónapok óta.

images.jpg

A szemeitől kiborultam, így frusztráltan csak annyit mondtam, hogy de akkor végülis csak utolért. Mire ő fogta, és megölelt. Én meg illatmintát vettem, meg vállméretet, és bizony mindkettő stimmelt. Aztán kibújtam belőle, megkérdezte, hova megyek, én mondtam, hogy haza, ő meg kérte, hogy legalább egy italt igyunk együtt, ha már végre utolért. Nem kérettem magam, mert így már nem csak Levi tetszett, hanem a sztori is, így sarkon fordultunk, es visszamentünk a bárba. A haverja is bemutatkozott, leültünk, cseveréztünk, iszogattunk, én lecsekkoltam Levi kezeit, elkönyveltem az elkönyvelni valót, majd pedig azon vettem észre magam, hogy úgy két mondatonként úgy nézünk egymásra, mint akik nagyon sok mindent szeretnének egymásnak mondani, meg nagyon sok mindent szeretnének egymással csinálni.

Magamban biztosra vettem, hogy kell a fickó, és innentől kezdett számomra is kezdett érdekessé válni a történet. Az elmúlt időszak hatására, és a nevelőszándékomra való tekintettel Levi szimplán Missnek szólított, és amikor szóba került az első randis próbálkozásunk, meg az, ahogy pattinott, huncut mosollyal az arcán csak annyit mondott: tudom, azt elbasztam.

What Men Notice First In A Woman.jpg

Késő éjjelig beszélgettünk, Levi haverja közben hazament, mi az egész bárban ketten maradtunk, egy edugott kis zugban ültünk, és valószínűsíthetően szintén a nevelőszándékom hatására Levi egy ujjal nem nyúlt hozzám, se nem próbált taperolni. A huncut összenézéseken, meg pár egymáshoz érésen kívül nem volt más, és én közben azon gondolkodtam, hogy lám-lám, így kell egy a női nemet előszeretettel tipró kisköcsögből kezesbárányt csinálni.

Aztán hajnalban elindultunk sétálni, végig sétáltuk a hatodik-hetedik kerület zig-zugos utcáit, beszélgettünk, amikor Levi egyszer csak hirtelen megállt, megfogta a kezemet, bependerített maga elé, és megölelt. Először csak hagytam, de nem viszonoztam az ölelést, majd pár perccel később már én is annyira behelyezkedtem, hogy legszívesebben ott helyben elaludtam volna. Ott álltunk a Barcsay és a nem tudom melyik utca kereszteződése körül, es úgy tíz percig csak álltunk, és öleltük egymást. Nem is értettem az egészet, áramlott belőle az érzelem, és az érzés, hogy megbízhatok benne. Nem szemtelenkedett, nem taperolt, csak ölelt, aztán meg két keze közé fogta az orcáimat, és megcsókolta a halántékomat. Nem tudtam eldönteni, hogy ez nekem szól-e, vagy inkább az érzelem hiánynak, amit megél.

10adc26d37abbae4_tumblr_inline_mfu220tiAw1rcjqt7.gif.xxxlarge.gif

Sétáltunk tovább, én ezen morfondíroztam, amikor úgy száz méter múlva újra megállt, bependerített maga elé, és megcsókolt. Meg. Puha és finom volt, nem tolakodó, hanem bájos, és azt az egyet leszámítva, hogy a nyílt utcán voltunk, minden masodpercét élveztem. Az elkövetkezendő pár kilométert így tettük meg, azzal a különbséggel, hogy az utolsó alkalommal, amikor már egy kapualjba baszott be, és a nyakamat csókolgatta, hirtelen azt éreztem, hogy elönt a libabőr, és a helyzet menthetetlen, mert dugnom kell vele.

Mindannyiszor kimásztam belőle, ő persze kérte, hogy menjek fel hozzá, én meg persze mondtam, hogy nem lehet, és ehhez tartottam is magam az est végéig, pontosabban reggelig. Sétáltunk, andalogtunk, ő kérte, hogy másnap is találkozzunk, én meg meglepődtem, hogy ennyire jó vagyok nála. Ő is nagyon jó volt nálam, és amikor elbúcsúztunk, azt mondtam, örülök, hogy végül találkoztunk, ő visszakérdezett, hogy ez magyarul azt jelenti-e, hogy többet nem találkozunk, én meg mosolyogva csak annyit mondtam, hogy én ilyet nem mondtam, dobtam egy csókot az arcára és bepattantam a taxiba.

A hazafelé úton végig azon gondolkodtam, hogy az eddigiek alapján Levi nagyon bejön, nagyon helyes, nagyon érzelmes, és jó humorú srác, nagyon szeretném jobban megismerni, és hogy mekkora nagy szopacs, hogy én hamarosan költözöm. Már megint egy ilyen sztori. Uff. De erről ő még lófaszt se tud, gondoltam, kivárom lesz-e folytatás. Lett. Mire hazaértem, írt, aztán reggel folytattuk, és most meg azon gondolkodom, hogy lehet, meglepiből meglátogatom ma.

Nem sokat aludtam az éjjel, de mosollyal feküdtem, és keltem, úgyhogy már ezért biztosan megérte. Arról nem is beszélve, hogy Levinek bejövök lapos saruban, és nem randira készülődve, ami -ha összekapom magam- ennél nyilván csak jobb lehet, így ezért még egy hatalmas piros pont jár neki. Kívancsian várom a folytatást, ha van tippjük rá, írják meg nekem.

Csók,

xLady

Címkék: szerelem gondolatok randi karma kaland első randi Szerető


2014.08.05. 20:57 Coset<3

Szaúdi feleség voltam

Kezdjük ott, hogy Christian nem is Christian, mivel arab. Sőt. Szaúdi arab. Tudják, a fején piros kockás konyharuhás, testén fehér lepedős sejk-sarj arab, akitől európai szemmel ránézve máris rettegünk, és máris elkönyveljük, hogy ez biztosan egy kőgazdag sejk.

 

image_270.jpg

 

Na jó. Felbuzdulva a legutóbbi arabokat lejárató kampányon, meg mivel engem, meg az exemet már úgyis megszerettek, azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy megírjam az igazságot életem szerelméről. Az ex-férjemről, Christianról.

Kezdjük ott, hogy Christian nem is Christian, mivel arab. Sőt. Szaúdi arab. Tudják, a fején piros kockás konyharuhás, testén fehér lepedős sejk-sarj arab, akitől európai szemmel ránézve máris rettegünk, és máris elkönyveljük, hogy ez biztosan egy kőgazdag sejk.

Nyilván én sem a piros kockás konyharuhájába szerettem bele, meg nem is a bokájáig érő lepedőjébe, mert hogy nem is volt neki. Mármint itt, Európában. Otthon más a helyzet, ott meleg van, és az szellős, meg amúgy is, ott mindenkin ilyen van. Egyenszakálluk, és autójuk van, illetve kötelezően naponta járnak gyúrni két mecset közt.

Először csak annyit tudtam Christianról, hogy arab. De mivel az öltözetét tekintve ez nem látszott rajta, nem is nagyon érdekelt tovább, hogy pontosan honnan jött. Én mindig is úgy voltam vele, hogy mindegy a háttér, mert végül úgyis az ember számít, és hogy ha úgy alakul, úgysem a családjával fogok együtt élni. Főleg meg nem Szaúd-Arábiában.

image_269.jpg

Az évek teltek, mi nagyon hamar összeházasodtunk, és bár én sosem voltam templomba járó, hithű katolikus, nem zavart Christian, meg a vallása. Megszoktam, hogy imádkozik, megszoktam, hogy eljár a mecsetbe, és megszoktam azt is, hogy Isten nem csak a mindennapjaik, hanem minden mondatuk része is. Ha valamiért hálásak, arra is, ha valami szép, arra is, ha valami csodán felüli, arra is van Isten-szavuk. A kedvencem a jövőt felkaroló inshaAllah lett, ami azt jelenti, hogy ha Isten is úgy akarja. Ezt jó volt mindenre ráhúzni, arra is, hogy holnap főzök-e neki maszimot. InshaAllah. Vagyis majd ha lesz kedvem.

Szóval megismerkedtünk, és én mataszerelmes lettem belé, Mamikámék lázadtak, én meg gyorsan hozzámentem, hozzáköltöztem, és megkezdtem a happily ever after életemet Christiannal.

Aztán az évek teltek, a problémák meg előjöttek. És nem, nem kulturális, vagy vallásbéli konfliktusaink voltak, hanem sokkal inkább egymás egójával nem bírtunk mit kezdeni. Én megszoktam, hogy körülöttem forog a világ, ő is hasonlóan megszokta, hogy a nők körülugrálják, úgyhogy mint az már ismeretes, volt egy pár kellemetlen harcunk az évek során.

Ő, a nagy szaúdi férfi, meg én, a nagy európai nő. Hmm.

Egy év után hazarepültem vele a családjához. Tele voltam én is félelemmel, és kérdésekkel, de egy valamiben bíztam: Christianban. Mamikám ellenkezése ellenére felszálltam a repülőre, és ráhagyatkoztam a férjemre. Persze előtte tisztáztuk a szabályokat. Például azt, hogy ott nem mehetek egyedül sehova, nem foghatok kezet a férfirokonokkal, és nyakig el kell takarnom magam. Én jófej voltam, és vittem egy vállkendőt is, amit a hajamra terítettem. Ahogy megérkeztünk, szinte örömtánccal fogadtak minket.

Lefátyolozott nők kint az utcán, akik levetkőznek bent, a házban. A szemem csak úgy susogott a gazdag és pompás ruhákon, és magassarkúkon, a merészebbnél merészebb melírokon, és sminkeken. Természetesen ezt csak a nők egymás között viselhették, illetve mindenki a saját, különbejáratú férje előtt.

A szabály lényege egyszerű. A férjednek, a négy fal között legyél a legnagyobb ribanca, de idegen férfiak előtt eszed ágába ne jusson huncutkodni, vagy dekoltázst mutatni. Ha ezt a nő megérti, és betartja, arany élete van a férje mellett. Az ott tartózkodásunk után úgy jöttünk vissza, hogy felpakoltak minket minden jóval, engem meg elláttak ruhákkal, és aranyakkal. Csodás élmény volt belelátni egy másik kultúrába, egy uj világba, és annak titkaiba. Egy perc félelem nem volt bennem tovább, és tényleg azt éreztem, ajándékba kaptam még egy családot.

Christiannak én voltam az első, és egyetlen felesége, és soha nem is tervezte, hogy elvenne többet. Ha akarta volna, megteheti, de csakis az én engedélyemmel, ráadásul vannak szabályok, amiket ilyenkor be kell tartania. Például azt, hogy nem kivételezhet egyikkel sem, és igazságosan kell bánnia mindegyikkel. De mivel ez nálunk szóba se került, annyira azért nem ástam bele a témába.

Aztán évekkel kesőbb, amikor úgy éreztem, hogy a legnagyobb erőlködésem ellenére sem megy tovább a közös életünk, nagyon sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elválok.

image_271.jpg

Merthogy igen, a közhiedelemmel ellentétben el lehet válni az arab férfiaktól, minden különösebb macera nélkül.

Szóval Christian nekem egy kellemes csalódás volt, ha onnan nézem, hogy hozzámentem egy arabhoz. Nyilván én is olvastam a Lányom nélkül soha című fantasztikust, meg a többit, de politizálás nélkül kéretik megnézni, hogy ki publikálta, illetve promózta ezen iszlám-ellenes remekműveket.

Az arabok sem állatok, ott is vannak elmebetegek, meg kezesbárányok, és talán az egyetlen közös pont bennük a féltékenység, meg a vizipipa. Na jó, ez kettő volt. Szóval el tudják képzelni, hogy ha én, aki mindig is nyíltan és örömmel éltem meg a nőiességemet képes voltam együtt élni egy aborigi arabbal, akkor másnak is biztos sikerülhet. Már ha szeretné.

És tudom, izgalmasabb lenne azt olvasni, hogy rettegtem a szaúdi férjemtől, de az köszönőviszonyban sem lenne az igazsággal.

Most, hogy lelepleztem Christiant is, nem csak magamat, remélem, tényleg értik, hogy előítéletekből táplálkozni kulturális alultápláltsághoz vezet. És ezennel megkérem minden nőtársamat, akinek valaha is köze volt közel-keleti férfihoz, hogy legyen kedves, és dobjon meg a sztorijával.

Csók,

xLady

Címkék: külföldi szerelem ex Christian


2014.07.13. 15:57 Coset<3

Kenyér

Ha csak kupakolni szeretnék, akkor minden bizonnyal átpenderíteném magam hozzá minden lacafaca nélkül, de a helyzet másságát tekintve ez nem fog megtörténni. 

 

 

image_267.jpg

 

Itt tengetem magam egy jó kis limonádéval a kezemben, Coelhot olvasok, és két sor között be-bevillan egy-egy kandúr a múltamból, vagy a jelenemből. Az elmúlt időszak sok mindenre jó volt, többek között arra, hogy ismét felmérjem a piacot, a kínálatot, meg azt, hogy én keresletként mit nyújthatok a másik oldalon. 

Köszönőviszonyban sincs a tavalyi, meg az idei hedonizmusom egymással, és bár mosolygok minden egyes izgalmas valaha volt akciómon, ez most így teljesen jó. 

Továbbra is keresem az igazit of course, de vannak alapvető változasok, amik úgy érzem, megkönnyítik a helyzetet. 

Továbbra is tartom az első-látásra-szerelem, vagy legalább az első-látásra-zizzenés fontosságát, de tanulva a tapasztalatokból, már lazábban veszem az ismerkedést, és nem szabok gátat semmi jónak csak azért, mert nem tudom őt száz százalékosan beleilleszteni az elképzelt kis dobozkámba. 

Ismerkedem lazán, és könnyedén, gyakorlatilag minden napra jut egy faszi, de valójában arról van szó, hogy a könnyűvérű ribancoktól elkorcsosodott férfiakkal kemény meccseket kell vívni az alapvető tiszteletért. 

Van egy dolog, amiből nem vagyok hajlandó leadni. Az pedig nem más, mint a kötelező tisztelet, amit egy férfi tanúsít egy nő iránt. 

A közelmúltban nem egy olyan űberjófaszi kisköcsögöt offoltam, aki azért, mert a tükörből Don Juan nézett rá vissza, és azért mert hamarabb ment haza boltból nővel, mint egy kiló kenyérrel, azt hitte, hogy az a módi, ha a nőket anatómiai funkciójuk alapján használja. 

Arra gondolok, hogy mindegy, hogy egy nő szép, vagy csúnya, mindegy, hogy sovány, vagy dagadt, van egy alapvető tisztelet, ami megilleti őt minden férfitól. Pontosabban csak megilletné, mert a sok elkanászodott anyám asszony katonája úgy gondolja, hogy már a puszta létezése is felér egy megváltással, és bizony minden nő tapsikoljon azért, ha esetleg hozzá szól. 

Rájöttem, hogy a legtöbb jófaszi pontosan tisztában van a vonzerejével, és miután kis hazánk hölgyei szinte könyörögnek a cerkáikért, pont annyiba nézik őket, mint egy kiló kenyeret. Eszik belőle, megszárad, másnap meg kidobja.  Pont.

Nyilván lehetne filózgatni, hogy nincs egyik a másik nélkül, meg hogy erről ki tehet, de szerintem nőkön és férfiakon egyaránt múlik az, hogy hogyan állunk egymáshoz. 

A legutóbbi ilyen randikísérletemnél a fiatalember randi előtt fél órával lemondta a talit, mert hirtelen dolgoznia kellett. Nem firtatom, hogy kamuzott-e, vagy sem, és nem is azzal van baj, ha igen, hanem azzal, hogy annyi tisztelet nincs benne, mint egy karéj kenyérben. 

Természetesen nem küldtem el a picsába, és természetesen ő azóta is ostromol, hogy mikor láthat. És hát Murphy bacsi törvénye alapján most is az van, mint mindig, hogy miután azt mondtam neki, hogy volt rá lehetősége, de csúnyán offolta, így még jobban hajtja a vágy, hogy de már csak azért is találkozzon velem.

Én meg jó pasi ide, vagy oda, nem fogok vele találkozni. Ha csak kupakolni szeretnék, akkor minden bizonnyal átpenderíteném magam hozzá minden lacafaca nélkül, de a helyzet másságát tekintve ez nem fog megtörténni. 

Akkor ott van a másik, aki kevésbé előnyös fizikai adottságokkal rendelkezik, és aki nagyon kedves, meg nagyon jófej, de azt mondja, hogy az ő nevét azt bizony tisztelni kell. Mert hogy őt sokan ismerik, és nem áll ám le akárkivel. Magyarul érezzem magam megtisztelve, hogy velem meg leállt. 

Persze amikor megkérdezem, hogy miért érzi magát ilyen kurvára tiszteletreméltónak, akkor azt mondja, hogy félreértettem. Jól van kedvesem, akkor tiszteld magad továbbra is nagyon. 

Aztán ott van a harmadik, aki szintén randizna, de azon kívül, hogy ő mennyire szeret főzni, meg ő mit tanult, nem sok mindent tudok róla. Mert hogy másról nem lehet vele beszélgetni. 

Végül pedig ott van a negyedik, aki minden szempontból rendben van, egyet leszámítva. Annyi vonzalmat sem érzek iránta, mint egy félhalott szúnyog iránt. 

Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy menjek-e bele, és ha igen, akkor vajon megszokom-e majd. Mármint a csávó külsejét. Megszokni biztos meglehet, de nem biztos, hogy akarom. 

A múltbéli faszikat illetően pedig a volt iráni szerelmem, Arash közben Európába költözött, és a szerelmével ostromol. Már épp úgy döntöttem, hogy a faszért huzavonázok vele, uzsgyi, hajrá, vele úgyis jó volt anno, összeállok vele. 

Mire idáig eljutottam magamban, akadt egy kis zökkenő. Megnősült. 

Na nem magától, hanem családi nyomásra, és bár a mai napig ostromol a szerelmével, azt hiszem, ebben a sztoriban már nincs sok keresnivalóm. Hogy elbasztam a hezitálással? Igen.

Közben Christian telefonon hívogat, és nem szól bele. Hogy ennek mi értelme van, azt nem tudom, de már nem is érdekes. És hát persze ahogy ez lenni szokott, előkerült hirtelen két másik volt kanom is. Az egyik Prince, akivel a szilvesztert töltöttem, a másik meg a holland füves, harisnyás szerencsétlen, aki ismét szívesen magára húzna. 

Nyilván egyiket sem sértem meg, és most először hamis ígéretekkel szállítom le őket magamról. 

Úgyhogy van bőven mit a tejbe aprítani pasifronton, én mégis halotti csendben és nyugalomban figyelem az eseményeket, és titkon azért mégis remélem, hogy valahol szembejön velem egy csóka, akire ránezek, és tudom: ő az, kell nekem. 

Csók,

xLady

Címkék: blog férfi irán karácsony párkapcsolat randi ex szingli házasság ribanc magyar nők Prince


2014.06.28. 09:58 Coset<3

Cida

image_266.jpg

 

Most olvastam a Velveten, hogy mire gondolnak a nők cidázás közben. Szerintem egy pár dolog kimaradt, úgyhogy leirom. Először is reméljük, hogy a cerka nem csubakka a tövétől a hegyéig.

 

1. Méret

Bármilyen faszbubus is legyen a farok másik végén, az első gondolata biztosan az, hogy hű de nagy, vagy hű, ez nem nagy. Itt dől el az is, hogy számunkra kedves-e a szerszám, vagy inkább csúnyácska. Aztán kíváncsiak vagyunk, hogy ez meddig fér be a szánkba, így kipróbáljuk.

2. Íz

A második az, hogy milyen íze van. Például a tusfürdőt érezzük, vagy a boxer ízét, ez megegyezik a tisztálkodás kérdésével. 

3. Tempó

Aztán arra gondolunk, hogy vajon gyorsan, vagy lassan szereti-e. Mivel nem tudjuk, ezért lassan kezdünk.

4. Önbizalom

Miközben cidázunk, meghalunk a kíváncsiságtól, hogy vajon jól csináljuk-e, a bátrabbak ilyenkor néznek a cerka tulajdonosának a szemeibe. A nem bátrak meg úgy tesznek, mint a gyári szalagmunkások, és lesütött szemmel teszik a dolgukat. 

5. Póz

Már két perc után azon gondolkodunk, hogy milyen pózba tegyük magunkat, amitől fentről sem tűnünk bálnának, és meg kényelmes is. Szerintem a legjobb behasalni a terpeszben ülő pasi lábai közé. Feltéve ha épp nem a konyhában, vagy az autóban jön ránk az orális kényszer.

6. Nedvek és hő

A póz és a tempó megvan, és ha mi is élvezzük az akciót, akkor ilyenkorra már a mi nemiszerveink is készen állnak a szerszám befogadására. Közben kezd melegünk lenni, a hajunk már csapnivaló, és attól félünk, nehogy verejtékezni kezdjünk.

7. Nyál

Az ügyesebbje játszik a tempóval, és a henger minden oldalát megismeri, a haját hagyja csuklóra csavarni, és a fejét irányítani. A nem ügyesebbje magában mormolja, hogy legyen már vége. Ilyenkorra már tocsogunk a nyálban, kellemetlenül érezzük magunkat, és reméljük, hogy hamarosan elég lesz a bólogatásból. 

8. Forduló

Mindig van egy pont, amikor a fiatalember a farok végén felszisszen, mi meg rágyorsítunk, mert azt hisszük, itt a vége, fuss el véle. Ha szerencsénk van, befordítanak minket seggirányba, és belénk érkeznek. Ha nincs szerencsénk, rásegítünk kézzel, mert a szánk már zsibbad. 

9. Lankadás

Ha folytatjuk a cidázást, akkor itt már kezd elmenni a kedvünk az egésztől. A nemiszerveink kezdenek száradni, és először tűnik fel, milyen béna fejet vág a fickó, aki szánalmasan könyörög elalélt szemeivel a beteljesülésért. Mindegyik. 

10. Vége

Itt már kicsit mérgesek is vagyunk, így izomból ráerősítünk, és mindent beleadunk. A második zizzenés általában meghozza az a beteljesülést. A sperma további sorsa nő függő. Vagy a kezére engedi, vagy a szájába, vagy a mellére, vagy lenyeli. Közben mosolyog, és azon gondolkodik, hogy vajon elég jó volt-e. 

Természetesen ahogy a cikk is írja, kapcsolat és nő függő minden egyes orális aktus. Van olyan nő, aki faroktól függetlenül, alapból szeret szopni, és van olyan, aki nem tudja a cerkát kezelni. A legfontosabb mégis az, hogy mennyire tudunk azonosulni az adott pénisszel, ergo a szerelmünkét gond nélkül bekapjuk, míg egy egyéjszakás pasi történetesen ronda farkát egyáltalán nem szívesen. 

Ha nem tetszik a szerszám, akkor kénytelen-kelletlen kézzel húzogatás lesz belőle, kamu nyelvcsapásokkal. 

Csók,

xLady

Címkék: szex szerelem szopás


2014.06.27. 09:03 Coset<3

Labda

Sírunk, kiborulunk, megtárgyaljuk a barátnőinkkel, aztán együtt haditervet készítünk arra, hogyan szerezzük őt vissza.

 

image_265.jpg

Azt gondoltam, hogy a Karc című bejegyzés után arról kapok majd leveleket, hogy a faszér' picsogok, de nem így lett.

Több olyan levelet is kaptam, amiben hölgyek azt írják, hogy a szavaimat akár ők is írhatták volna, annyira hasonlóan éreznek. 

Mariann azt írja, hogy az élet szívás, és nem tudja, hol rontotta el. És azt sem, hogy hogyan lehetne kikeveredni ebből az érzésből. 

Az internetes társkeresőkön továbbra is nézelődöm, de nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Az egyik fiatalember ír egy üzenetet, amiben azt írja, hogy nehogy zaklatásnak vegyem, csak megkérdezné, hogy tervezem-e levágatni a hajamat mostanában, a másik kacsintgat, irogat, nem válaszolok, ezért lecigánykurváz, a harmadik meg komoly párkapcsolatot keres, mégis a második levelében szerelmet vall, és küld magáról egy boxeres fényképet. Én megkérdem, hogy ezzel most mit kezdjek, ő meg arra kíváncsi, mit gondolok a péniszéről. Hogy beteg-e, azt mindenki válaszolja meg saját maga. 

A kedvencem mégis az a fiatalember volt, aki nagyon jóképű, és még ráadásul orvos is. Az a fajta pasi, akire csorognak a nők, és az a fajta pasi, aki ezzel nagyon is tisztában van. 

Megkérdi, holnap este randizunk-e. Elvileg igen. Szemtelen, és pimasz, de kezelhető, és tetszik az intellektuális labdázás. Ő dob egyet, én lecsapom, és fordítva. Aztán azt mondja, hogy ő az érett nőket szereti. Majd pedig pimaszul arra célozgat, hogy eljátszadozhatnék a golyóival egész estén át. 

Aztán az utolsó labdával sajnos én basztam őt pofán, és pont ezért a golyóival sem fogok játszadozni. Szab egy feltételt, amit ha nem teljesítek, akkor meggondolja magát a randival kapcsolatban. Mondom neki, hogy látom, az olcsó magyar pinák hozzaszoktatták ahhoz, hogy ő a kiskirály, és hogy úgy beszéljen a nőkkel, ahogy neki tetszik. 

Aztán elővettem magamat a fiókból, és azt mondtam neki, hogy a nők nem szeretik a tapló és beképzelt férfiakat. Legalábbis ami az érett nőket illeti. És hogy dilemmáznia se kelljen tovább a randit illetően, ne várjon, mert nem megyek. 

Erre azt mondja, hogy nyugi nyugi, csak viccelt. Sajnálom kisfiam, mert én meg nem. 

Szóval nyilván velem van a baj, hogy csak ilyen kretének jönnek velem szembe online és offline egyaránt. 

Kornél arról írt, hogy szíve választottja egy olyan lány, akivel évek óta jó barátok voltak, aztán összejöttek, de a lány meggondolta magát, és mégsem akar barátságnál többet. Azt kérdi Kornél, hogy vajon a lányzó attól fél-e, hogy egy új szerelem megint pofán bassza, vagy esetleg másért lépett vissza a lovestoryból.

Nos, sokszor mondtam már, hogy magának senki sem az ellensége, így ha most betájolna egy olyan pasi, akiben bízom, ismerem, és még vonzódom is hozzá annyira, hogy megcsókoljam, akkor bizony én sem mondanám azt, hogy bocsika, de félek csalódni, úgyhogy inkább bele se kezdjünk. 

Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy Kornél a barátság zónába érkezett, a lányzó meg egy puha estéjén ellágyulva Kornél karjaiba érkezett. Valamiért eldöntötte, hogy ők csak barátok, ergo Kornél nem felel meg a lány valamelyik kritériumának. Közben viszont megismerte, megszerette, és ellágyulva beadta a derekát. 

Kornélnak azt tanácsoltam, üljön le a lánnyal és tisztázza vele a helyzetet, mondja meg neki, hogy ő sem szeret magából hülyet csinálni, játékszerként sasolni, hogy mikor veszik le újra a polcról. És mivel mi, hölgyek szerencsére átsorolunk, nem úgy, mint a férfiak, ezért nincs még minden veszve. 

Ha viszont egyértelműen nemet mond a lány, akkor tessék továbbállni, és felszedni az első szembejövő nőt, majd bemutatni őt, mint barátnőt. Mi ugyanis úgy vagyunk bekódolva, hogy konkrét rosszullét kerülget minket, ha elvisznek egy pasit a környezetünkből, és hirtelen rájövünk, hogy nekünk is kell. Az esetek többségében ilyenkor általában már késő, de whatever. 

Olyankor kezdjük el felértékelni a pasi összes jó tulajdonságát, és belegebedünk, ha már nem lehet a miénk. Sírunk, kiborulunk, megtárgyaljuk a barátnőinkkel, aztán együtt haditervet készítünk arra, hogyan szerezzük őt vissza.

Ancsa azt mondja, hogy szerinte minél több pasival van az ember, annál inkább hasonlítgatja az újat a régiekhez, hogy na ez most jobb vagy sem, akaratlanul is...talán jobb volt nagyanyáink idejében, akik 20 évesen férjhez mentek, és aztán holtodiglan-holtomiglan.

Nos, ezen én is sokat gondolkodom, de aztán azt mondom, hogy akkor meg azon morfondíroztam volna a pelenkák gőze felett 17 évesen, hogy vajon milyen lenne utazgatni, élni és pasizni. Így legalább tudom. 

Csók,

xLady

 

Címkék: blog szex olvasó szerelem randi szingli első randi


2014.06.22. 21:02 Coset<3

Karc

image_263.jpg

Itt ülök a teraszon, társaságom egy pohár bor, és azon gondolkodom, hogy ha egy szóban kellene megfogalmaznom a fészbuk kérdésére a válaszomat, miszerint what is on my mind, akkor tömören, és velősen csak annyit mondanék, hogy that life is fuckin' unfair.

Azt hiszem, ez elég tömör megfogalmazás arra, hogy összegezzem az elmúlt hónapokat, és heteket. Hogy leírjam, mennyi minden tett keresztbe, és hogy mennyi minden sült el pont úgy, mint, ahogy nem szerettem volna. 

Nyilván a borongós alaphangulatomat az sem fogja feldobni, hogy nyár van, meg az sem, hogy az egyik társkeresőn kikezdett velem az egyik olvasóm, aki nem tudja, hogy én vagyok én. Legalábbis ami az arcomat illeti. 

Valahogy már megint úgy érzem, hogy az idő szalad, a dolgok mellettem elsuhannak, én meg állok a két körhinta között középen, az elegáns estélyimben, forgok jobbra, forgok balra, és csak kapkodom a fejem, hogy what the fuck, valaki szóljon már please, hogy itt vagyok középen, és kurvára nem találom a kijáratot. De a helyzet az, hogy ez sem az időt, sem pedig a körhintákat nem hatja meg, csak suhannak tovább, hiszen ez a dolguk. 

Nemrégiben tudtam meg, hogy a valaha bármit is számító exeim fejeit sorra bekötötték tüzelő menyecskék, vagy házisárkányok, és csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó nekik. Aztán átgondolom újra, és megint azt mondom, milyen kurva jó nekik. Az egyik a gyerekét várja, a másik a lakodalmára keszülődik, én meg nézek, hogy de bassza meg, valamit már megint elszúrtam, ha annyira el voltam foglalva magammal, hogy észre sem vettem, hogy egyedül maradtam. 

Bár nem vagyok hatvan éves, csak a fele, mégis úgy érzem magam, mint valami öreglány, aki eltemette élete szerelmét, és üres estéin a megváltast várja reménytelen. A megváltás meg kurvára nem jön, és csak ülök, a borocska meg fogytán, és bár feldobhatnám az estémet egy akármilyen keféléssel, de most valahogy még ahhoz sincs kedvem. Lehet, átmenetileg segítene, de őszintén bevallva nem egy kósza kardra vágyom, hanem hozzá egy délceg lovagra is. 

Miután azt hittem, hogy minden kerek, és sínen vagyok, szépen, sorban beláttam, hogy annyira azért mégsem, és hogy bár a kupakolás oldja a feszültséget, az én belső frusztráltságomat jelenleg egy gruppenparti sem űzné tova. 

Amikor elképzelem, hogy majd egyszer megismerkedem valakivel, akivel közös jövőt is tervezhetek, mindig attól félek egy kicsit, hogy annak magamat átadni már úgysem fogom teljesen, mert belülről emészt az a sok kibaszott karc, ami úgy mar a lelkembe minden egyes fájdalmas emléknél, hogy a szemeimet összeszorítom mindig, míg tovamegy. 

Ott van legbelül a valaha volt összes exem, az összes fájdalmával és nevetésével együtt, és bár az ember mindig remél, a félelmétől sosem szabadul. Minden egyes új szerelemnél előbb fél, hogy fájni fog, aztán lassan lépeget, míg megismeri, lassan bízni kezd benne, megszereti, és végül újra kiadja magát. Aztán a hetek, meg a hónapok telnek, megkönnyebbülve jól érzi magát, egészen addig, míg hirtelen valaki hátulról megint pofán nem bassza, hogy haha kiscsillag, csak azt hitted. 

A tarkódon érzed a súlyát, és beleremegsz, aztán azt mondod, hogy te tudtad, és végül megint megfogadod, hogy soha többet. 

A következőnél még óvatosabban lépegetsz, megint bízni kezdesz, miközben rettegsz, hogy megint arcon csapás lesz a vége, aztán ha szerencséd van, sokáig tart, ha meg nem, akkor minden kezdődik előről.

Ezidág nekem hosszútavon még nem volt szerencsém, és őszintén unom. Tényleg. Kapkodva nézek körül még mindig, látom, a körhinta kiürül, én meg lassan egyedül maradok, már nincs, aki segítene megtalálni a kijáratot, a körhinta meg kurvára pörög tovább. 

És végül rájövök, hogy inkább lettem volna tüzes menyecske, vagy sárkány, hogy inkább maradtam volna a seggemen ahelyett, hogy mindig a jobb reményében továbbléptem. Most először igazán magányosnak érzem magam, és ezen száz barát, vagy száz dugás sem segíthet. Az életem döntések sorozata volt, amit megbánnom ugyan nem kéne, de most egy kicsit azért nehéz rátudni arra, hogy ez így van rendjén.

Csók,

xLady

Címkék: szerelem ex baszás szingli Magány


2014.06.08. 10:15 Coset<3

Nők - Intro

Négy nő. Négy múlt. Négy élet. A sorsuk végül mégis összefonódik, és egy lesz.

I. Liza

image_257.jpg

Liza vagyok. 1984 júniusában születtem Budapest belvárosában. Mindig arra vágytam, hogy nagy nő legyek és a milliomosok életét élhessem. Szüleim munkanélküliek, öcsém, Robi már régen külföldön él. Én meg jelenleg is a testemből élek. Pontosabban egy pár éve. Sosem akartam lejjebb adni a luxusból, és elfáradtam a kilátástalanságban, így sok huzavona után úgy döntöttem, áruba bocsátom magam testileg, szellemileg és lelkileg egyaránt. Itt portyázó külföldi férfiakat szórakoztatok. Sosem kérdezem tőlük, hogy otthon ki várja őket, ha várja egyáltalán valaki. A koruk sem érdekel, azt is mindig csak tippelem. Sokáig vívódtam rajta, hogy ez nekem belefér-e. De az elmúlt öt év tapasztalata azt mondatja velem, hogy igen. Bár egy időre leálltam, és férjhez mentem, aztán hamar elváltam és én ott folytattam, ahol abbahagytam. Megéri-e? Anyagilag igen. Máshogy viszont nem, de addig csinálom, amíg meg nem találom azt az embert, aki képes lesz anyagilag biztosítani számomra azt a színvonalat, amit magamnak biztosítani tudok. Vannak visszatérő vendégeim, és olyanok is, akik magukkal visznek egy-egy külföldi útjukra. Így bejártam már a fél világot, miközben pénzt kerestem és miközben legbelül végig arra vágytam, hogy a következő utamat már a szerelmemmel tehessem meg. A környezetem nem tudja, miből élek, a három legjobb barátnőm, a szüleim és Robi viszont igen. Sosem bántottak ezért, elfogadták, hogy én más vagyok, és hogy én mindig a nehezebb utat választom. Robi mindig az egyszerű utat választotta, én sosem. Robi mindig jó gyerek volt, én sosem. Robi mindig normális volt, én meg sosem.

II. Betti

image_258.jpg

Betti vagyok. 1984 júniusában születtem Budapest rózsadombján. Egy orvos dinasztia sarjaként már kiskoromban sem volt kérdéses, hogy én is beállok a sorba és akárcsak a szüleim, én is orvos leszek. Van egy öcsém, Tomi, ő radiológus, én pedig nőgyógyász vagyok. Tomi már külföldön dolgozik, csak én maradtam itthon. Sosem voltam oda a tanulásért, viszont tudtam, hogy majd csak az egyetem után választhatok, de addig nem. Nálunk nem fért volna bele, hogy én ne orvosként végezzek, ez egyfajta alapkövetelmény volt mindig is. Így az egyetemet elvégeztem, részint itthon, részint külföldön, azóta bejártam a fél világot, férjhez mentem, majd pedig elváltam. Nem gondoltam volna, hogy a pályán maradok, de végül mégis így alakult és ma már nem bánom. Gyermekem nincsen, viszont van három csodás barátnőm, a családom és közben a munkám hivatássá szelídült. Megérte-e? Nem kérdés. Anyagilag mindenem megvan, már csak érzelmileg vágyom a teljességre egy társ személyében. De addig is, amíg ő megérkezik, élem a fiatal értelmiségi szinglik életét.

III. Kati

image_260.jpg

 

Kati vagyok. 1984 júniusában születtem Budapest nyolcadik kerületében. A félelmetes dzsumbujban, ahogy sokan ismerik. A szüleimmel és az öcsémmel éltem együtt egészen addig, amíg tíz évvel ezelőtt férjhez nem mentem. Azóta született két gyermekem, akiket próbálok terelgetni a modern világ és a hagyományaink között. Cigány vagyok én is és a férjem is az, így mindkettőnknek fontos, hogy a gyerekeinket a hagyományainknak megfelelően neveljük, és ne hagyjuk őket téves útra térni. Nálunk nem fér bele a randizgatás, vagy a szex házasság előtt. A férjem bizniszelget itthon és külföldön egyaránt, ezért nem sokat van itthon. Én háztartásbeli vagyok, főzök, mosok, gyereket nevelek, és az egyetlen kikapcsolódás az életemben az, amikor a három legjobb barátnőmmel találkozom.

 

IV. Mária

image_261.jpg

 

Mária vagyok, de nem ez az igazi nevem. 1984 júniusában születtem Budapest külvárosában. A szüleim elváltak, így édesanyám nevelt engem és az öcsémet. Édesanyám erkölcsösnek nevelt minket, de vallásosak sosem voltunk. Tiniként sok mindent kipróbáltam, bár bajba sosem sodortam magam. Aztán egy szép napon úgy alakult, hogy megismerkedtem valakivel, aki megváltoztatta az életemet. Pontosabban ő volt az, aki segített megtalálni az igaz utat Istenhez és az iszlámhoz. Muszlim lettem. Elváltam, így míg meg nem találom az igazit, akit Allah szán nekem, addig a szabadidőmet a vallásom elmélyítésével és a három legjobb barátnőmmel töltöm.

 

Folyt. köv.

 

Címkék: szex szerelem szingli házasság ribanc Nők Hit


2014.05.31. 09:36 Coset<3

Hogyan hat a pornó a férfiagyra?

 

Kutatók összefüggest találtak a pornónézés és a szürkeállomány csökkenése között.

image_256.jpg

 

A berlini Max Planck Institute for Human Development kutatói közzétettek egy tanulmányt, amiben azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés pornó nézés, és a szürkeállomány csökkenése között. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a pornónézéssel töltött órák száma összefüggésbe hozható az agy egy bizonyos részén lévő szürkeállomány mennyiségével.

A kutatásban  hatvannégy 21 és 45 közötti egészséges férfit vizsgáltak, akiket arra kértek, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a pornónézési szokásaikról. Az eredmények szerint a férfiak átlagosan heti négy órát, vagy annál kevesebbet töltenek pornófilm nézéssel. 

A kérdőívek kitöltése után a férfiakat agyi MRI vizsgálatnak vetették alá, miközben felváltva mutattak nekik pornográf, és nem szexuális tartalmú fényképeket. Az MRI alapján azt találták, hogy az agy nukleuszában negatív összefüggés van a pornóval töltött időtöltés és a szürkeállomány mennyisége között. Amikor a férfiak elé pornográf képet tettek, az MRI vizsgálat funkció csökkenést mutatott a motivációért felelős  agyi régióban.

Mivel a kutatók egyelőre nem képesek bebizonyítani, hogy a pornó okozza a szürkeállomány csökkenését, további kutatásokat terveznek. Bár van egy pár hipotézisük, belátják, hogy még bizonytalanok az eredményeket illetően. Megeshet, hogy a jutalmazási központ túlzott stimulálása okozott változásokat a neurális plaszticitásban. 

De éppenséggel az is elképzelhető, hogy a kevesebb szürkeállománnyal rendelkező férfiak intenzívebb stimulációra szorulnak, mint mások, és a pornót sokkal jutalmazóbbnak találják. Ez pedig pornófogyasztás növekedésével járhat. 

A tanulmány csak előzetes, a kutatók azt hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatok szükségesek.

Bennem meg felmerül a kérdés, hogy vajon miért csak férfiakat vizsgáltak, amikor ezt már amúgy is tudtuk:

image_255.jpg

 

Csók,

xLady



Címkék: kutatás Porno ferfiagy


2014.05.20. 08:37 Coset<3

Angyalbőrben

Manapság az országunk tele van gerinc nélküli, egoista, beképzelt, kis pöcsökkel, akiket valójában csak annyi különböztet meg a hisztis punciktól, hogy lóg valami a lábuk között.

image.jpg

Szép jó reggelt, Kedveseim! 

Miközben a reggeli kávémba borulok, azon melankóliázom, hogy szerintem van összefüggés egy ország liberalizálódása, és a párkeresési statisztikái között. Elsőre talán furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele, hogy a túlemancipált, főként nyugati nők mennyire más szerepbe kényszerültek manapság, mint mondjuk amiben anyáink voltak úgy húsz-harminc évvel ezelőtt. 

Mivel feministának lenni külső szemlélőként bátor és menő dolog, ezért a feminista nők akaratlanul is elhitetik magukkal, és a környezetükkel, hogy férfira egyáltalán nincs szükségük, mert nem csak diplomázni, de csapot szerelni is tudnak. Egyedül.

Teljesen más szerepbe kerülnek, mint amiben eredendően lenniük kellene. Kiférfiasodnak mentalitásban, olykor még fizikumban is, és nem ritkán még a szexualitásukban is. 

Természetesen a másik oldalon sem a férfiak mintapéldányai sorakoznak. Rájöttem, hogy a sorkatonaság nem csak azért való a férfinak, hogy megvédhesse a hazáját, ha baj van, hanem azért is, mert akármilyen kisköcsög pöcsként vonul be, férfiként szerel le. 

Ott megtanulja, mi az a tisztelet, és, hogy kurvára nem körülötte forog a világ.

Manapság az országunk tele van gerinc nélküli, egoista, beképzelt, kis pöcsökkel, akiket valójában csak annyi különböztet meg a hisztis punciktól, hogy lóg valami a lábuk között.

Mennyire romantikus elképzelni, hogy annak idején a férj bevonult katonának, örömmel rohant haza, amikor eltávot kapott a hétvégére, aztán meg amikor leszerelt. A családok mégis együtt maradtak, pedig még facebookon se tudták egymást csekkolgatni.

Nem úgy, mint ma, hogy ha az egyik fél három hónapra külföldre megy dolgozni, a másik fél gyorsan lő magának egy numerát, mert úgysem derül ki. 

A konzervatívabb országokban a mi korosztályunk nagy része házas már. Ott nem faszomkodnak az emancipálódott puncik, meg a kiskirálylány pasik. Nem úgy, mint nálunk.

image_2.jpg

Szerintem a katonaság férfit nevel minden kis pöcsből, és szerintem ezért van az, hogy az eggyel idősebb generáció férfitagjai sokkal férfiasabbak, mint a mi korosztályunk. Persze tisztelet a kivételnek. Ami oly kevés by the way, mint medvesajtban a brummogás.

A mi korosztályunkban csak sértődős, és töketlen, beképzelt, és fröcsögő, magát nagyon nagyra tartó férfiak vannak, akik úgy gondolják, királylánynak lenni az ő kiváltságuk is.

Pedig milyen szép is lenne, ha mindenki visszatérne abba a szerepbe, amibe született, és milyen szép is lenne, ha a férfi férfikent, a nő meg nőként tengetné magát egymás karjaiban.

Csók,

xLady

forrás: Wikipedia

Címkék: férfi szerelem szingli házastárs


2014.05.18. 07:44 Coset<3

Last call

Borvirágos jó reggelt Kedveseim!

Szép számmal gyülekezünk a Single Meetingre, úgyhogy már csak két férfiúnak maradt hely. Az eddig regisztráltaknak  pedig pénteken küldöm a pontos helyszínt, emailben. 

Részletek itt:

http://aztakurvamindenit.blog.hu/2014/04/25/single_meeting_budapest 

Csók,

xLady

image_248.jpg

 

 

Címkék: blog társkeresés szingli Olvasó


2014.05.07. 10:47 Coset<3

Eldőlt

Leültem a fotelbe, és leeresztettem. Vége a felesleges és üres köröknek, nincs már több fárasztó kérdés, és nincs már több párkereső hajcihő sem. Eldőlt.

 

image_254.jpg

Közeledtek az ünnepek, és együtt volt a család. Békesség, és boldogság lengte be a lakást, és éreztem, hogy Christian izgatottan, és tele érzelmekkel teng fel-alá a lakásban. Minden érintése tele volt szeretettel, nyoma sem volt már a hajdani civakodásnak, és sebeknek.

Christian tiszta, és szeretettel teli szemekkel rám nézett, és azt mondta, hogy sokat gondolkodott és rájött, hogy bennem minden megvan, amire szüksége van, hogy biztosan nem véletlen, hogy ennyi év után még mindig az életében vagyok. Hogy nem véletlenül nem állapodott meg a válásunk óta egyikünk sem, és hogy próbáljuk meg újra. Én meg mosolyogva és kicsit félve igent mondtam, és elkönyveltem magamban, hogy akkor mégis csak tőle lesz gyerekem. Leültem a fotelbe, és leeresztettem. Vége a felesleges és üres köröknek, nincs már több fárasztó kérdés, és nincs már több párkereső hajcihő sem. Eldőlt.

Körülöttünk mindenki egyetértett a döntésünkkel, és azt mondta, csak hogy végre beláttuk, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk. Aztán a napok teltek, és akkor először a kapcsolatunkban a szexualitás a háttérbe szorult, és sokkal inkább szólt arról, hogy egymást azért szeretjük, akik valójában vagyunk. 

Christian minden nézése, érintése és szava felém -most először-  tele volt gyengédséggel és figyelemmel. Én meg csak mosolyogtam boldogan, és azon gondolkodtam, hogy bizony minden el van rendelve odafenn, és semmi sem történhet előbb, mint ahogyan az meg vagyon írva. 

Hogy kellett ez a sok évnyi heartbreak, és fájdalom mindkettőnknek, hogy belássuk végre, hogy a lelki fingatásnak nincs értelme, és hogy versenyt futnunk egymással felesleges. 

Boldogságtól megszépülve néztük egymást, és közben mindketten örültünk, hogy végre eldőlt a sorsunk. A sok évnyi kergetőzés után végre megjött a válasz arra a kérdésre, hogy együtt, vagy külön. Együtt folytatjuk. 

Te jó ég. Christiannal álmodtam. Mégpedig egy egómentes, ráhagyós szerelemről.

Épp hogy megébredek, és lebegek az érzésben, amikor kapcsolok, hogy az egész csak egy álom volt, és hogy bár a sorsunk a napokban tényleg eldőlt, de nem pont így. Hogy most először, miután újra felbukkant az életemben, szándékosan én tiltottam őt le minden lehetséges fórumon, mert beláttam, hogy Christiannal mi sosem fogunk zöld ágra vergődni. 

Sóhajtok egyet, kapcsolok, hogy szerda van, és belém hasít a felismerés, hogy pár nap múlva útra kelek. És hogy nem is akárhova. Pár nap múlva fél órányi távolságra leszek Ezeltől. De ő erről mit sem tud, hiszen semmilyen kapcsolatot nem tart velem, mióta elment innen. 

Én meg a gondolattal játszom, hogy milyen lenne, ha véletlenül összefutnánk a belvárosban, hogy milyen lenne, ha megkeresném, és bekopognék, hogy vajon hogyan nézne rám, és hogy vajon ki nyitna ajtót. Éppen ezért nem fogom megtenni, mert félek, hogy olyat látnék, amit a keménykedésem ellenére azért zokon venne a szívem. 

Így maradnak a gondolatok, meg az érzések, és az örök vágy, hogy Christian és Ezel emléke puszta emlék legyen végre. Fájdalom nélkül. 

Csók,

xLady

Címkék: külföldi szerelem ex szingli ezel Christian


2014.04.28. 19:46 Coset<3

Berberizmus

Mennyire romantikus az, amikor azt mondod a szerelmednek, hogy inkább írj, mint hívj, mert úgysem értem, amit mondasz. 

 

image_253.jpg

 

Mivel tematikus nap van az Indexen, és mivel én most pont egy jó kis fehér homokos, pálmafás tengerparta, és hozzá valami kreol berber lovagra vágyom, így mi másról is blogolhatnék, mint Észak-Afrika Don Juanjairól.

Jamil, Mohamed, Hamza, vagy Ahmed, mindegy hogy hívják, a lényeg pont ugyanaz. Köztudottan szinte minden magyar nőnek, aki valaha is járt már arrafelé, van egy Észak-Afrikai szerelme, aki a Földközi-tenger túloldaláról szédíti őt a mai napig.

Nyilván minden európai nő tudja, hogy a tunéz, az algír, meg az egyiptomi kanok megváltásként néznek ránk, és várják az érkezésünket kis hazájukba. De remélhetőleg azt is mindenki tudja, hogy ezek a lávsztorik mind egyformák, hogy ezeknek a fasziknak mindegy, hogy ki áll le velük, csak lyuk legyen a lábai között. Tényleg.

Mi vagyunk az ő Amerikájuk, és ők rólunk hiszik azt, amit mi hiszünk Amerikáról tiniként. Hogy nálunk ömleng a  kánaán és hogy nálunk helal kolbászból van a kerítés. Mindegyik azonnal nősülne, meg lehozná a csillagokat is az égről, és ezek az ígeretek egy európai, gyér kultúrában szocializálódott nőnek olyan ígéretek, mint a francia krémes, amiben tocsogni lehet, meg amit nem lehet megunni, mert édes, mint a méz. 

Aztán az okosabbja bedől az ezeregyéjszakai meséinek, de tudja, hogy csak addig tart, amíg haza nem jön. A kevésbé okos, és a külső adottságaiban hátránnyal küzdő meg bedől az ezeregyéjszakának, és azt hiszi, megtalálta Aladdint, akinek majd a Jázminja lehet. 

A legborzasztóbb az, amikor az ötvenes, fogatlan, és szétaszódott nő úgy beszédül a huszonéves, jóképű, fehér fogsornak, hogy sose talál többet vissza. Amikor elhiszi, hogy az igaz szerelemben nem számít sem a külső, sem a kor, és anyatigrisként harcol az egyébként fiának beillő Mohamedért, hogy már csak azért is idetelepítse őt. Mert azt hiszi, végre megtalálta a szerelmet, és alig várja, hogy esténként a fészbukon az I love youkat olvassa ömlengő kedvesétől. 

A legkedvesebb számomra az, amikor nincs közös nyelv, és google fordítóval kommunikálnak a felek. Mennyire romantikus az, amikor azt mondod a szerelmednek, hogy inkább írj, mint hívj, mert úgysem értem, amit mondasz. Vagy hogy várj egy kicsit, mert több jelentése is van az I can't wait to be with you-nak, most akkor te melyikre gondoltál? 

 

image_250.jpg 

Aztán ezeknek a sztoriknak általában az a vége, hogy a nő újra kimegy, hozzámegy a legényhez, mert nem csak ő, de a családja is olyan édes. Aztán hazajön, a hónapok telnek, ő meg közben pénzt és időt nem sajnálva mindent megtesz azért, hogy a házassága Európában is hivatalos legyen, és hogy kedvesével együtt andaloghassanak a Margitsziget naplementéjében. 

Szomorú, és egyszerre felháborító, hogy vannak ilyen gyíkok, akik a nőt potenciális vízum donorként tartják számon, és hogy vannak nők, akik frankón elhiszik az egészet. Aztán a kandúr idővel idekerül, rendeződnek a papírjai, ő egyre többet maradozik ki, aztán meg egyszer csak közli, hogy akkor ő most lépne, mert talált egy másikat. Legalább egy korban hozzáillőt. 

Vagy marad, az asszonnyal kel, és fekszik, de közben ott szédíti a magyar bulákat, ahol csak tudja. Na nyilván nem a mecsetben.

Szóval hölgyeim, ha onnan való kedvesük van, ne gondolják, hogy a maguk sztorija pont másmilyen. Ha már csak egyszer is elgondolkodtak azon, hogy nem is értik, hogy a nagyon helyes, és nagyon fiatal kedvesük mit keres maguk mellett, akkor gondolják át újra a tartózkodási engedély megszerzésével járó tortúrát, meg azt is, hogy ami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az. 

Fájó lehet a felismerés, de még fájóbb ezzel szembesülni. Ne várják meg, míg pacekba megkapják, hogy madarak voltak. 

És of course mindig van kivétel. Ami sajnos erősíti a szabályt.

De amúgy Észak-Afrika partjai, meg kandúrjai gyönyörűek, menjenek, és gyönyörködjenek, szexeljenek jókat, aztán meg jöjjenek haza. És azt hiszem, hamarosan én is elröppenek arrafelé.

Csók,

xLady

Címkék: külföldi szex szerelem kaland


2014.04.25. 12:35 Coset<3

Single Meeting - Budapest

image_248.jpg

 

Szingli vagy, és keresed az Igazit?
Unod már a drámákat, és az egóharcokat?
Belefáradtál a netes társkeresésbe?
Eleged van a hétvégi, üres partikból?
Úgy érzed, a nemi szerepek felcserélődtek, és fontos lenne őket gatyába rázni?

Ha a válaszod IGEN, akkor gyere el az első budapesti Singe Meeting-re, szórakozz velünk kötetlenül, és ismerkedj meg hasonló gondolkodású emberekkel!

A beugró hölgyeknek egy SAJÁT készítésű édes, vagy sós sütemény, az uraknak pedig egy üveg (alkoholmentes) üditő, és egy SAJÁT gyártású, 4 soros vers.

Garantált a jó hangulat, és a felhőtlen szórakozás. Sőt. Ha a szerencse is rád mosolyog, még az Igazit is megtalálhatod.

A részvételi díj 2000 Forint, mely a helyszínen, készpénzben fizetendő.

A részvétel regisztrációhoz kötött, és limitált férőhelyes, így siess, nehogy lemaradj!

Regisztráció: akm.meeting@gmail.com

Az esemény helyszíne időjárástól függően kültéri, vagy beltéri, de biztosan belvárosi.

Gyere és próbáld meg a szerencséd, mit veszíthetsz?

Ott találkozunk!

*Az eseményen csak 18 éven felüliek vehetnek részt.*

Tovabbi információ a fészbukon.

Címkék: szórakozás szingli Randi


2014.04.24. 10:13 Coset<3

Felhívás szingliknek

image_247.jpg

 

Szép jó reggelt, Kedveseim!

Mivel az Az a baj című írás rengeteg emberben nyitotta meg az ingercsapot, és sokan értenek egyet az olvasottakkal, így sanda a gyanúm, hogy mindenkét tábor ugyanarra vágyik, csak valahogy nem találkozik össze. 

Na. Erre találtam ki valamit.

Az Azt a kurva mindenit! blog olvasóinak nagy része huszon-harmincas szingli, aki a párját keresi, de mégsem leli. Mivel mindenki arról regél, hogy a netes társkeresés kiborító, és hogy buliban annyira azért már nem szereti csapatni a hétvégéken, arra gondoltam, hogy szervezek egy Szingli Meetinget Budapesten, ahol ott lehetnek azok a fiatal, szingli nők és férfiak, akik társat keresnek. Első közös pontnak már biztosan jó az, hogy hasonlóan gondolkodnak egy párkapcsolatról. Az olvasóim között ugyanis nincsenek dráma királylányok, sem pedig egóhuszár faszkalapok. Legalábbis legjobb tudomásom szerint.

Így talán nem is annyira elvetélt ötlet, hogy összeröffenjen a két tábor és együtt töltsön egy kellemes májusi délutánt, vagy estét. 

Szeretettel várom hát a visszajelzésüket arra vonatkozóan, hogy eljönnének-e. 

Csók,

xLady

*kommentelni a fészbukon lehet*

 

Címkék: blog szex szerelem randi kaland szingli


2014.04.21. 10:44 Coset<3

Az a baj

És otthon a kedvesükkel nem integrálni szeretnének, meg azon versenyezni a nejükkel, hogy melyikük okosabb, hanem pusztán arra vágynak, hogy legyen egy családi háttér, egy meleg otthon, amit egy férfi számára csak és kizárólag egy nő képes biztosítani.

chris2.jpg

Reggeli tojással a kezemben Velvetet olvasgatok, és sorra pörgetem a -miért nem találok magamnak társat, pedig szép és okos vagyok- féle fröcsögéseket, és vádaskodást férfiaktól és nőktől egyaránt. 

Van, aki azt írja, hogy az a baj, hogy nőként három diplomája van, meg amúgy is 90-60-90, van, aki azt írja, hogy az a  baj, hogy algoritmusokban gondolkodik, és mellesleg 175 magas, szőke és nagycsöcsű bombázó, és van, aki azt írja, hogy az a baj, hogy három diploma, meg négy nyelvvizsga mellett még deltája is van, annyit gyúr a teremben. 

De senki nincs, aki azt írná, hogy szerinte azért van egyedül, mert egy egoista faszkalap, aki azt hiszi, őt űberelni esélytelen, meg senki nincs, aki azt írná, hogy szeret edzeni, de főzni még inkább. 

Nem azt mondom, hogy az asszonynak csakis a konyhában legyen szava, de azért hölgyeim, lássuk már be, hogy az alapvető családmodell arról szól, hogy mi elsősorban háztartást vezetünk, nem pedig egy gigaválallalot. Miért nem ír senki arról, hogy a testén, meg a diplomáin kívül mit tud beleadni egy kapcsolatba, és mit adna a másiknak azon felül, hogy szellemi -ki az okosabb- csatákat vívjon vele, meg hogy vizuális élményt nyújtson a másiknak? 

Tény, hogy egy okos és határozott nőnek sokkal nehezebb társat találnia, mert a faszik félnek tőle, de azért azt sem kell elhinni, hogy az összes szingli kisasszony azért szingli, mert a szépségétől és az eszétől rettegnek a férfiak. Már csak azért sem, mert a férfiaknak kell a kihívás, így amelyik hölgyet beetették ezzel a dumával, az inkább nézzen tükörbe, és ha ott mindent rendben talál, akkor gondolkozzon el magában, hogy mi lehet az a borzasztó tulajdonsága, ami miatt úgy taszítja a férfiakat, mint két mágnes ugyanazon pólusa. 

Ahogy mi, nők férfira vágyunk, úgy a férfiak is nőre. És otthon a kedvesükkel nem integrálni szeretnének, meg azon versenyezni a nejükkel, hogy melyikük okosabb, vagy látott már többet a világból, hanem pusztán arra vágynak, hogy legyen egy családi háttér, egy meleg otthon, amit egy férfi számára csak és kizárólag egy nő képes biztosítani.

És uraim, maguk se higgyék azt, hogy egy kurva nagy deltás háttól, meg egy BMW-től összepisiljük magunkat mi is, akik nem kirakati, hanem tartalmi kapcsolatra vágyunk. Mert a tanult nők általában azért pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit jelent keményen dolgozni, hogy mit jelent ősszerakni egy BMW-re valót, és nem arra vágynak, hogy kussban csodálják a délceg mellizmaikat, miközben betérdelve maguk elé a farkukon csüngenek.

Az a baj, hogy valamiért magát mindenki átlagon felülinek titulálja, aki nem áll ám szóba akárkivel, pedig ha jól magunkba nezünk,  bizonyára mindannyian emlékszünk még arra, hogy mivel basztattak minket az általános iskola alsó osztályában. Bizonyára még mindig ott van az a nagy orr, az a szeplő, az a szemüveg, vagy az a túlsúly, úgyhogy értem én, hogy fontos a pozitív énkép, de manapság ez azt jelenti, hogy mindenki sokkal többre értékeli magát, mint amennyit valójában ér. 

image_8.jpg

Ezer és egy tanult nő van, aki nem tesped bele a csokikba, és igenis figyel a külsejére. Ezer meg egy értelmes, és jóképű faszi szaladgál odakinn. A kérdés inkább az, hogy a diplomás, szőke-nagycsöcsű harminc évesen össze tud-e dobni egy reggeli rántottát, vagy inkább azt mondja, én rendelek, mert megtehetem. Meg az is a kérdés, hogy a nagyon menő, jóképű és gazdag jogász faszi hajlandó-e megpumpálni az eldugult wc-t, vagy inkább azt mondja, szerelőt hívok, mert megtehetem. 

Pedig ha megfogott a külső, megtartani már csak a belső fog, és jobb, ha mindenki tudomásul veszi, hogy idővel a külső szépség megfoszlik, és nem marad más, csak a belső. Nagyon bölcs gondolat, tudom. 

És mondjuk őt év házasság után baromira nem mindegy, hogy az asszony még mindig nem tud egy rántottát se csinálni, vagy az, hogy az ember azt sem tudja, hol kell a villanyórát visszakapcsolni. 

Elbaszott egy világ ez, az egyszer biztos, és szerintem sokkal jobb lenne, ha a sok diploma, meg nyelvvizsga után mindenki megtapsolná magát most utoljára, és elkezdene azon gondolkodni, hogy mitől lesz valójában szerethető nő, vagy férfi. 

Helyes önertékelés, kedveseim, és menni fog.

Csók,

xLady

*kommentelni a fészbukon lehet*

Címkék: férfi dilemma fejlődés szingli tanács házasság feleség házastárs randik Férfi


2014.04.17. 09:18 Coset<3

Prioritás

Gondolom, így van ez a fasziknál is, hogy fiatalon minél jobb nőket kell megdugni, de feleségül inkább egy külső és belső tulajdonságaiban is szerényebb hölgyet kell elvenni, mert abban nincs túl sok veszély.

 

image_193.jpg

Milyen érdekes, hogy közel a harminchoz mennyire megváltozott a fontossági sorrendem a faszikat illetően. Míg tiniként az elsődleges nyilván a külső volt, úgy felnőve már sokkal inkább az számít, hogy ne csak nézegethessem a kandúrt, hogy jajj, de szép, hanem az is, hogy kerek egésznek érezzem magam mellette. 

Még pár éve is az alapján választottam, hogy zizzen-e a nunim, és bár a nunim mindegyik volt kanomnál zizzent már elsőre is, én végül egyikkel sem maradtam együtt. Valószínűleg azért, mert a már szemükkel is bugyit lecsúsztató kanok örök kihívást jelentenek, akik mellett nincs nyugodt napja az ember lányának. 

Egy vad és huncut kis kandúr olyan, mint egy vad csikó, akit azt hiszed, betörtél, de valójában mindig ott marad benned a kérdőjel, hogy vajon mikor ágaskodik fel újra, vagy mikor vágtat el mellőled. Azt hiszem, én szeretem a kihívásokat, és szükségem is van rájuk, de időközben rájöttem, hogy nincs nekem már idegzetem, vagy türelmem ahhoz, hogy álmatlan éjszakákon forgolódva azon morfondírozzak, vajon, most merre jár az emberem, és hogy vajon meg kéne-e bánnom azt, hogy összevesztünk. 

Érdekes, hogy még tavaly ilyenkor is a priorotás a zizzenés volt, és bár azt megkaptam, hosszú távon jól nem laktam vele. Sőt. Még tavaly is az volt az elsődleges szempont, hogy a faszi úgy dugjon meg, hogy a fülem is ketté álljon, mostmár sokkal inkább az, hogy egy biztos pontot lássak benne, akinek gyereket is lehet szülni. Ha úgy adódik

Gondolom, így van ez a fasziknál is, hogy fiatalon minél jobb nőket kell megkúrni, de feleségül inkább egy külső és belső tulajdonságaiban is szerényebb hölgyet kell elvenni, mert abban nincs túl sok veszély.

Nah. Valahogy így vagyok én is bedrótozva, hogy ezidáig az hajtott, hogy sorba szédítsem a jó pasikat egy-egy kúrásra, de mostanra inkább úgy érzem, hogy jobb a nyugis biztosat választani. 

Valahogy azt érzem, hogy a világ tele van egóharcosokkal: fiatal faszikkal, akik szeretethiányban nőttek fel, és ezért tigrisként ragaszkodnak az elveikhez, meg az elképzeléseikhez, és fiatal nőkkel, akik azt hiszik, náluk rafkósabb úgysincs, és majd ők jól megfingatnak mindenkit. 

Valahogy tele van a világ lelkisérült és magukkal szorongó emberekkel, akik elismerésre vágynak, és azt hiszik, attól lesznek menőbbek, ha a másikat porig alázzák. 

Pedig nincs ebben semmi mutatvány, ha egy ember csak akkor érzi magát valakinek, ha a gyengébbe rúghat, akkor valószínűleg egy érzelmil kretén, aki képtelen kimutatni az érzéseit, mert azt hiszi, attól gyengébb lesz. Pedig ha tudnák a férfiak, hogy nekünk nőknek a gyengédség nem egyenlő a gyengeséggel, valószínűleg bátrabban is szeretnének minket. 

Körülnézek, és azt látom, hogy játszmázó párocskák próbálják egymást fingatni, hogy nekem te ne mondd meget játszanak, én meg arcomat a tenyereimbe borítom, és azt mondom, ó, Istenem, csak ilyentől ments meg please. 

Jó, mondjuk tény, hogy meg is mentett ezidáig, de nem csak az ilyentől, hanem az amolyantól is. A baráti körömben lassan én vagyok az egyetlen szingli, és mindig arra gondolok, milyen faramuci helyzet, hogy anno én mentem férjhez először, aztán meg hipp-hopp, mostanra már csak én vagyok egyedül. Nyilván mondhatnám úgy is, hogy én vagyok az egyetlen elvált, de huszonévesen ezt kimondani mégiscsak fura. Miközben elnézem a barátnőimet, akik menyasszonyok, feleségek, és anyák, arra gondolok, hogy vajon mi van a felszín alatt. Látok sok küzdelmet, és harcot, sok fájdalmat és szenvedést, és meg tőbb testi, vagy lelki alázást. 

image_151.jpg

Aztán arra gondolok, hogy bár a megállapodás minden vágyam, nem biztos, hogy cserélnék bármelyikükkel is. Volt, amelyik megalkudott saját magával, volt, amelyik véletlenül járt így, és volt amelyik egy egyoldalú szerelem miatt állt kötélnek. Nincs köztük egy sem, amelyik kiegyensúlyozottan és boldogan élné azt az életet, amit megérdemel.

Sokszor eszembe jut a múltam, meg a sok mi lett volna, ha kérdés, de aztán rátudok, hogy még mindig minden okkal történik, és hogy nem véletlenül tartok ott, ahol tartok. Aztán eszembe jut az is, hogy a tavalyi szépfiú Senat gyakorlatilag teljesen jó parti volt minden szempontból. Státusz szerint is, meg külsőre is, sőt még vicces is volt, viszont egy valamit nem tudott. Csókolni. Így a dugásig el sem jutottunk persze, mert pattintottam, és inkább a másik karjaiba dobtam magam, aki úgy megcsinált minden elköteleződés nélkül, hogy minden perverz szexuális vágyam teljesült. 

Akkor és ott másra nem is vágytam, és ha úgy tetszik, a bizonytalant választottam a biztos helyett. Rájöttem arra is, hogy -még mindig- egyenesen reszketek az elköteleződéstől, és most, hogy pár hónapja képben van egy kandúr is azt érzem, hogy lassan a testtel, semmit sem kell elsietni please.

Nem tudom, hogy ez csak az én defektem-e, vagy mindenki másé is, aki egyszer elvált már, de én szó szerint azt érzem a hazasság kérdésében, hogy lekötöznek, megfognak, meg kell állnom, végem. És a millió kérdés, hogy mi van, ha. Mi van, ha ez sem sikerül?

Szerintem mindenki, aki esett már arcra akkorát, hogy alig bírt feltáplaszkodni, százszor is megfontolja, mielőtt újra házasságra adja a fejét. 

És bár a prioritás nálam most már egyértelműen az, hogy olyan kanom legyen, aki mellett nőnek érezhetem magam, és aki nem dobja be a törölközőt az első veszekedésnél, azért nagy a dilemmám, hogy le tudok-e mondani a falhoz vágós, oltári baszásokról is, szép kis kandúrokkal. Vagy egy darab szép kis kandúrral. 

De azt hiszem, ez az élet rendje, és ha más nem, akkor majd én is legeltetem a szemeimet szép kis szexi kandúrokon. Pont mint a férfiak a szép kis szexi kisasszonyokon.  Na jó. Csak vicceltem.

Csók,

xLady

 

Címkék: férfi szerelem ismerkedés fejlődés szingli feleség kapcsolatok első randi Ego Szakitas


2014.03.29. 12:01 Coset<3

Truth

Sok férfi ott rontja el, hogy ha félrekefél, azt hiszi, jobb azt titkolni, mint sem bevállalni az igazat. A baj csak az, hogy tízből kilenc és fél nő megérzi, ha megcsalták, sőt, már azt is, ha egy potenciális punci oldalazott be a képbe.

image_244.jpg

Meglepő módon még mindig sok levelet kapok, amiben a tanácsomat kérik férfiak, és nők, szerelmekről, sikerekről, és kudarcokról. Én meg meresztem a szemeimet, hogy még mindig nem mindenkinek egyértelmű, hogy ami nem megy, azt nem illik erőltetni, mert abból arcon csapáson kívül nem sok mindent remélhetünk. 

Például, ha egy olyan kapcsolatban tengünk, ahol mi csak a harmadikak vagyunk, vagy azt érezzük, hogy semmibe vesznek minket, akkor mi tart minket még mindig abban a kapcsolatban? 

A félelem, hogy ennél jobbat nem kaphatunk, mert nem érdemlünk? Vagy az egónk, hogy de majd mi úgyis megváltoztatjuk a másikat? 

Alap, hogy nős pasival nem kezdünk, max egy kúrás erejéig, de hogy szerelembe nem érdemes velük esnünk, az biztos. És ugyanez a helyzet akkor is, ha egy kisasszony tart egyszerre több vasat a tűzben, és arra játszik, hogy melyik kanról tudja lehúzni a legtöbbet. 

Tessék egyszer és mindenkorra tudomásul venni, hogy erőszakkal semmit nem lehet, és azon kívül, hogy ott maradunk félárván, csak magunkat futtatjuk feleslegesen. Mert ha azt tudjuk adni, amire a másiknak szüksége van, akkor a másik bizony mellettünk fogja letenni a lantját, és velünk akar majd kirándulni, meg moziba menni, meg huncutkodni. De erőszakkal ott tartani senkit nem lehet, és nem is szabad. Nincs is annál jobb érzés, amikor a másik a saját akaratából marad velünk, akkor is, ha mellettünk ül, meg akkor is, ha épp ezer kilométerekre van tőlünk. 

image_245.jpg

És persze akkor is, ha közben megtehetné, hogy mással huncutkodjon, de nem teszi. Mert tudja, hogy bár bőven akadna más egy vad kalandra, de mégsem lépi meg, mert tudja, hogy nincs értelme. 

Persze kísértés mindig van, meg mindig is lesz, és már sokszor írtam arról, hogy egy férfi más okból kufircol félre, mint egy nő, de lássuk be, hogy egy őszinte kapcsolatban azért kevésbé valószínű, hogy az egyik megcsalja a másikat. Már csak azért is, mert aki őszinte a párjával, az nem bírná azt átverni, és ha hozzá még szereti is, esze ágában nincs megbántani kedvesét az igazsággal. 

Sok férfi ott rontja el, hogy ha félrekefél, azt hiszi, jobb azt titkolni, mint sem bevállalni az igazat. A baj csak az, hogy tízből kilenc és fél nő megérzi, ha megcsalták, sőt, már azt is, ha egy potenciális punci oldalazott be a képbe. 

Így uraim, tessék meggondolni, hogy mikor és hogyan akarják az asszonyt hülyenek nézni, és ha már azt tervezik, legyen magukban spiritusz, és az alap felállás az legyen, hogy a kedvesük nem hülye, aki most jött le a falról, így majd biztosan úgysem jön rá. Tessék úgy csinálni, hogy az asszonynak meg se forduljon a kis buksijában, hogy maguk esetleg másik bugyiban jártak. 

A legcsúnyább a megcsalásban nem is maga a tény, hogy a farkukat belógatták egy másik nőbe, hanem az, amikor megpróbálnak minket hülyének nézni, és azt bizonygatják, hogy mi vagyunk a hülyék, amiért ilyet feltételezünk. Akkor már legyen magukban spiritusz, meg vér a pucájukban akkor is, ha színt vallanak, ne csak akkor amikor erekciójuk támadt az idegen hölgy közelében. 

Vagy pedig legyenek olyan okosak, hogy a legapróbb részletekre is figyelnek, mert tudják ugye, hogy egy nő, aki gyanút fogott, mérfőldekkel jobb nyomozó, mint maga az FBI? Ne gondolják, hogy ez városi legenda, mert ez bizony tenyleg így van. 

Szóval tessék elgondolkodni, hogy megéri-e egyáltalán a macera, az az egy-két orgazmus egy másik nő testére, ami boríthatja az egész felépített párkapcsolatukat. 

És hölgyeim, maguk se játszanak vérig sértett királykisasszonyt, ha az ember félrekefélt, mert bizony ha fáj, ha nem, a megcsalás sosem egyoldalú. Ha maguk csak paplan alatt, szigorúan misszionárius pózban hajlandóak szeretkezni, és faszt a szájukba nem vesznek, mert az fúj, akkor ne lepődjenek meg, ha az emberük hamarosan más punci után kezd kajtatni. Nyilván nem arra gondolok, hogy az ember kedvéért lépjenek ki a komfort zónájukból, hanem arra, hogy a saját határaikat igenis merjék feszegetni, és higgyék el nekem, hogy maguk is meg fognak lepődni azon, hogy milyen izgalmak rejlenek a határaik túloldalán. 

Tessék hát őszintén beszélgetni, meg kufircolni egymással, és tessék kipróbálni új dolgokat. Ha így tesznek, valószínűleg az emberük sem fog kóbor pinákról ábrándozni, akit a mosógépen kúrna meg hátulról, miután az bő nyállal leszopta őt. 

Maguk helyett by the way.

Csók,

xLady

Címkék: szerelem baszás házasság Szex


2014.03.23. 10:28 Coset<3

Külső

Az első másodpercben, ahogy megláttam, tudtam, hogy ezzel a faszival dugni fogok. Pedig közünk nem volt egymáshoz. És mint tudjuk, nincs megszerezhetetlen férfi, így gyakorlatilag pár finom mozdulattal, és nézéssel már el is küldtem neki, hogy jó nálam.

 

gitana.jpg

 

Reggeli napsütésben kávézom, a háttérben szól a zene, cikekket olvasok férfiakról, és nőkről, kémiáról, és szexről, és közben azon gondolkodom, hogy milyen érdekesen vagyunk összerakva mi, nők. 

Ha egy faszi számunkra csúnya, akkor először eszünk ágában sincs vele komolykodni, ha túl szép, akkor meg félünk tőle, hogy csak megkúr minket és továbbáll. Miután az elmúlt években szinte csak übermacsó szép pasijaim voltak, és mivel most meg fordulni látszik a kocka, gondoltam, leírom, mit érzek, és gondolok. 

Szóval ha felidézem volt szerelmeim és egyéjszakásaim sorát, akkor valóban csak olyan pasival álltam össze, akinek már a nézésétől zizzentem, és alig vártam, hogy rácuppanjak a szép kis szájára, később pedig a farkára. Vagy fordítva. 

Azt kell mondanom, hogy ezek a szép faszik nem hoztak csalódást az ágyban, ugyanis a legtöbbjük úgy megcsinált, hogy a fülem is ketté állt. Nyilván ehhez az is kellett, hogy fizikailag kőkeményen kiboruljak már a puszta látványuktól is, ergó, hogy vizuálisan olyan élményben részesítsenek, amitől azonnal vérbőségem lesz a genitális régiómban. 

Persze volt olyan is, amelyikre ránéztem, és kiborultam, mégis, az ágyban meglepődtem, hogy kicsit tesze-toszázott, és csak egy kis segítséggel tudott jól megdugni. És persze van példa az ellenkezőjére is, aki úgy nézett ki, hogy azt hittem, sosem állnék vele szóba, de végül egy pár pohár bor után mégis úgy alakult, hogy alatta voltam, vízszintesen.

Bár tény, hogy túl nagy eresztés nem volt a fickó, de már az első másodpercben, ahogy megláttam, tudtam, hogy ezzel dugni fogok. Pedig közünk nem volt egymáshoz. És mint tudjuk, nincs megszerezhetetlen férfi, így gyakorlatilag pár finom mozdulattal, és nézéssel már el is küldtem neki, hogy jó nálam. Így finoman megközelített, aztán hipp-hopp, úgy alakult, hogy az esti céges buliban egymáshoz táncoltunk, majd pedig kis idő után közöltem vele, hogy én felmegyek a szobámba, és hogy az ajtót résnyire nyitva lesz, amíg lezuhanyzom. 

Ő meg értett a szép szóból, így mire én elzártam a vizet, és a törölközömért nyúltam, már hallottam is az ajtó záródását, elmosolyodtam, és törölközövel magam körül kisétáltam a szobába. 

Egy darabig ott pancserkodott, annyira, hogy már majdnem hazaküldtem, de végül mégsem, így dugtunk, aztán meg bealudtunk. Reggel viszont mikor megébredtem, majdnem kiugrottam az ágyból ijedtemben, úgy meglepődtem, hogy ott felszik mellettem egy fickó. Gyakorlatilag azonnal bementem a fürdőbe, és hátrahagytam neki azt a mondatot, hogy amíg ő összeszedi magát, én lezuhanyzom, és hogy majd az előadóban találkozunk. 

image_136.jpg

Így szerencsére mire kiértem a fürdőből, már nem volt ott, de emlékszem, hogy még pár napig járkált utánam, reggelit hozott, meg kávét, sétálni akart vinni, meg ilyenek. De nyilván nekem csak kúrás volt, így eszem ágában nem volt vele tovább ismerkedni. 

Szóval visszatérve a külsőre, azt kell mondanom, hogy valójában csak addig számít, amíg rázizzenünk a másikra. Mindegy, hogy szép, vagy csúnya, ha van legalább egy kicsi kémia, akkor dugni fogunk az illetővel, és minél többet dugunk vele, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb megismerjük, és végül beleszeretünk. 

Érdekes felállás, hogy kezdek érzelmileg baromira kötődni valakihez, talán kezdek szerelmes is lenni, és mostanra már ha csak elképzelem, hogy dugunk, esküszöm, hogy olyan izgalomba jövök, hogy a bimbóim át akarják szúrni a pólómat, a nemiszerveim pedig úgy kezdenek lüktetni, mint egy isteni orgazmus előtt. 

Szóval megesz a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz, ha tényleg beteszi. És a helyzet az, hogy baromi jó döntés volt az antiszexuális fogadalmam. Mert arra vágytam, hogy szétvessen a vágy azért, hogy egy férfi belémérkezzen. És nem csak egy férfi, hanem egy olyan férfi, akit rettenetesen kívánok. És szétvet a vágy, hogy érezzem végre, pár napja egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak a szexre, és magamat kell hűtenem, hogy visszatérjek a realitybe. De sebaj. Ket hét és a vágyam teljesülni fog. 

Ez a rész pipa, és hogy ha valóban olyan lesz a farka, mint a képzeletemben, akkor azt hiszem, hozzá is megyek. 

Csók,

xLady

Címkék: szex szerelem randi kaland szingli Fogadalom


2014.03.16. 10:14 Coset<3

Borosta

Szóval egy darabig hármat futtattam párhuzamban, és bár a másik kettőben jobban lehetett gyönyörködni, valahogy mégsem őket választottam. 

image_237.jpg

Borvirágos jó reggelt Kedveseim! 

Neves nap közeleg. Ugyebár. Április ötödikén szexelünk, hatodikán meg választunk. 

Tegnap annyit hahotáztam Emese és Zsani barátnőmmel, hogy még most is rám jön a nevetés, ha felidézem. Emese azt kérdezte, hogyan bírom az antiszexuális fogadalmam. Mondtam neki, hogy bár már csak két hét van hátra, és nyilván máskor is volt már három hónapos kihagyásom, de valahogy most eltűnt a szexualitás a prioritások közül. 

Mármint hogy nyilván jó lesz újra fizikailag egyesülni valakivel, de még mindig nem arra vágyom, hogy valaki jól falra tegyen és megdugjon, hanem arra, hogy érzelmesen szeretkezzek egyet. Nyilván ott is lehet vadulni, de az ugye egészen más, ha egy férfi úgy tesz fel a falra, hogy közben azért vigyáz rá, nehogy beverjem a fejem. 

Szóval én elkezdtem egy aszexuális békának érezni magam, akinek a szexuális vágyai elhunyni látszanak. 

Aztán előkerültek a tavalyi combfixes, fűzős fényképeim, és azt mondtam, számomra hihetetlen, hogy ez is én voltam. Hogy most még minit sem vagyok hajlandó felvenni, nem hogy a tangás seggemet mutogatni online.

És hát mivel használaton kívülire szántam a női részeimet egy darabig, így nagyon régóta először újra megcsodálhattam, milyen is, amikor a természet adta tulajdonságaim kiteljesednek, ergo amikor úgy kinőtt a bikini fazonom, hogy szinte fonni lehet.

Ezen akkorát nevettünk a lányokkal, hogy a hasunk is belefájdult. Aztán húztam tovább az ívet, hogy végülis úgyis a belső számít, meg hogy aki ebben a dzsumbujban megtalálja a bejáratot, az már meg is érdemli, hogy megdugjon. 

És a legjobb az egészben az, hogy az is megvan már, hogy ki lesz az, aki alá bedobom a testemet. Mármint nyilván karbantartás után. És ráadásul azért fogom bedobni magamat, mert érzelmileg kezdek kötődni. Bezony. Meglepő módon fura jeleket vettem észre magamon, when it comes to him. 

Megmondom őszintén, hogy csak elképzelem vele az actiont, és zizzenek, meg szisszegek. És végre nem azért, mert olyan nézése van, amitől minden nőnek a bugyija lecsúszik, hanem azért, mert rám néz úgy, hogy azt érzem, gyere please és love me. 

 

image_240.jpg

Nem mellesleg a fiatalember sehogysem a zsánerem. Van benne valami, ami megfogott, de egyébiránt sehogysem a zsánerem. A környezetemben Mamikámon kívül mindenki szerint hű-de-jóképű, de valahogy én mégsem azt érzem, ha ránézek, hogy ah please, basszunk reggeltől estig. Éppen ezért engem is megdöbbent, hogy mégis kezd becsavarni. Őszintén dobog bennem a kérdés, hogy mondjuk ha lehorgonyozok mellette, akkor vajon leszek-e olyan fasza, hogy ellenálljak a kísértésnek, ha az szembejön egy huncut kis kandúr személyében? Mert hát embert megcsalni tilos, így az nyilván nem játszik. Szóval a kérdés az, hogy ha beleszeretek ebbe a fiatalemberbe, akkor az elég lesz-e ahhoz, hogy életem végéig csak vele akarjak kupakolni?

Nyilván ez attól is függ, hogy milyen lesz vele a kupakolás elsőre. Ugyebár. De valami közös van bennünk, amitől -bár szerettem volna- mégsem tudtam lepattintani. Próbáltam bunkózni, hátha, de valahogy olyan türelemmel kezelte a gyökér oldalamat, hogy azt mondtam magamnak, bazmeg, ezt gondold át újra. 

Úgyhogy maradt, én meg folyton emlékeztetem magam arra, hogy Ezellel is hogy köcsögösködtem, mert én azt hittem, nekem ő fabatkányit sem ér, aztán meg jajveszékeltem, mikor hazament. Így most mindent kétszer átgondolok, és egyébként tényleg van abban valami, hogy bár a külső fogjon meg, de a lényeg úgysem az. 

Világ életemben olyan pasijaim voltak, hogy körülöttem mindenki kiborult, hogy honnan szedek ilyen helyes faszikat, de tulajdonképpen rájöttem, hogy szép tányérból tényleg nem lehet jól lakni. Ebben is olyan vagyok, mint egy férfi, hogy a szépekkel kúrni kell, viszont megállapodni olyannal érdemes, aki erősebb pozitív belső tulajdonságokban. 

És hadd tegyem hozzá, hogy a legutóbbi, kegyeimre pályázó játékosok hárman voltak. Ebből kettő full a zsánerem külsőre. Még borostájuk is van, és tényleg olyanok, hogy rájuk nézek, és azt mondom, csináljunk gyorsan egy gyereket please, de minimum tedd be légyszi. 

image_238.jpg

Viszont mivel él még a fogadalmam, így nyilván nem tettem ilyet egyikkel sem. Szóval egy darabig hármat futtattam párhuzamban, és bár a másik kettőben jobban lehetett gyönyörködni, valahogy mégsem őket választottam. Ők ketten szépek voltak, de hamar kiderült, hogy az egyik egy egójába szorult faszkalap, aki tapsot vár azért, hogy hozzam szólt, és számon kér, ha nem keresem, a másik meg szegény meg abban is hazudik, hogy hány éves. Na most. Innentől kezdve nehéz bármilyen kommunikációt is kezdeni vele, ugyanis nekem kellemetlen, ha valaki úgy próbál mg hülyének nézni, hogy butább, mint én. Mert akkor legalabb legyen benne spiritusz, és verjen át úgy, hogy sose jöjjek rá. De ez sajnos nem ment neki, így a masikkal együtt ejtettem, és még csak kúrni sem fogok velük. Brühühü.

És akkor játékban maradt a harmadik, akinek borostája sincsen, aki vizuálisan kevésbé pozitív látvány, viszont minden rezzenésemet kódolja. 

Tud az antiszexuális fogadalmamról is, és nem csak azt érti belőle, hogy nem dugunk, hanem azt is, hogy miért nem. Őszintén megmondtam neki, hogy a tavalyi évem gyakorlatilag a dugásról szólt, úgyhogy most egy kicsit vissza mozdulnék magamba, mielőtt újra beengedek valakit a nunimba. 

Nincs gond. Lehet, hogy pont attól lett ez ilyen jó, hogy nem feszengek előtte, hogy hű de jó pali. Az is lehet, hogy nem fogok tudni belenyugodni, ha nem zizgek tőle minden percen. 

Na. De akárhogyis. Lesz, ahogyan lennie kell. Ámen. 

Csók,

xLady

Címkék: szerelem randi szingli Szex Fogadalom