Könyvajánló

Azt a kurva mindenit!

Valahogy mindig így van ez. Mi hercegnők várjuk, hogy eljöjjön értünk a szőke hercegünk fehér lovon. A mesében, amikor a herceg megérkezik, megmenti a hercegnőt és élnek boldogan, míg meg nem halnak. Itt elsztorizgatom, hogy szerintem a meseírók valamit elhallgattak, mert valójában ez nem is így van. Kurvára nem.

Facebook

2014.04.17. 09:18 Coset<3

Prioritás

Gondolom, így van ez a fasziknál is, hogy fiatalon minél jobb nőket kell megdugni, de feleségül inkább egy külső és belső tulajdonságaiban is szerényebb hölgyet kell elvenni, mert abban nincs túl sok veszély.

 

image_193.jpg

Milyen érdekes, hogy közel a harminchoz mennyire megváltozott a fontossági sorrendem a faszikat illetően. Míg tiniként az elsődleges nyilván a külső volt, úgy felnőve már sokkal inkább az számít, hogy ne csak nézegethessem a kandúrt, hogy jajj, de szép, hanem az is, hogy kerek egésznek érezzem magam mellette. 

Még pár éve is az alapján választottam, hogy zizzen-e a nunim, és bár a nunim mindegyik volt kanomnál zizzent már elsőre is, én végül egyikkel sem maradtam együtt. Valószínűleg azért, mert a már szemükkel is bugyit lecsúsztató kanok örök kihívást jelentenek, akik mellett nincs nyugodt napja az ember lányának. 

Egy vad és huncut kis kandúr olyan, mint egy vad csikó, akit azt hiszed, betörtél, de valójában mindig ott marad benned a kérdőjel, hogy vajon mikor ágaskodik fel újra, vagy mikor vágtat el mellőled. Azt hiszem, én szeretem a kihívásokat, és szükségem is van rájuk, de időközben rájöttem, hogy nincs nekem már idegzetem, vagy türelmem ahhoz, hogy álmatlan éjszakákon forgolódva azon morfondírozzak, vajon, most merre jár az emberem, és hogy vajon meg kéne-e bánnom azt, hogy összevesztünk. 

Érdekes, hogy még tavaly ilyenkor is a priorotás a zizzenés volt, és bár azt megkaptam, hosszú távon jól nem laktam vele. Sőt. Még tavaly is az volt az elsődleges szempont, hogy a faszi úgy dugjon meg, hogy a fülem is ketté álljon, mostmár sokkal inkább az, hogy egy biztos pontot lássak benne, akinek gyereket is lehet szülni. Ha úgy adódik

Gondolom, így van ez a fasziknál is, hogy fiatalon minél jobb nőket kell megkúrni, de feleségül inkább egy külső és belső tulajdonságaiban is szerényebb hölgyet kell elvenni, mert abban nincs túl sok veszély.

Nah. Valahogy így vagyok én is bedrótozva, hogy ezidáig az hajtott, hogy sorba szédítsem a jó pasikat egy-egy kúrásra, de mostanra inkább úgy érzem, hogy jobb a nyugis biztosat választani. 

Valahogy azt érzem, hogy a világ tele van egóharcosokkal: fiatal faszikkal, akik szeretethiányban nőttek fel, és ezért tigrisként ragaszkodnak az elveikhez, meg az elképzeléseikhez, és fiatal nőkkel, akik azt hiszik, náluk rafkósabb úgysincs, és majd ők jól megfingatnak mindenkit. 

Valahogy tele van a világ lelkisérült és magukkal szorongó emberekkel, akik elismerésre vágynak, és azt hiszik, attól lesznek menőbbek, ha a másikat porig alázzák. 

Pedig nincs ebben semmi mutatvány, ha egy ember csak akkor érzi magát valakinek, ha a gyengébbe rúghat, akkor valószínűleg egy érzelmil kretén, aki képtelen kimutatni az érzéseit, mert azt hiszi, attól gyengébb lesz. Pedig ha tudnák a férfiak, hogy nekünk nőknek a gyengédség nem egyenlő a gyengeséggel, valószínűleg bátrabban is szeretnének minket. 

Körülnézek, és azt látom, hogy játszmázó párocskák próbálják egymást fingatni, hogy nekem te ne mondd meget játszanak, én meg arcomat a tenyereimbe borítom, és azt mondom, ó, Istenem, csak ilyentől ments meg please. 

Jó, mondjuk tény, hogy meg is mentett ezidáig, de nem csak az ilyentől, hanem az amolyantól is. A baráti körömben lassan én vagyok az egyetlen szingli, és mindig arra gondolok, milyen faramuci helyzet, hogy anno én mentem férjhez először, aztán meg hipp-hopp, mostanra már csak én vagyok egyedül. Nyilván mondhatnám úgy is, hogy én vagyok az egyetlen elvált, de huszonévesen ezt kimondani mégiscsak fura. Miközben elnézem a barátnőimet, akik menyasszonyok, feleségek, és anyák, arra gondolok, hogy vajon mi van a felszín alatt. Látok sok küzdelmet, és harcot, sok fájdalmat és szenvedést, és meg tőbb testi, vagy lelki alázást. 

image_151.jpg

Aztán arra gondolok, hogy bár a megállapodás minden vágyam, nem biztos, hogy cserélnék bármelyikükkel is. Volt, amelyik megalkudott saját magával, volt, amelyik véletlenül járt így, és volt amelyik egy egyoldalú szerelem miatt állt kötélnek. Nincs köztük egy sem, amelyik kiegyensúlyozottan és boldogan élné azt az életet, amit megérdemel.

Sokszor eszembe jut a múltam, meg a sok mi lett volna, ha kérdés, de aztán rátudok, hogy még mindig minden okkal történik, és hogy nem véletlenül tartok ott, ahol tartok. Aztán eszembe jut az is, hogy a tavalyi szépfiú Senat gyakorlatilag teljesen jó parti volt minden szempontból. Státusz szerint is, meg külsőre is, sőt még vicces is volt, viszont egy valamit nem tudott. Csókolni. Így a dugásig el sem jutottunk persze, mert pattintottam, és inkább a másik karjaiba dobtam magam, aki úgy megcsinált minden elköteleződés nélkül, hogy minden perverz szexuális vágyam teljesült. 

Akkor és ott másra nem is vágytam, és ha úgy tetszik, a bizonytalant választottam a biztos helyett. Rájöttem arra is, hogy -még mindig- egyenesen reszketek az elköteleződéstől, és most, hogy pár hónapja képben van egy kandúr is azt érzem, hogy lassan a testtel, semmit sem kell elsietni please.

Nem tudom, hogy ez csak az én defektem-e, vagy mindenki másé is, aki egyszer elvált már, de én szó szerint azt érzem a hazasság kérdésében, hogy lekötöznek, megfognak, meg kell állnom, végem. És a millió kérdés, hogy mi van, ha. Mi van, ha ez sem sikerül?

Szerintem mindenki, aki esett már arcra akkorát, hogy alig bírt feltáplaszkodni, százszor is megfontolja, mielőtt újra házasságra adja a fejét. 

És bár a prioritás nálam most már egyértelműen az, hogy olyan kanom legyen, aki mellett nőnek érezhetem magam, és aki nem dobja be a törölközőt az első veszekedésnél, azért nagy a dilemmám, hogy le tudok-e mondani a falhoz vágós, oltári baszásokról is, szép kis kandúrokkal. Vagy egy darab szép kis kandúrral. 

De azt hiszem, ez az élet rendje, és ha más nem, akkor majd én is legeltetem a szemeimet szép kis szexi kandúrokon. Pont mint a férfiak a szép kis szexi kisasszonyokon.  Na jó. Csak vicceltem.

Csók,

xLady

 

Címkék: férfi szerelem ismerkedés fejlődés szingli feleség kapcsolatok első randi Ego Szakitas


2014.03.29. 12:01 Coset<3

Truth

Sok férfi ott rontja el, hogy ha félrekefél, azt hiszi, jobb azt titkolni, mint sem bevállalni az igazat. A baj csak az, hogy tízből kilenc és fél nő megérzi, ha megcsalták, sőt, már azt is, ha egy potenciális punci oldalazott be a képbe.

image_244.jpg

Meglepő módon még mindig sok levelet kapok, amiben a tanácsomat kérik férfiak, és nők, szerelmekről, sikerekről, és kudarcokról. Én meg meresztem a szemeimet, hogy még mindig nem mindenkinek egyértelmű, hogy ami nem megy, azt nem illik erőltetni, mert abból arcon csapáson kívül nem sok mindent remélhetünk. 

Például, ha egy olyan kapcsolatban tengünk, ahol mi csak a harmadikak vagyunk, vagy azt érezzük, hogy semmibe vesznek minket, akkor mi tart minket még mindig abban a kapcsolatban? 

A félelem, hogy ennél jobbat nem kaphatunk, mert nem érdemlünk? Vagy az egónk, hogy de majd mi úgyis megváltoztatjuk a másikat? 

Alap, hogy nős pasival nem kezdünk, max egy kúrás erejéig, de hogy szerelembe nem érdemes velük esnünk, az biztos. És ugyanez a helyzet akkor is, ha egy kisasszony tart egyszerre több vasat a tűzben, és arra játszik, hogy melyik kanról tudja lehúzni a legtöbbet. 

Tessék egyszer és mindenkorra tudomásul venni, hogy erőszakkal semmit nem lehet, és azon kívül, hogy ott maradunk félárván, csak magunkat futtatjuk feleslegesen. Mert ha azt tudjuk adni, amire a másiknak szüksége van, akkor a másik bizony mellettünk fogja letenni a lantját, és velünk akar majd kirándulni, meg moziba menni, meg huncutkodni. De erőszakkal ott tartani senkit nem lehet, és nem is szabad. Nincs is annál jobb érzés, amikor a másik a saját akaratából marad velünk, akkor is, ha mellettünk ül, meg akkor is, ha épp ezer kilométerekre van tőlünk. 

image_245.jpg

És persze akkor is, ha közben megtehetné, hogy mással huncutkodjon, de nem teszi. Mert tudja, hogy bár bőven akadna más egy vad kalandra, de mégsem lépi meg, mert tudja, hogy nincs értelme. 

Persze kísértés mindig van, meg mindig is lesz, és már sokszor írtam arról, hogy egy férfi más okból kufircol félre, mint egy nő, de lássuk be, hogy egy őszinte kapcsolatban azért kevésbé valószínű, hogy az egyik megcsalja a másikat. Már csak azért is, mert aki őszinte a párjával, az nem bírná azt átverni, és ha hozzá még szereti is, esze ágában nincs megbántani kedvesét az igazsággal. 

Sok férfi ott rontja el, hogy ha félrekefél, azt hiszi, jobb azt titkolni, mint sem bevállalni az igazat. A baj csak az, hogy tízből kilenc és fél nő megérzi, ha megcsalták, sőt, már azt is, ha egy potenciális punci oldalazott be a képbe. 

Így uraim, tessék meggondolni, hogy mikor és hogyan akarják az asszonyt hülyenek nézni, és ha már azt tervezik, legyen magukban spiritusz, és az alap felállás az legyen, hogy a kedvesük nem hülye, aki most jött le a falról, így majd biztosan úgysem jön rá. Tessék úgy csinálni, hogy az asszonynak meg se forduljon a kis buksijában, hogy maguk esetleg másik bugyiban jártak. 

A legcsúnyább a megcsalásban nem is maga a tény, hogy a farkukat belógatták egy másik nőbe, hanem az, amikor megpróbálnak minket hülyének nézni, és azt bizonygatják, hogy mi vagyunk a hülyék, amiért ilyet feltételezünk. Akkor már legyen magukban spiritusz, meg vér a pucájukban akkor is, ha színt vallanak, ne csak akkor amikor erekciójuk támadt az idegen hölgy közelében. 

Vagy pedig legyenek olyan okosak, hogy a legapróbb részletekre is figyelnek, mert tudják ugye, hogy egy nő, aki gyanút fogott, mérfőldekkel jobb nyomozó, mint maga az FBI? Ne gondolják, hogy ez városi legenda, mert ez bizony tenyleg így van. 

Szóval tessék elgondolkodni, hogy megéri-e egyáltalán a macera, az az egy-két orgazmus egy másik nő testére, ami boríthatja az egész felépített párkapcsolatukat. 

És hölgyeim, maguk se játszanak vérig sértett királykisasszonyt, ha az ember félrekefélt, mert bizony ha fáj, ha nem, a megcsalás sosem egyoldalú. Ha maguk csak paplan alatt, szigorúan misszionárius pózban hajlandóak szeretkezni, és faszt a szájukba nem vesznek, mert az fúj, akkor ne lepődjenek meg, ha az emberük hamarosan más punci után kezd kajtatni. Nyilván nem arra gondolok, hogy az ember kedvéért lépjenek ki a komfort zónájukból, hanem arra, hogy a saját határaikat igenis merjék feszegetni, és higgyék el nekem, hogy maguk is meg fognak lepődni azon, hogy milyen izgalmak rejlenek a határaik túloldalán. 

Tessék hát őszintén beszélgetni, meg kufircolni egymással, és tessék kipróbálni új dolgokat. Ha így tesznek, valószínűleg az emberük sem fog kóbor pinákról ábrándozni, akit a mosógépen kúrna meg hátulról, miután az bő nyállal leszopta őt. 

Maguk helyett by the way.

Csók,

xLady

Címkék: szerelem baszás házasság Szex


2014.03.23. 10:28 Coset<3

Külső

Az első másodpercben, ahogy megláttam, tudtam, hogy ezzel a faszival dugni fogok. Pedig közünk nem volt egymáshoz. És mint tudjuk, nincs megszerezhetetlen férfi, így gyakorlatilag pár finom mozdulattal, és nézéssel már el is küldtem neki, hogy jó nálam.

 

gitana.jpg

 

Reggeli napsütésben kávézom, a háttérben szól a zene, cikekket olvasok férfiakról, és nőkről, kémiáról, és szexről, és közben azon gondolkodom, hogy milyen érdekesen vagyunk összerakva mi, nők. 

Ha egy faszi számunkra csúnya, akkor először eszünk ágában sincs vele komolykodni, ha túl szép, akkor meg félünk tőle, hogy csak megkúr minket és továbbáll. Miután az elmúlt években szinte csak übermacsó szép pasijaim voltak, és mivel most meg fordulni látszik a kocka, gondoltam, leírom, mit érzek, és gondolok. 

Szóval ha felidézem volt szerelmeim és egyéjszakásaim sorát, akkor valóban csak olyan pasival álltam össze, akinek már a nézésétől zizzentem, és alig vártam, hogy rácuppanjak a szép kis szájára, később pedig a farkára. Vagy fordítva. 

Azt kell mondanom, hogy ezek a szép faszik nem hoztak csalódást az ágyban, ugyanis a legtöbbjük úgy megcsinált, hogy a fülem is ketté állt. Nyilván ehhez az is kellett, hogy fizikailag kőkeményen kiboruljak már a puszta látványuktól is, ergó, hogy vizuálisan olyan élményben részesítsenek, amitől azonnal vérbőségem lesz a genitális régiómban. 

Persze volt olyan is, amelyikre ránéztem, és kiborultam, mégis, az ágyban meglepődtem, hogy kicsit tesze-toszázott, és csak egy kis segítséggel tudott jól megdugni. És persze van példa az ellenkezőjére is, aki úgy nézett ki, hogy azt hittem, sosem állnék vele szóba, de végül egy pár pohár bor után mégis úgy alakult, hogy alatta voltam, vízszintesen.

Bár tény, hogy túl nagy eresztés nem volt a fickó, de már az első másodpercben, ahogy megláttam, tudtam, hogy ezzel dugni fogok. Pedig közünk nem volt egymáshoz. És mint tudjuk, nincs megszerezhetetlen férfi, így gyakorlatilag pár finom mozdulattal, és nézéssel már el is küldtem neki, hogy jó nálam. Így finoman megközelített, aztán hipp-hopp, úgy alakult, hogy az esti céges buliban egymáshoz táncoltunk, majd pedig kis idő után közöltem vele, hogy én felmegyek a szobámba, és hogy az ajtót résnyire nyitva lesz, amíg lezuhanyzom. 

Ő meg értett a szép szóból, így mire én elzártam a vizet, és a törölközömért nyúltam, már hallottam is az ajtó záródását, elmosolyodtam, és törölközövel magam körül kisétáltam a szobába. 

Egy darabig ott pancserkodott, annyira, hogy már majdnem hazaküldtem, de végül mégsem, így dugtunk, aztán meg bealudtunk. Reggel viszont mikor megébredtem, majdnem kiugrottam az ágyból ijedtemben, úgy meglepődtem, hogy ott felszik mellettem egy fickó. Gyakorlatilag azonnal bementem a fürdőbe, és hátrahagytam neki azt a mondatot, hogy amíg ő összeszedi magát, én lezuhanyzom, és hogy majd az előadóban találkozunk. 

image_136.jpg

Így szerencsére mire kiértem a fürdőből, már nem volt ott, de emlékszem, hogy még pár napig járkált utánam, reggelit hozott, meg kávét, sétálni akart vinni, meg ilyenek. De nyilván nekem csak kúrás volt, így eszem ágában nem volt vele tovább ismerkedni. 

Szóval visszatérve a külsőre, azt kell mondanom, hogy valójában csak addig számít, amíg rázizzenünk a másikra. Mindegy, hogy szép, vagy csúnya, ha van legalább egy kicsi kémia, akkor dugni fogunk az illetővel, és minél többet dugunk vele, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb megismerjük, és végül beleszeretünk. 

Érdekes felállás, hogy kezdek érzelmileg baromira kötődni valakihez, talán kezdek szerelmes is lenni, és mostanra már ha csak elképzelem, hogy dugunk, esküszöm, hogy olyan izgalomba jövök, hogy a bimbóim át akarják szúrni a pólómat, a nemiszerveim pedig úgy kezdenek lüktetni, mint egy isteni orgazmus előtt. 

Szóval megesz a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz, ha tényleg beteszi. És a helyzet az, hogy baromi jó döntés volt az antiszexuális fogadalmam. Mert arra vágytam, hogy szétvessen a vágy azért, hogy egy férfi belémérkezzen. És nem csak egy férfi, hanem egy olyan férfi, akit rettenetesen kívánok. És szétvet a vágy, hogy érezzem végre, pár napja egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak a szexre, és magamat kell hűtenem, hogy visszatérjek a realitybe. De sebaj. Ket hét és a vágyam teljesülni fog. 

Ez a rész pipa, és hogy ha valóban olyan lesz a farka, mint a képzeletemben, akkor azt hiszem, hozzá is megyek. 

Csók,

xLady

Címkék: szex szerelem randi kaland szingli Fogadalom


2014.03.16. 10:14 Coset<3

Borosta

Szóval egy darabig hármat futtattam párhuzamban, és bár a másik kettőben jobban lehetett gyönyörködni, valahogy mégsem őket választottam. 

image_237.jpg

Borvirágos jó reggelt Kedveseim! 

Neves nap közeleg. Ugyebár. Április ötödikén szexelünk, hatodikán meg választunk. 

Tegnap annyit hahotáztam Emese és Zsani barátnőmmel, hogy még most is rám jön a nevetés, ha felidézem. Emese azt kérdezte, hogyan bírom az antiszexuális fogadalmam. Mondtam neki, hogy bár már csak két hét van hátra, és nyilván máskor is volt már három hónapos kihagyásom, de valahogy most eltűnt a szexualitás a prioritások közül. 

Mármint hogy nyilván jó lesz újra fizikailag egyesülni valakivel, de még mindig nem arra vágyom, hogy valaki jól falra tegyen és megdugjon, hanem arra, hogy érzelmesen szeretkezzek egyet. Nyilván ott is lehet vadulni, de az ugye egészen más, ha egy férfi úgy tesz fel a falra, hogy közben azért vigyáz rá, nehogy beverjem a fejem. 

Szóval én elkezdtem egy aszexuális békának érezni magam, akinek a szexuális vágyai elhunyni látszanak. 

Aztán előkerültek a tavalyi combfixes, fűzős fényképeim, és azt mondtam, számomra hihetetlen, hogy ez is én voltam. Hogy most még minit sem vagyok hajlandó felvenni, nem hogy a tangás seggemet mutogatni online.

És hát mivel használaton kívülire szántam a női részeimet egy darabig, így nagyon régóta először újra megcsodálhattam, milyen is, amikor a természet adta tulajdonságaim kiteljesednek, ergo amikor úgy kinőtt a bikini fazonom, hogy szinte fonni lehet.

Ezen akkorát nevettünk a lányokkal, hogy a hasunk is belefájdult. Aztán húztam tovább az ívet, hogy végülis úgyis a belső számít, meg hogy aki ebben a dzsumbujban megtalálja a bejáratot, az már meg is érdemli, hogy megdugjon. 

És a legjobb az egészben az, hogy az is megvan már, hogy ki lesz az, aki alá bedobom a testemet. Mármint nyilván karbantartás után. És ráadásul azért fogom bedobni magamat, mert érzelmileg kezdek kötődni. Bezony. Meglepő módon fura jeleket vettem észre magamon, when it comes to him. 

Megmondom őszintén, hogy csak elképzelem vele az actiont, és zizzenek, meg szisszegek. És végre nem azért, mert olyan nézése van, amitől minden nőnek a bugyija lecsúszik, hanem azért, mert rám néz úgy, hogy azt érzem, gyere please és love me. 

 

image_240.jpg

Nem mellesleg a fiatalember sehogysem a zsánerem. Van benne valami, ami megfogott, de egyébiránt sehogysem a zsánerem. A környezetemben Mamikámon kívül mindenki szerint hű-de-jóképű, de valahogy én mégsem azt érzem, ha ránézek, hogy ah please, basszunk reggeltől estig. Éppen ezért engem is megdöbbent, hogy mégis kezd becsavarni. Őszintén dobog bennem a kérdés, hogy mondjuk ha lehorgonyozok mellette, akkor vajon leszek-e olyan fasza, hogy ellenálljak a kísértésnek, ha az szembejön egy huncut kis kandúr személyében? Mert hát embert megcsalni tilos, így az nyilván nem játszik. Szóval a kérdés az, hogy ha beleszeretek ebbe a fiatalemberbe, akkor az elég lesz-e ahhoz, hogy életem végéig csak vele akarjak kupakolni?

Nyilván ez attól is függ, hogy milyen lesz vele a kupakolás elsőre. Ugyebár. De valami közös van bennünk, amitől -bár szerettem volna- mégsem tudtam lepattintani. Próbáltam bunkózni, hátha, de valahogy olyan türelemmel kezelte a gyökér oldalamat, hogy azt mondtam magamnak, bazmeg, ezt gondold át újra. 

Úgyhogy maradt, én meg folyton emlékeztetem magam arra, hogy Ezellel is hogy köcsögösködtem, mert én azt hittem, nekem ő fabatkányit sem ér, aztán meg jajveszékeltem, mikor hazament. Így most mindent kétszer átgondolok, és egyébként tényleg van abban valami, hogy bár a külső fogjon meg, de a lényeg úgysem az. 

Világ életemben olyan pasijaim voltak, hogy körülöttem mindenki kiborult, hogy honnan szedek ilyen helyes faszikat, de tulajdonképpen rájöttem, hogy szép tányérból tényleg nem lehet jól lakni. Ebben is olyan vagyok, mint egy férfi, hogy a szépekkel kúrni kell, viszont megállapodni olyannal érdemes, aki erősebb pozitív belső tulajdonságokban. 

És hadd tegyem hozzá, hogy a legutóbbi, kegyeimre pályázó játékosok hárman voltak. Ebből kettő full a zsánerem külsőre. Még borostájuk is van, és tényleg olyanok, hogy rájuk nézek, és azt mondom, csináljunk gyorsan egy gyereket please, de minimum tedd be légyszi. 

image_238.jpg

Viszont mivel él még a fogadalmam, így nyilván nem tettem ilyet egyikkel sem. Szóval egy darabig hármat futtattam párhuzamban, és bár a másik kettőben jobban lehetett gyönyörködni, valahogy mégsem őket választottam. Ők ketten szépek voltak, de hamar kiderült, hogy az egyik egy egójába szorult faszkalap, aki tapsot vár azért, hogy hozzam szólt, és számon kér, ha nem keresem, a másik meg szegény meg abban is hazudik, hogy hány éves. Na most. Innentől kezdve nehéz bármilyen kommunikációt is kezdeni vele, ugyanis nekem kellemetlen, ha valaki úgy próbál mg hülyének nézni, hogy butább, mint én. Mert akkor legalabb legyen benne spiritusz, és verjen át úgy, hogy sose jöjjek rá. De ez sajnos nem ment neki, így a masikkal együtt ejtettem, és még csak kúrni sem fogok velük. Brühühü.

És akkor játékban maradt a harmadik, akinek borostája sincsen, aki vizuálisan kevésbé pozitív látvány, viszont minden rezzenésemet kódolja. 

Tud az antiszexuális fogadalmamról is, és nem csak azt érti belőle, hogy nem dugunk, hanem azt is, hogy miért nem. Őszintén megmondtam neki, hogy a tavalyi évem gyakorlatilag a dugásról szólt, úgyhogy most egy kicsit vissza mozdulnék magamba, mielőtt újra beengedek valakit a nunimba. 

Nincs gond. Lehet, hogy pont attól lett ez ilyen jó, hogy nem feszengek előtte, hogy hű de jó pali. Az is lehet, hogy nem fogok tudni belenyugodni, ha nem zizgek tőle minden percen. 

Na. De akárhogyis. Lesz, ahogyan lennie kell. Ámen. 

Csók,

xLady

Címkék: szerelem randi szingli Szex Fogadalom


2014.03.13. 09:07 Coset<3

Money

És mivel már a kimondott szónak is ereje van, beláthattam volna, hogy az írottnak meg még inkább, ergó ha valamit ide lepötyögök, azt bizony pikk pakk könnyen bevonzhatom. És be is vonzom. 

image_235.jpg

Napsütéses szép jó reggelt Kedveseim! 

A helyzet az, hogy néha jó döntéseket hozunk, máskor meg rosszakat. Hogy mikor melyik számít jónak, vagy rossznak, az éppen csak attól függ, hogy milyen outcome-mal vetjük össze a befektetett inputokat. Magyarul hogy megérte-e. 

Nyilván mindenki hozott már az életében rossz döntést, nyilván mindenkinek nyalt már vissza a fagyi, és nyilván mindenki megfogadta már, hogy soha többet. Pedig elkerülni azt, ami jön úgysem lehet, max bedurcizni és nyilvánosan puffogni egy kicsit. 

Vagy rátudni arra, hogy ez így van rendjén. Még akkor is, ha akkor csapnak minket arcon, amikor a legkevésbé sem számítanánk rá. A hirtelen jött pofonokat én már nem kikérem magamnak, hanem elsőre azon gondolkodom el, hogy vajon mi a faszt léptem félre már megint, vagy mit néztém be ennyire, hogy én azt hittem, hogy igen, de közben meg mégsem. 

Azt hiszem, úgy egy éve lehetett, amikor arról nyávogtam itt, hogy elegem van a menő business lifeból, meg a sok repkedésből, és hogy inkább lennék most egy kicsit háziasszony, meg kisbabáját váró nejecske. 

És mivel már a kimondott szónak is ereje van, beláthattam volna, hogy az írottnak meg még inkább, ergó ha valamit ide lepötyögök, azt bizony pikk pakk könnyen bevonzhatom. És be is vonzom. 

Mert hogy bár kisbabáját váró nejecske, meg háziasszony még nem vagyok, de az elegem van a menő business lifeból fohászom meghallgattatott, és fent úgy rendezték, hogy helló-szia, nincs tovább. 

Konkrétan munkanélküli lettem. Így is nézhetném, ha negatív lennék. De én most inkább azt mondom, hogy az életem tele van lehetőségekkel, és variációkkal, és az csak az én döntésem, hogy melyiket választom. Faramuci helyzet, hogy pár hónapja még visszautasítottam egy menő new yorki állást, és hogy pár hónappal később meg volt állásom, nincs állásom. Még Magyarországon se.

Ilyen ez a popszakma, a kerék forog, egyszer fent, másszor lent, és most kesereghetnék, hogy jajj, de mi lesz, nem fogok. Mert bár valamiből nyilván nekem is meg kell élnem, de én továbbra is hiszem, hogy minden okkal történik. 

Még az is, hogy a gépemen nyitva maradt a blog.hu admin felülete, miközben én elugrottam kávéért, és az is, hogy a főnököm meg pont akkor gondolta úgy, hogy valamit megnézne a gépemen.

És mivel írni még mindig szeretek, meg mivel a leírt mondatoknak súlyuk van, és hamar bevonzhatom őket, ezért most ide le is írom, hogy bízom benne, hogy hamarosan kapok egy olyan munkaajánlatot, ahol mondjuk blogolnom kell. Vagy csak írnom. És hogy bevonzom-e? Szerintem igen. 

Csók, 

xLady

 

Címkék: munka money Blog


2014.03.08. 10:18 Coset<3

Vonat

Sokat filózom, hogy mi lett volna, ha. Ha akkor úgy gondolkodtam volna, mint most. Vagy ha azt mondom, maradjon, amikor maradni szeretett volna. Sorban dobognak bennem a képek, és rájövök, hogy ezt elbasztam.

image_230.jpg

Azt hiszem, hosszú idő után végre jó irányba tartok, és hamarosan megérkezem a végállomásra. Legalábbis szerencsére most már legalább a jó vonaton ülök. 

Pörögnek előttem az elmúlt évek képei, érzései és gondolatai. Fájnak, megmosolyogtatnak, belém marnak, vagy megölelgetnek, majd tovább mennek. Mindegyik mesél valamit, még az is, aminek egy éve semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam. 

Az évek alatt valahogy mindig rájöttem, hogy amíg én nem vagyok kerek egész magammal, addig nem találhatom meg azt az embert sem, akivel úgy egészítjük ki egymást, mint borsó, meg a héja. 

Rájöttem, hogy nagyjából megvolt az elképzelésem arról, hogy milyen társat szeretnék, és nagyjából az is megvolt, hogy én ki is vagyok valójában. És mivel csak nagyjából volt meg az, hogy én ki vagyok, így nyilván a szembejövő kanok közül is csak azt vettem észre, aki nagyjából volt olyan, amire vágytam. 

Most, hogy kezd a kép letisztulni, valahogy szűkül a szűrő is, és napról napra érzem, hogy közeledik a napja a végállomásomnak. Bár az is lehet, hogy holnap elüt a villamos, de ha meg úgy lesz, akkor nyilván ennyire voltam hivatott. 

A három hónapos antiszexuális fogadalmamból kevesebb, mint egy hónap van hátra, és ha hiszik, ha nem, továbbra sincs eszem ágában sem bedobni a meztelen testemet egy meztelen férfi teste alá. Átértékeltem sok mindent, többek között azt is, hogy mit ér egy női test, vagy pontosabban azt, hogy mit ér a női tartás. Valami falat húztam a testem köré, és eszem ágában sincs jogtalanul mutogatni testem szépsegeit. Mert bizony egy női test eredendően szép, mindegy az, hogy harminkét, vagy száz kilós, a kerek idomok szépek, és arányosak minden nő testén. Éppen ezért eszem ágában sincs mondjuk kipakolni a melleimet, vagy a seggemet, hiszen minek mutogassam azt a nagyvilágnak, amikor mutogathatom egynek is, aki minden bizonnyal értékelni fogja, hogy csak neki mutogatom majd.

Nekem valahogy mindig undorom lett, amikor az utcán egy férfi nyaka tekeredett, vagy amikor ciccegett utánam, vagy egy másik nő után, mindig arra gondoltam, hogy milyen kis szánalmas pöcs, és nyilván szívesen felhúzná ezt a testet a farkára. A hölgyek meg most, hogy beköszöntött a jó idő, hamarosan versenybe kezdenek, hogy ki tud rövidebb szoknyát felhúzni. 

image_233.jpg

Én meg azt kérdezem, hogy de minek? Ki akar egy darab lenni a húspiacon, akit bárki szabadon végigmustrálhat, mielőtt egyáltalán hozzá kéne szólnia. Ha valakinek ilyetén visszaigazolásra van szüksége, akkor valószínűleg komplexusai vannak, amiket így próbál meg legyőzni. Mert ha van mellette egy kan, aki szereti teste minden porcikáját, akkor semmi szükségét nem fogja annak érezni, hogy közszemlére tegye teste kincseit. És félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy igénytelennek kell lenni, hanem arra, hogy a csinosság nem egyenlő a meztelenséggel. Tudják hölgyeim, az az igazi dícséret, amikor rendesen felöltözve bámuljak meg magukat, mert akkor valóban magukat nézik, nem pedig a pucér combjaikat, vagy melleiket.

Tavaly ilyenkor még imádtam miniben járni, sőt még télen is. Mostanra viszont már azt érzem, hogy az a komfortzónám másik oldalán van, vagyis nem teszem. 

Milyen faramuci helyzet, hogy egy éve még tök másként gondolkodtam erről, és milyen faramuci, hogy Ezel többek között ezért sem tudott volna otthon bevállalni. Milyen faramuci, hogy egy évvel később magamtól lépdelek afelé, amire vágyott volna. Bár tény, hogy Ezel úgy szeretett, ahogy voltam, és esze ágában nem volt megváltoztatni engem, így sosem mondta, hogy ez a ruha túl rövid, vagy túl kivágott. Inkább pávaként jött mellettem, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy hozzá tartozom.

Istenem, ha visszagondolok azokra az érzésekre, amiket keltett bennem, még mindig azt érzem, hogy hiányzik, és még mindig, bármikor is menjek el a Nyugati előtt a négyes-hatossal, nincs olyan, hogy ne jutna eszembe. Aztán rátudok, hogy ő már nincs, és valószínűleg sosem lesz. És bár van más, azért hadd tegyem hozzá, hogy az azóta megismert kanok egyike sem üti azt a szintet, amit Ezel már a puszta jelenlétével hozott. 

Sokat filózom, hogy mi lett volna, ha. Ha akkor úgy gondolkodtam volna, mint most. Vagy ha azt mondom, maradjon, amikor maradni szeretett volna. Sorban dobognak bennem a képek, és rájövök, hogy ezt elbasztam. Szépíthetem bárhonnan, a lényegen nem változtat. Ezel nem egyszer mondta, jelezte és éreztette, hogy szeretné velem folytatni, de én mindig csak félvállról vettem, és hanyagul tereltem a témát. Ebből ő nyilván azt értette, hogy én nem szeretném. Így egy alkalommal nagyon kiborult, mert azt hitte, hogy én egész idő alatt csak szórakoztam vele, és úgy felkúrta az agyát vita közben, hogy nem sok kellett, hogy lekeverjen egy taslit. És bár nem tette meg, akkor, abban a pillanatban azért rettegtem tőle, hirtelen akkora ereje lett, és én meg olyan pici lettem hirtelen, hogy reszketni kezdtem. 

 

image_231.jpg

Ezelt egyetlenegyszer láttam imádkozni. Egy nyári este volt, és az ágyban tévéztünk, amikor mondott valamit, hirtelen felpattant, leterített egy pulóvert a szőnyegre, a kezeit a fülei mellé emelte, meghajolt, felállt, majd térdre borult, a homlokát a földhöz érintette, feltérdelt, újra leborult, majd pedig felállt. Aztan ugyanezt még egy párszor.

Én meg csak néztem az ágyból, és kurvára elszégyelltem magam. Valahogy azt éreztem, hogy itt kurválkodom, és belerondítok valami szent dologba. És emellett azt is éreztem, hogy őszintén szeretem ezt az embert.

Aztán ima után Ezel visszajött mellém az ágyba, én megöleltem, és megcsókoltam, ő meg még valahol a két világ között volt. Aközött, hogy szeretett engem, és magára húzott, meg aközött, hogy náluk ez nem pálya. 

Mostmár tudom, hogy sokat örlődött emiatt, és végül ezért is veszítettem el őt. És azóta már azt is tudom, hogy eddigi életemben a sok kan közül két szerelmem volt. Az egyik az exem-nagyszerelmem, Christian, a másik pedig Ezel. Azt mondják, az első szerelmet el kell engedni, a másodikhoz pedig hozzá kell menni. Én pont fordítva csináltam.

És mennyire bánom, hogy nem voltam elég bátor ahhoz, hogy belássam, Ezel sokkal jobb, mint én azt gondolni mertem. Hogy mennyire bánom, hogy nem mondhattam el neki, hogy sosem akartam, hogy azt higyje, nekem ő csak egy volt a sok közül. Hogy még magamnak is féltem beismerni, hogy mennyire szerettem, és hogy ezt sosem mondtam meg neki. És mennyire bánt, hogy erre talán már sosem lesz alkalmam.

És bár tartom, hogy minden okkal történik, azt azért megfogadtam, hogy mégegyszer ilyet, soha többet. Soha.

Csók,

xLady

 

Címkék: Christian Vonat Ezel


2014.02.22. 09:30 Coset<3

Idegenek

 

 

image_229.jpg

 

Azon gondolkodom, hogy vajon mikortól számít valaki barátnak. Vagy mikortól mondhatjuk azt, hogy ismerjük egymást. 

A tegnapi fogadóórázás, illetve dedikálás közben többekkel is úgy éreztem magam, mintha régi barátok lennénk. De ehhez vajon az kell, hogy ismerjük egymás szerelmi életét? Vagy szimplán csak az, hogy szimpatikusak legyünk egymásnak? Ráadásul az én szerelmi életem nyitott könyv, mivel kiblogolom ide, és kicsit szürreális érzés, hogy elsőre idegen emberek kérdezik meg, mi újság Christiannal, vagy hogy hogy bírom a fogadalmamat.

Mindig fura elsőre vadidegenekkel találkozni, akik úgy ismerik a szerelmi életem részleteit, mint a legközelebbi barátaim. Furcsa, és egyben szürreális is, mert nyilván az ember nem beszélget a szerelmi életéről vadidegenekkel. 

Én mégis megteszem. És fura érzés az is, hogy milyen közel vagyok magukhoz, vagy vannak maguk hozzám. Megosztják velem a belső félelmeiket, és vágyaikat. Hogy tanácsot kérnek a dilemmájukhoz, és hogy barátként tekintenek rám. 

Furcsa, hogy idegenek velem mosolyognak, és furcsa, hogy idegenek szeretnek.

Mégis, azt hiszem, nem bántam meg, hogy LIVE Fogadóórára váltottam. Mert így még emberszagúbb az egész. És bár lehet, hogy sokan csak azért jönnek, hogy találkozzanak velem, hogy lássák végre az arcomat is, és lehet, hogy sosem találkozunk újra, de engem jó érzéssel tölt el magukkal találkozni. 

Így szeretettel várom magukat továbbra is. 

Csók,

xLady

 

Címkék: Fogadóóra


2014.02.21. 10:28 Coset<3

Horgolás

Sam azt hiszi, hogy én egy nagyon tisztességes nő vagyok, aki nem kupakol ám akárkivel, és nem adja magát könnyen. Neki fogalma sincs erről a blogról, meg arról, hogyan horgolok a brével.

image_226.jpg

Milyen érdekes a vágy. Bizony, jól gondoltam, hogy megéri felturbózni a vágyaimat, és kiéheztetni az érzékszerveimet egy kandúr közeledésére. Az anti-szexuális fogadalmamból már csak pár hét van hátra, és bár valahogy átrendeződött bennem a sorrend a szexualitás fontosságát illetően, néha azért hirtelen feltörő vágyakból érzem, hogy a testem ordít egy férfi érintésért és részeiért. 

Főleg így, hogy az újonc kannal, Sammel továbbra is vadul ismerkedünk, és hogy bizony akkor sem szegem meg a fogadalmam, és fekszem le vele április ötödike előtt, ha a Nap egybeér a Földdel. Na jó, akkor azért lehet, mert kár lenne kihagyni. 

Sam 33 éves, és nagyon tud udvarolni. Azon gondolkodom, hogy ha vajon már szexeltem volna vele, akkor is ilyen kitartóan udvarolna-e? Vagy akkor már vele is úgy jártam volna, mint Princeszel, hogy dugtunk, és két hét múltán kialudt a vágy összes szikrája. 

Sam azt hiszi, hogy én egy nagyon tisztességes nő vagyok, aki nem kupakol ám akárkivel, és nem adja magát könnyen. Neki fogalma sincs erről a blogról, meg arról, hogyan horgolok a brével.

Volt már pár célozgatása a szexet illetően, és talán akkor lepődött meg igazán, amikor belementem a játékba, és csak annyit mondtam, hogy ne aggódjon, van fekete fűzőm és combfixem. 

Egyik este vadul csevegtünk, és annyira melegedett a helyzet, hogy amikor azt mondta, hogy akar engem, akkor hirtelen átjárt valami forróság, és a testem, mint egy feltüzelt vasdarab, hirtelen izzani kezdett, a számba haraptam és összezizzentem, hogy húha, én is akarom ám őt. 

Aztán fújtattam egy nagyot, és csak azt mondtam, hogy alig várom. 

image_228.jpg

Őszintén élvezem ezt a játékot, az egész önmegtartóztatást, és tetszik, hogy ilyen lassú léptekkel haladva közeledünk egymás felé. Az is érdekes, hogy az elsődleges tetszik, jó pasi kombóból folyamatosan alakul a kémia, és egyre inkább érzem azt, hogy akarom ezt a faszit.

Éppen ezért még véletlenül sem akarom elbaszni, és elcseszni az egészet azzal, hogy mégis gyorsan lefekszem vele. Bár, ugye az is kérdés, hogy mennyi egy férfi tűrőképessége. Hogy hány napot, hetet, vagy hónapot hajlandó várni arra, hogy megfektethesse szíve hölgyét. Nyilván ez attól is függ, hogy milyen potenciált lát a hölgyben. Ha mondjuk el tudja képzelni azt úgy, mint gyermekei leendő anyját, akkor valószínűleg hősiesen kitart, míg ha csak egy esti kanyart lát benne, akkor hamar tovább áll. 

De Sam még itt van, és mivel az érzéseit sem titkolja, úgy gondolom, ebből sokkal több lehet, mint pár éjszakai kufirc. Nyilván mondanom sem kell, hogy Sam kezei szépek, így ha fantáziálgatok és elképzelem a dákóját, akkor nyugodt szívvel nyugtázom, hogy biztosan szép a farka is. 

Tetszik a lassú lépegetés, és bár továbbra is szinte rettegek az elköteleződéstől, valahogy igyekszem magamat kívülről nézni, és azt mondani, hogy nyugodjak le, és ne féljek attól, ha esetleg Sammel több is lesz. 

Félek bármilyen ígéretet is tenni, vagy célozgatni kettőnkre, meg a jövőnkre, így inkább csak hallgatok, és csendben mosolygok. És hagyom, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy azok meg vannak írva. 

Azt viszont már most érzem, hogy ha Sam felé elkötelezem magam, akkor bizony nincs több ártatlan kupak se ezzel, se azzal, sőt, Christiannal se. És egy kicsit azt is érzem, hogy megkomolyodtam. Hogy elég volt a randalírozásból, meg a szép farkú kanokból, egyet szeretnék választani, aki mellett maradok. És aki marad mellettem. 

De nyilván előre ezt sosem tudja az ember, és nyilván még én sem köteleztem el magam, így azért továbbra is nyitva tartom a szemem, de érdekes módon minden jelentkezővel szemben Sam vezet egyelőre. Azzal, hogy végtelenül türelmes, azzal, hogy mer udvarolni, és azzal, hogy mer kedveskedni. Ettől én száz százalékosan nőnek érzem magam, és ha be is figyelne most egy új kandúr, nem hiszem, hogy el tudna téríteni Samtől. 

Kíváncsian várom hát a folytatást, és őszintén érzem, hogy a testem is egyre inkább készen áll Sam testének közeledésére. 

És hogy végül hova fog kanyarodni a mi kis történetünk, azt egyelőre nem tudom. És nem is kell tudnom. Elég, ha fent tudják.

 

Csók, 

xLady

Címkék: sam Fogadalom


2014.02.18. 12:14 Coset<3

Tizenhárom év

És amikor a politikusaink azt bizonygatják, hogy dübörög a gazdaság, akkor szívem szerint nekik is küldenék egy rúd párizsit. Az arcukba, vagy a kis ánuszukba. 

image_224.jpg

Kedveseim. Rendhagyó módon most hadd meséljek valami olyat, amilyet itt nem nagyon szoktam. Elsősorban azt, hogy bár lehet, most kinevetnek, de egy órjája a megboldogult Zámbó Jimmyt hallgatom, és azon felül, hogy felidézem a gyerekkoromat, amikor Mamikám, meg az összes nagynéném ezt a lemezt bömböltette főzés, meg takarítás közben, most először nem csak kívülről fújom a dalszövegeket, hanem értem is őket. 

Milyen cifra, hogy eltelt úgy bruttó tizenhárom év, mióta utoljára hallgattam Zámbó Jimmyt, és ennyi idő távlatából már én is úgy érzem, mintha Jimmy rólam és az én szenvedéseimről énekelne. Anno, tizenhárom évvel ezelőtt a "Ha lefelé indulsz a lépcsőházban..." volt a kedvencem, de ettől függetlenül az összes többi dalszövegét is kívülről fújtam. 

És akkor hirtelen kapcsolok, hogy milyen  kibaszott szopacs egy női élet, hogy szerelmek jönnek és mennek, hogy szétcsavarnak minket, férfiak felreptetik a szíveinket, aztán meg pofán basznak minket velük. Hogy honnan tudta Jimmy már tizenhárom évvel ezelőtt, hogy évekkel kesőbb akár én is énekelhetném a sorait. Hogy mit akarok a boldogságtól, hogy goodbye my love, és hogy ugye, nem bántad meg? 

És most, felnőtt fejjel már azt mondom, hogy igen, egy jó asszony mindent megbocsájt. És újra eszembe jut Mamikám, aki valóban a harminc év házasság alatt mindent megbocsátott Papikámnak. Azt is, ha másik nő volt, meg azt is, ha cifráskodott. Mert ő már akkor is tudta, hogy a család mindennél fontosabb, és hogy nincs az a kibaszott méretű egó, ami miatt megéri cuccolni és otthagyni csapot-papot.

Aztán baromira sajnálom és fáj, hogy bár én lojális voltam mindegyik volt kanomhoz, és kérdés sem volt soha, hogy hűséges is vagyok, mégis egyedül tengetem magam most is. Pont úgy, mint tizenhárom évvel ezelőtt. 

Csak azzal a különbséggel, hogy akkor a dalszövegek még nem fájtak és nem hasítottak kette úgy, mint most. Az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán. Gyermekfejjel szőtt álmok, melyet végigálmodtak már. 

És épp baszom magam ebben a szentimentális érzésben, amikor kapok egy olvasói levelet, és legörbül a szám. Hogy a lány, aki anya és nő is egyszerre egyedül neveli gyermekeit, és hogy csak azért nem vette még meg a könyvem, mert nem telik rá. 

És leírja nekem a legmélyebb érzéseit, a legnagyobb félelmeit, miközben süvít belőle az erő. Mégis. Egyedül van. Nőként. 

És biztos ő is kurvára átérzi már Jimmy összes dalát. Még nem veszíthetek, érzem elborít a láz, sírni szeretnék. Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó. És tényleg. Hanyszor maradtam már inkább csendben, hogy ne bántsam meg a másikat. Hogy ne követelőzzek magyarázatért, miközben éjszakákon át virrasztottam és meredtem a plafonra?

Miért kell előbb fájnia? 

Aztán meg eszembe jut az a másik fiatal nő, aki vasárnap a bevásárlás előtt a parkolóban odajött hozzám, és azt mondta, zsemlét szeretne venni a gyermekeinek, de nincs rá pénze. 

Annyit kértem, várjon meg. És vettem neki, meg a gyermekeinek tíz zsemlét, meg egy rúd párizsit. Mire kiértem, a bejáratnál izgatottan várt és amikor odaadtam neki a kis csomagot, könnyes szemekkel hálálkodott, és nem győzte azt mondogatni, hogy áldjon meg engem az Isten. 

Én meg elmosolyodtam, és azt mondtam, hogy szeretettel, majd pedig magamban azt, hogy engem már megáldott. 

image_225.jpg

Aztán bepakoltam, és mire kihajtottam a parkolóból, a nő már sehol sem volt, azt hiszem, hazament a gyermekeihez. Enni.

És nyilván én sem vagyok milliomos, de bízom benne, hogy nem csak belém szorult ennyi jó érzés. 

És amikor a politikusaink azt bizonygatják, hogy dübörög a gazdaság, akkor szívem szerint nekik is küldenék egy rúd párizsit. Az arcukba, vagy a kis ánuszukba. 

És lám-lám, az írás gyógyít, mire ideértem, már el is múlt minden nyavalyám, és dúdolom, hogy szemeddel látsz, szíveddel érzel. 

Csók,

xLady


2014.02.17. 11:17 Coset<3

Híd

Valószínűleg ezért van az is mindig úgy, hogy az kell nekünk, akinek mi nem kellünk, és aki utánunk szaladgál, az meg nekünk nem kell.

Derűs szép napot Kedveseim! 

Bár az idő odakinn borongós, azért én nem hagyom, hogy idebenn is borongás legyen, inkább arra gondolok, hogy tegnap milyen csodás idő volt. 

Érdekes, hogy teljesen más dimenzióban jarok mostanság, és a szexben le nem vezetett fölös energiáimat másba fojtom. Így például rengeteget olvasok, sokat gondolkodom, és erőszakosan sportolok. 

Minden egyes, új szentimentális sornál eszembe jut valami odaillő a múltamból, egy faszi, egy emlék és a hozzátartozó érzés. Olyan egy kicsit az egész, mintha kivülről nézném magamat, és mintha életem sorait könyvként tartanám a kezeimben. És bár tény és való, hogy a saját szexuális és érzelmi életemet könyv formájában a kezeimben tartani felemelő érzés, azért bátorságom még nem volt, hogy leüljek, és kiolvassam azt Azt a kurva mindenit! 

Pedig elvileg az összes sztorit szóról-szóra ismerem, hiszen én írtam őket, mégis talán félek szembenézni újra velük, mert bár emlékszem ígyis, meg úgyis, azért tükörben felidézni mindent szó szerint lehet, hogy megcsavarna még.

Így egyelőre nem olvasom el újra magamat, és amikor belelapoztam a könyvbe, a szememet kiverő Megbaszatlanságom története cím már magában is olybá hatott rám, hogy kissé bele is pirultam. Olyan egy kicsit, mintha disszociatív személyiségzavarom lenne, mintha még én is meglepődnék az egy évvel ezelőtti magamon, hogy  azt a kurva mindenit, milyen cifrákat írtam. 

Ebből is látszik, hogy felettébb lenyugodtam, és bár a szex továbbra is nagyon fontos, most először nem akarok csak kupakolni valakivel. Arra vágyom, hogy valakibe szerelmes legyek, valakihez tartozzak, és a szex is közös életünk része legyen. Fura ezt úgy leírni, hogy egy éve ilyenkor arról írtam, hogy végre megvan az áldozatom egy jó kúráshoz, mert most egy éve ismerkedtem meg Ezellel. Fura azt felidézni, hogy kúrás után még csak azt sem engedtem meg neki, hogy ott aludjon, hanem hajnalban kibasztam az ajtón, hogy köszi a farkad, jó voltál, mehetsz. 

Milyen érdekes, hogy az embernek mindig az kell, ami nem lehet az övé. Minél jobban megfosztanak valaminek az élvezésétől, annál inkább akarjuk azt. Valószínűleg ezért van az is mindig úgy, hogy az kell nekünk, akinek mi nem kellünk, és aki utánunk szaladgál, az meg nekünk nem kell. Pedig nincs is annál szexibb, mint amikor valaki ugyanannyira akar minket, mint mi akarjuk őt. 

Fura, hogy a hónapok telnek, szingli tengerek folynak egymásba, és továbbra is mindenki keres valamit, amit sehol sem talál. Pedig én biztos vagyok benne, hogy a másik oldalon ott van a mi tökéletes párunk, aki valójában kurvára nem tökéletes, de nekünk pont úgy jó, ahogy van. Pont úgy. 

És nyilván akkor is felbassza néha az agyunkat, de mi meg tudjuk, hogy az is csak átmeneti, és nem éri meg arcoskodni, és sértegetni, mert meghalnánk nélküle. 

Valahol itt baszódott el minden, hogy mindenki sokkal többre tartja magát, mint amennyit valójában ér. Van az a régi mondás, hogy ha megvehetnék mindenkit annyiért, amennyit ér, és eladhatnám annyiért, amennyit magáról gondol, milliomos lennék. És bár nincs jogunk mások felett ítélkezni, lássuk be, van ebben azért valami.

Nyilván akaratlanul is mindenkinek ott vannak az elvárásai a másikról. Legyen magasabb, legyen sportos, legyen diplomás, vagy legyen szőke, hosszú hajú. Ezek olyan kritériumok, amik miatt megfosztjuk magunkat attól, hogy megismerjük a potenciális nagy szerelmünket. Mert persze, kémia az kell, de lehet valaki hat diplomás, meg egynyolcvan magas, ha érzelmileg akkora kretén, amekkorát még nem hordott a hatán a föld. 

Nálam a prioritást is teljesen átrendezte az érzelmi intelligencia. Az már az első pár sorból kiderül, hogy ki mekkora játékos. Például ha valaki nagy betűvel írja az Ént, akkor már tudhatjuk is, hogy az illető nagyon megtiszteli saját magát, és hadilábon áll egy kicsit az egójával. Vagy például ha valaki arról beszél, hogy ő mit vár el, neki mire van szüksége, és egy szót sem ejt arról, hogy ő kicsoda, és ő mit adna bele a kapcsolatba, akkor azt hiszem, túl sok jóra nem számíthatunk. Mert az a férfi, aki az elején is csak magával van elfoglalva, az idő múlásával csak még inkább magával lesz. És a nő az oldalán hiába fog vergődni, hogy nem figyel rá a kedvese, már késő lesz. Mert megváltoztatni senkit nem lehet. És nem is kell.

Pont ezért az már teljesen biztos, hogy én elsősorban erre próbálok meg odafigyelni bármilyen jellegű bimbozó kapcsolatomban. Még akkor is, ha nekem beszólnak, még akkor is, ha megbántanak, és akkor is, ha köcsögösködnek velem. Mert tudom, hogy ez valójában nem is nekem szól, hanem a saját alulfejlett érzelmi intelligenciaját pofozgatja éppen az illető. És hogy abban nekem van-e szerepem? Ha akarom, igen. Viszont az elmúlt évek tapasztalatai után már nem akarom, köszönöm. Így amint megszagolom az egózás bűzét, elnézést kérek, és már állok is tovább. 

És hogy mit jelent az egózás? Azt például, hogy tesztelget minket a másik. Hogy méregeti a türelmünket, meg azt, hogy mennyire harapunk rá a csalijára. Hogy ha megfeszül, akkor sem ír ő előbb, mert az erejét fitogtatja. És sajnos ebből van annyi, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, így én meg inkább maradok az egyik parton, és megvárom, mig megérkezik az az egy, aki a Dunára velem inkább hidat emel, és átvezet azon, meg a benne fulldokló egóharcosokon. 

Csók,

xLady

Címkék: szerelem Ego


2014.02.14. 09:54 Coset<3

Valentin nap

Vannak jelei a szexuális frusztrációnak, például a körömrágás, vagy szükségtelen kényszermozdulatok, de egyértelmű jele a szexuális kiéhezettségnek az, amikor a száját szétharapdálja az ember. 



image_220.jpg

Szép jó reggelt Kedveseim!

Megint eltelt egy év és én már megint szingli vagyok. Bár annyit változott a helyzet, hogy tavaly ilyenkor egy faszért rimánkodtam, idén pedig megvontam azt magamtól. Mindet.

Az anti-szexuális fogadalmam még mindig tart, és ahogy előre megsaccoltam, az idő múlásával egyre kevésbé is érzem a vágyat arra, hogy szexeljek. Nyilván más lenne a helyzet, ha ezt a csodás Valentin napot életem szerelmével tölteném, mert ha máskor nem is, ilyenkor azért csak kupakol az ember. Elvileg. Eszembe jut, hogy nekem ezidáig nem sok nem szingli Valentin napom volt, egészen pontosan egy, rózsával és majdnem lánykéréssel, de végül mégsem. Valahogy mindig úgy alakult, hogy ha csak átmenetileg is, de pont mindig előtte szakítottam, így nekem valahogy több nem kedves február 14-e van a tarsolyomban, mint másnak. 

És ha már idén is szingli vagyok, akkor azt hiszem, a mai napot is valamelyik szingli barátnőmmel fogom tölteni. Mert bár azt hiszem, megvan az anti-szexuális fogadalmamat feloldó kis kandúr, de most nem sietek el semmit please. 

Vele is csak akkor fogok lefeküdni, ha azt fogom érezni, hogy szétvet a vágy, hogy magamban érezzem, és biztos leszek abban, hogy komolyak velem a szándékai. És mindezt teszem nem is annyira a keretszám miatt, mint sem magam miatt. 

Félidőnél vagyok, még másfél hónapig nem tárom szét a combjaimat, és azt hiszem, ez tökéletesen ideális abból a szempontból is, hogy udvaroltassak magamnak. Természetesen az új kandúr mit sem sejt a fogadalmamról, így még izgalmasabb, hogy érdekel és akarom őt, mégsem térdelek be a lábai közé a második randin. 

Így, hogy most többet foglalkozom magammal, rájöttem, hogy nekem maga az ismerkedési fázis nem megy. Talán ezért is volt mindig úgy, hogy ha kellett nekem egy faszi, akkor hamar a tárgyra tértem, aztán vagy maradtam, vagy nem. 

Egy olyan nőnek, akinek annyira fontos a szex, mint nekem, felettébb nehéz ellenállnia mindenféle szexuális vágynak. Vannak jelei a szexuális frusztrációnak, például a körömrágás, vagy szükségtelen kényszermozdulatok, de egyértelmű jele a szexuális kiéhezettségnek az, amikor a száját szétharapdálja az ember. 

Nos. Jelentem, a számat már szétharaptam. Hiába. Az orális fixációm azért csak az enyém. Szóval kínosan odafigyelek, hogy mondjuk egy megbeszélés közben ne harapdáljam a számat. De van ám más jele is annak, ha egy nő ki van éhezve a szexre. Az elsődlegesen észrevehető jel az a frusztráltsága. Amikor minden ok nélkül olyan idegbeteg, hogy nem lehet hozzászólni. Aztán van a másik jel, az, ahogyan a testét használja. 


image_222.jpg

Ebben két véglet lehet. Vagy mindent kipakol, hogy bizonygassa, hogy ő mennyire jó nő, vagy pedig mimózaként csadorba tekeri magát. Azok a hölgyek, akik folyamatosan arra éreznek kényszert, hogy minden szempár az ő mellüket, vagy combjukat bámulja, minden valószínűséggel szexuálisan kielégítetlenek. Magyarul egy emberes baszásra vágynak, és azt akarják bebizonyítani, hogy ők igenis szexuális vadmacskák. 

De nyilván ezt ők sem úgy gondolják, hogy akkor ér őket fogdosni, bár mint ismerjük a mondást, aki kurvának megy, ne lepődjön meg, ha megbasszák please.

Felettébb visszatetsző, amikor a hölgyemény nyilvánosan felháborodik közszemlére tett testi adottságainak bámulóin. Nem kikérni kell magunknak, hanem nem kitenni. Egyszerű. 

A másik véglet meg mimózaként eltakarja magát, mert magáról sem hiszi el, hogy szexuálisan vonzó, így meg csak esélyt sem akar adni arra, hogy saját magától zavarba jöjjön. 

Azt is észrevettem magamon, hogy lenyugodtam. Annyira take it easy üzemmődban vagyok, hogy szinte semmi nem tudja felbaszni az agyamat, még az sem, hogy Arash felbukkant, én meg nyugodtan és szofisztikáltan úgy elküldtem a picsába, hogy talán sosem talál vissza. Természetesen még ő kérte ki magának, de mondanom sem kell, hogy tényleg nem izgat, bárhogy is pattogjon.

Engem most megszállt a béke és nyugalom, és valahogy semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy elutazhassak jó messzire, és semmi mással ne kelljen foglalkoznom, mint a tenger bámulásával, meg a nyílásaimba bevándorló homokszemekkel. 

Na jó. Meg esetleg életem szerelmével. 

Csók,

xLady

 

Címkék: külföldi szerelem randi kurva Szex Kan


2014.02.11. 09:44 Coset<3

Drama Queen

Ha túl erős és önálló vagy, akkor azon picsognak, ha pedig olyan nővel találkoznak, akinek nincs egy önálló gondolata, és semmit nem tud megoldani az életében, akkor meg az a baj.

 

image_191.jpg

 

Borvirágos jó reggelt Kedveseim! 

Már pár napja érlelődik bennem a gondolat, hogy írjak egyet a királykisasszonyként felnevelt hímneműekről. És nem, nem a melegekre gondolok, hanem azokra az urakra, akik úgy gondolják, hogy ők maguk a teremtés koronái, és mi, apró fehérnép tapsikoljunk vadul, ha szóba állnak velünk. 

Miután még mindig rengeteg levelet kapok társkereső férfiaktól és nőktől egyaránt arról, hogy milyen silány a felhozatal a másik nemben, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy nyilvános fórumot tartani arról, hogy ki-mit nem bír elviselni a másikban, és ahol mindenki faszán kioszthatná a másikat. 

Aztán meg rájöttem, hogy verekedést szítani nem akarok, úgyhogy maradnak a képernyőre vetett sorok. 

Szóval az egyik oldalon a hölgyek azért keseregnek, mert nincs a környéken sem olyan faszi, aki megütni a lécet, hogy a hölgy egyáltalán tovább akarjon vele ismerkedni. Mert mondjuk alacsonyabb, vagy öregebb, vagy ha esetleg pont jó magas és fiatal, akkor biztosan nincs meg az az egzisztenciája, ami a nőnek. Hogy érdemes-e ilyen kapcsolatba belevágni, azt nem tudom, de mindenképpen egyetértek Bori soraival, aki a következőket írta:

Legyen legalább olyan egzisztenciája, mint nekem. Nem kell több, de legalább annyi legyen már. Ne kelljen már nekem érte menni kocsival valahová, és ne az anyjával cellázzon együtt, vagy a családjával, vagy egy lepukkant albérletben, és ne legyen már gond, hogy meghív egy cola-ra, vagy az, hogy nekem mindig vannak vágyaim utazás-ügyben, és azokat szeretem megvalósítani. 


Picsognak ám!  Ha túl erős és önálló vagy, akkor azon picsognak, ha pedig olyan nővel találkoznak, akinek nincs egy önálló gondolata, és semmit nem tud megoldani az életében, akkor meg az a baj. Már azzal is elégedett lennék, ha egy közel olyan jönne, akit várok, és lenne min gondolkodni, legalábbis biztos van, amiből lejjebb adnék, de még közel olyannal sem találkoztam az elmúlt x időben, akire vágynék. Jah, de... voltak olyan találkozások, lehetőség szerint két gyerekes családapák formájában, az meg ugye nem olyan nagyon pálya.

 

És uraim, hadd tegyem hozzá, hogy tényleg kiábrándító az, ha nekünk kell magukat felvenni mondjuk a buszmegállóban. Ilyenkor én szolidaritásból szintén bkvzom, de lássuk be, hogy a vezetés márpedig akkor is hozzátartozik egy férfihoz. Tudom én, hogy sokan szeretnek bringázni, de az az érzés uraim, amikor munka végeztével melóhely recepcióján azért tengünk, mert jön értünk a kedvesünk, felbecsülhetetlen. És nyilván nem arra gondolok, hogy felpattanunk a canga csomagtartójára. 

Szóval kedves uraim, én megértem, ha magukat úgy nevelte az édesanyjuk, hogy még a szellentésük is aranycsíkot húz maga után, ne higyjék el neki. Nyilván csak a végtelen anyai szeretet mondatta ezt vele anno, és kérem, azt se higgyék el neki, hogy bármelyik nő boldog lenne, ha megkaphatná magukat. 

 

image_219.jpg

Azt hiszem, valahol itt gyökerezik a társkeresés problémája. Hogy a harmincas nőnek autója, meg kápés háza is van az ultramenő vezetői beosztása mellé, és azt gondolja, neki egy kisegér ne pattogjon, másrészt pedig hogy a harmincas férfi továbbra sem érti a nőket, és anyuci egyet is ért vele abban, hogy egyik sem érdemli meg őt, és majd eljön az igazi. 

És ha egyszer végre sikerült párra lelnünk, és gyereket csinálnunk, akkor a kollektív tudat szellemében ígérjék meg nekem please, hogy úgy nevelik majd a gyerekeiket, ahogy azt a nemi szerepek diktálják. 

A kislányokat királylányoknak, és nem gigavállalatokat a hátukon elvivő tankoknak, a kisfiúkat meg előzékeny hercegeknek, nem pedig elbaszott picsogó hímnemű királylányoknak. 

A leendő gyermekeim nevében is előre köszönöm.

Csók,

xLady

Címkék: Társkeresés


2014.02.08. 09:42 Coset<3

Változás

De nem sok időm volt ezen melankóliázni, mert közben alakult bennem a leegyszerűsített válasz mindenre. Engedd el, és megkapod. Vagy ha nem, akkor sincs baj. Egy kicsit sírsz, aztán majd megszokod. 



image_218.jpg

 

Szép jó reggelt Kedveseim, 

Kezdek olyan faszán rendbejönni saját magammal, hogy még én is meglepődöm egy-egy gondolatomon. Például azon, hogy igazából letisztult a kép arről, hogy mit szeretnék, és most először nem azért imádkozom, hogy jöjjön el az igazi, hanem azért, hogy én kerekedjek ki olyanná, amilyenné lennem kell ahhoz, hogy kerek egész legyek. Magammal. Mert amint az megvan, minden könnyebb lesz. 

Totális mélypontokon vagyok túl, és szerencsére elindultam felfelé. Vagy előre. Mindegy, hogyan hívjuk, a lényeg, hogy nem visszafelé. 

Tudják, van az a pont, amikor besokal az ember, és azt mondja, szarok mindenre, és mindenkire, hagyjon most mindenki békén, mert annyira brenkó vagyok, hogy még magammal sem szívesen állok szóba, nem hogy mással. 

Na, ezen léptem túl, és örömmel jelentem, hogy a következő lépcsőfok az, amikor saját magammal töltök értékes időt. Például olvasok, zenét hallgatok, vagy gondolkodom. Csendben, és egyedül. 

Az élet közben nem áll meg természetesen, így a hétköznapok zúzásában nehéz tartani a balanszot, de kitartással ez is megy. Másként nézek az emberekre, alapvetően azon gondolkodom, hogy vajon ő milyen meccseket játszott már le saját magával, és hogy vajon azért ilyen bunkó-e a villamoson, mert magával van baja, vagy csak azért, mert valaki felhúzta. 

Szóval telnek a napok, és az átmeneti idegbajom átcsapott valami szentimentális nyugalomba. Valahogy nem aggaszt, hogy mi lesz fél év múlva, vagy holnap, mert tudom, hogy pontosan az fog történni, aminek történnie kell. 

Utánaérdeklődtem, hogy a blogom mikortól lesz Premium Sectionbe való, ami azt jelenti, hogy hirdetők hirdetnek az oldalamon, én meg pénzt kapok érte. Először nem gyenge alázást kaptam válaszként, miszerint a neve vulgáris, nincs ertelmezhető olvasottsága, illetve hogy csak ritkán kerülök címlapram és hogy a blogom amúgy is tartalmilag nem eladható. 

Meglepődöttségemben mindkét szemöldököm felszaladt a homlokomba, hogy a posztjaim köbö kilencven százaléka Indexre kerül, a könyvem top10-ben van, és hogy akkor mégis mi ez a szubjektív flegmázás please? 

 

image_217.jpg

 

Aztán szerencsére a fiatalember erőt vett magán és elmondta, hogy ha Indexre kerülők, az csak a szerkesztő szubjektív véleménye miatt van, nem másért. Ha ezt érti valaki, akkor dobjon meg a magyarázattal please. 

Kezdtem már feladni, hogy megértsem a rendszert, de nem hagytam magam, majd szerencsére végül kielégítő választ kaptam. Hogy mégis ki akarna egy ilyen blogon hirdetni? Mert hogy nem érkezett semmilyen hirdetői megkeresés. Én meg ezt megértve csak azt mondtam, hogy oké, valóban nem egy hello kittys hirdetőfelület, de mi a helyzet mondjuk a szexiparral? Vagy a fehérneműsökkel? Vagy azok nem hirdetnek please? 

Szóval visszaírtam fiatalembernek, hogy köszönöm, így már egyszerű, mint az egyszer egy, vagy simple as fuck, rögtön megértettem, amint eltűnt a szövegből a rizsa. 

Úgyhogy kedveseim, ez egy pöppet elvette a kedvem, hogy akkor mégis csak egy szartalicska, amit itt tologatok? 

De nem sok időm volt ezen melankóliázni, mert közben alakult bennem a leegyszerűsített válasz mindenre. Engedd el, és megkapod. Vagy ha nem, akkor sincs baj. Egy kicsit sírsz, aztán majd megszokod. 

Christiannal azóta is ment a terefere, egészen pár nappal ezelőttig. Őszintén elmondtam neki, hogy miss you van, ennek ő egy kicsit megörült, tereferéztünk tovább, majd úgy két órával később letiltott. Hogy miért, azt nem tudom. Én már nem tiltok le senkit sehonnan, mert baromira nem oszt nem szoroz szerintem, de ha valakinek így könnyebb, azzal sincs gond.

Szóval Christian se szó, se beszéd, két mosoly közt gondolt egyet és letiltott a faszba. Én meg kényszermosollyal az arcomon tudomásul veszem, és azt mondom, hogy köszönöm please. Valahogy Christian már nem ráz meg, mert sok újat már nem tud mutatni. Így ki már nem borultam ezen, de értékelnék egy férfiúi véleményt, hogy vajon mi lelhette Christiant, amiért hirtelen úgy gondolta, mégsem szeretne velem beszélgetni. Én azt gondolom, hogy ha egy férfi eldönti magában, hogy egy nő kell neki, vagy pont hogy nem kell neki, akkor azt lehet cifrázni, vagy színezni, de a lényegen nem változtat. Fog neki kelleni. Vagy nem fog neki kelleni. Pont. 

Aztán meg szummáztam, és rájöttem, hogy velem van a baj. De tényleg. Ezel is fogta magát, se szó, se beszéd, és letiltott a faszba. Prince is lejárt lemez már, ő még nem tiltott le, de a lényegen szerintem nem változtat. 

Aztán most Christian fogja magát és letilt.  Nekem meg hirtelen jött egy erős érzés, hogy én nem tiltok le senkit, viszont szépen-sorban törlöm őket számostól, mindenestől. Csak azért, hogy ne tudjam őket nézegetni sem. És hogy elég volt a rákjárásból, többet hátra nem megyek please. 

Úgyhogy telefon megfog, és sorban törölni kezdek. Christian. Pipa. Prince. Pipa. Senat. Pipa. Ezel. Pipa. És azt hiszem, Arash Is. Ő most éppen Párizsban van, és elvileg Budapestre jön. Elvileg. 

De ha nem fog jönni, azon sem fogok meglepődni. Pont ugyanúgy, mint azon sem, hogy Christian letiltott. 

A bőréből tényleg senki nem tud kibújni, és bár formálódunk, alapvetően nem tudunk mások lenni, mint amilyenek tegnap, vagy három évvel ezelőtt voltunk. Még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. 

Viszont tény, hogy én most nagyon változom. Jelenleg még csak nem is vágyom egy oltári baszásra. Mi ez, ha nem változás please?

Csók,

xLady

Címkék: külföldi arash ezel Christian Prince senat


2014.02.05. 08:57 Coset<3

Mimóza

És a másik oldalon ott van a sok baszatlan nő, aki papucsot csinál a pasijából, utána meg sopánkodik, hogy az nem elég férfi.

 

image_215.jpg

 

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Ma reggel pont olyan érzéssel ébredtem, mint eddig mindig, amikor külföldre költöztem és ébredtem meg ott az első reggel. Van annak valami zamata, amikor külföldön ébred az ember, talán másként süt a Nap egy kicsit, vagy más szagú a levegő, vagy csak szimplán az egész olyan felnőttes, amikor hirtelen Mami és Papi nincs fél órányi távolságban. Nem tudom, de bármikor is éltem külföldön, az első reggel mindig ugyanolyan szagú volt mindenhol. Tettrekészen és bátran keltem ki az ágyból, mert tudtam, mi a cél, és valahogy nem volt bennem kérdés sem. 

Na pont ilyen érzésekkel keltem ma reggel, és mivel külföldön kurvára nem vagyok, ezért csak arra tudok gondolni, hogy bennem alakul valami változás. Érdekes, hogy négy hét szexmegvonás után már nincsenek hirtelen feltörő szexuális vágyaim, kezdek egy aszexuális békához hasonlítani. Bár tény, hogy napok óta idegroncs vagyok, és néha, amikor elborul az agyam, azon gondolkozom, mit kéne földhöz baszni. 

Miközben baszatlanul sétálgatok az utcán, és nézem a körülöttem lévő embereket, azon gondolkodom, hogy eszméletlenül jól esik most szürkének maradni a tömegben, és senkinek sem feltűnni. Jól esik, hogy átsuhannak rajtam a tekintetek, és érdekes, hogy egyértelműen a baszatlanság miatt csökkent az önbizalmam is. 

Például jelenlegi állapotomban eszembe nem jutna kikezdeni bármilyen Don Juan kiskandúrral, vagy csábító ribancot játszani. Biztos vagyok abban, hogy mindezt a baszatlanság okozza, mert bármikor volt egy kandúr az oldalamon, aki esténként faszán lekezelt, én másnap mindig büszkén, magamat kihúzva közlekedtem a tíz centis sarkaimon és száz százalékosan tisztában voltam a vonzerőmmel. Lehet, hogy ez arcoskodásnak tűnik, de azért lássuk be, mindenki pontosan tisztában van azzal, hogy milyen prédákra érdemes vadásznia, ergo mindenki tudja, hogy az aktuális próbálkozása könnyű zsákmány, vagy esetleg magas léc lesz.

 

image_214.jpg

 

Próbálom figyelni a testi és lelki változásaimat így, hogy négy hete nem dugtam. Én, akinek a szex lételeme. És arra jöttem rá, hogy kezdek befelé fordulni, sokkal zárkózottabb vagyok, mint amikor esténként faszán megdöngetnek. 

Összeállt az a kép is közben, hogy a jó szexpartner teljesen leuralja a kapcsolatát. Magyarul ha egy nő puncija eget rengető, akkor az oda teszi a kanját, ahová csak akarja. Eddig akárhány párocskát láttam, és tudtam valamicskét is a szexuális életükről, teljesen egyértelmű volt, hogy az a fél, akié az utolsó szó a hétköznapokban, az überszuper az ágyban is. Legalábbis a párjának. 

És a másik oldalon ott van a sok baszatlan nő, aki papucsot csinál a pasijából, utána meg sopánkodik, hogy az nem elég férfi. Egyértelműen kiderül egy nézésből, hogy a párocska stimmel-e az ágyban, vagy inkább csak maszatolnak üres perceikben. 

Például ha egy nő lekezelően beszél a párjáról, és folyamatosan elégedetlenkedik vele, teljesen biztos, hogy bár szétteszi neki a lábát esténként, emberesen megbaszva még nem volt. 

Én meg erre azt mondom, hogy ilyen kapcsolatot inkább nem kérek, köszönöm. Viszont tény, hogy bár kezdek a testemre egyfajta templomként tekinteni, és nem érzek semmilyen vágyat a vonzerőm fitogtatására, a feszültség egyre nő bennem, és érzem, hogy valahol le kell azt vezetnem. Úgyhogy azt hiszem, ma futok egyet.

Mert ha már megfogadtam, megtartom, hogy április ötödikéig nem kupakolok. Már most is izgalmas elképzelni, milyen lesz, ha újra férfi kéz érinti majd a bőrömet, hogy milyen lesz újra csókolózni, és milyen lesz újra megnyitni a puncimat. De mivel még mindig nem csak egy oltári baszásra vágyom, így nem hagyom, hogy becsavarjon bármilyen hirtelen felindulásból jött ördögi vágy, és nem hagyom, hogy faszra üljek addig, amíg szét nem feszülök egy érintésért. 

És közben veszettül próbálok arra is figyelni, nehogy bent ragadjak ebben a mimózaságban. Mert az ugye nem én lennék. 

Csók,

xLady

Címkék: szex Fogadalom


2014.02.03. 12:40 Coset<3

Évforduló

image_213.jpg

Napsütéses szép délutánt Kedveseim!

365 nap alatt sok mindent történik egy nő életében. Férjhez mehet, vagy elválhat, szerelembe eshet, vagy csalódhat, állást válthat, vagy lakást, bejárhatja a világot, de akár szülhet is egy gyereket. Vagy nem. 

Kereken ma egy éve regéltem itt először a baszatlanságomról, és úgy gondoltam, erről ma mindenképpen illdomos megemlékezni. A helyzet azóta változott, és bár baszatlan már nem vagyok, viszont szingli még mindig. Vagy ha úgy tetszik, akkor újra. 

Kezdődött minden a papucsos pszichopata netes randimmal, aztán az online szexelő focistával. Aztán szépen, sorban jött Senat, a szépfiú, és Ezel, aki maradt is egy darabig. 

Aztán ő pattintott, és jött a Pesten pórul járt iráni Irhan, meg a holland füves Dan, és bár az egyik felhúzott, a másik meg nem, számomra mindkettő pont ugyanannyit jelenett. Semmit. Aztán megérkezett a fehér lován Prince, aztán pár héttel később inkább újra vágtatni kezdett, és ma már az üveghegyen is túl jár. 

És a sorban itt van a kihagyhatatlan Christian is, az exem-nagyszerelmem, akivel ha fúj, ha esik, akkor is összeköt még valami, így sok év távlatából is. Hogy mi, azt csak fent tudják, én meg várom, hogy ledobják a forgatókönyvet nekem is.

Az elmúlt 365 napban újra beutaztam fél Európát, újra meg lettem emberesen baszva, újra estem szerelembe, és újra törték össze a szívem. De ez mind mit sem ért volna akkor, ha ettől én megharagudtam volna a világra, és bosszúból még magammal sem állnék szóba. Virtuálisan faszt állítottam, és kimondtam, megbotránkoztattam és pirongtattam, majd bevállaltam, hogy mindezt cigány nőként teszem, és végül nyertem.

Maguk 365 napja olvassák a magánéletem sorait, és valahogy egymás részei lettünk egy kicsit. Hogy mennyire, az a nap végére kiderül, ugyanis ma a fészbukon egész nap nosztalgiázni fogunk, és lesz játék is, amiben a magánéletemmel kapcsolatos kérdéseket fogok maguknak feldobni. Úgyhogy bújják a könyvet, vagy a régi posztokat, mert a sorok közt minden válasz meglelhető. És hogy mit nyerhetnek cserébe? Egy névre szólóan dedikált könyvet. Ugye, hogy megéri? Ugye.

Kívánom, hogy mindannyiuk találja meg az életében azt az egy valamit, amitől kerek egész lesz, pont úgy, mint én a blogolástól. és ami pont úgy fekszik a maguk ölébe mint 365 nap egy évbe. 

Fészbukon várom magukat. 

Csók,

xLady

Címkék: Évforduló


2014.01.27. 09:51 Coset<3

Forever

Pont olyan szemekkel nézett rám akkor az emeletről, hogy én teljesen bezsebeltem, hogy aham, az enyém vagy. De akkor még nem is sejtettem, hogy valójában én már akkor örökre és végérvényesen belezúgtam Christian Al-Shawkyba. 

 

image_211.jpg

 

Borvirágos jó reggelt Kedveseim! 

Ma éjjel egész álmomban fogadóóráztam, meg Christianoztam, így azt hiszem, nem csoda, ha a reggelem is ilyen mámorban telik. Éppen ezért nagyon sok idő után újra a Christianos zenéimet hallgatom, és bizony ezeket annak idején, a válás után annyira kihallgattam, hogy már cseppet sem fájnak a feltörő emlékek. 

Sokkal inkább életem legédesebb pillanataira emlékeztetnek. Például az első randinkra, amikor az autóban egy fiatalember nyekergett jó hangosan, én meg megkérdeztem Christiantól, hogy miről nyávog a fiatalember. Erre Christian elnevette magát, és fordítani kezdett. Hogy hol vagy szerelmem, mert nem vagy mellettem, és hiányzol. 

Én meg ahamoztam, és lányos zavaromban úgy tettem, mint ha nem is kérdeztem volna semmit. Aztán hetekkel később, mikor már nyeregben voltam, és tudtam, hogy mi együtt leszünk forever, egyik este rácsörögtem Christianra, hogy mi újság, merre van, és mit csinál éppen. 

Közben Christiannak természetesen fogalma sem volt róla, hogy én tőle két saroknyira éppen felé tartok. Szóval telefonon beszélünk, elmondja, hogy otthon teng, épp valamit főz, és hogy én merre járok. 

Erre csak annyit mondtam, hogy nézz ki az ablakon, letettem a telefont, majd felcsaptam a nyávogó fiatalembert az autóban, és már ordított is a hol vagy szerelmem, mert nem vagy mellettem, és hiányzol. 

Christian kinyitotta az ablakot, és felnevetett, miközben szerelmes szemekkel nézett rám. Én meg szerelmes szemekkel mosolyogtam rá vissza az autóból. Pont olyan szemekkel nézett rám akkor az emeletről, hogy én teljesen bezsebeltem, hogy aham, az enyém vagy. De akkor még nem is sejtettem, hogy valójában én már akkor örökre és végérvényesen belezúgtam Christian Al-Shawkyba. 

 

image_212.jpg

 

Aztán Christian leszaladt az autóhoz, kiszedett belőle, megcsókolt, és megölelgetett, aztán felinvitált magához. Én meg nem akartam zavarkodni, így megköszöntem, nem mentem fel, és fájó szívvel ugyan, de hazamentem. 

Emlékszem, mikor hazaértem, konkrétan rózsaszín szívecskéket láttam repkedni mindenfelé. Bárhova is néztem, a szivecskék mindenhol ott voltak, és mindegyikbe egy és ugyanazon név volt írva: Christian Al-Shawky.

Szóval Christiannal nagyon sok ehhez hasonló huncut és szerelmes kis élményünk volt, és mindegyiknél szárnyaltam, miközben fel sem merült bennem, hogy valaha is elveszíthetem ezt a számomra tökéletes férfit. 

Imádtam a bőrét, a szemeit, a száját, a seggét, meg azokat a nagyon szexi anyajegyeit. Pontosan tudtam, hol van a testén anyajegy, és még abból is volt kedvencem. Szóval azt hiszem, őszintén rajongtam az én volt férjecskémért, akivel érdekes módon a napokban magunkhoz képest sokat beszélgettem. 

Tegnap azon gondolkodtam, hogy bassza meg, lehet, azért nem blogoltam még Christianról és a szerelmi életünkről, mert attól féltem, hogy ha visszajönnek az emlékek, akkor én újra ráeszmélek, hogy valójában én még mindig őt szeretem, csak mivel tudom, hogy sosem leszünk újra együtt, ezért jól ráfeküdtem, hátha úgy nem jön elő. 

És van ebben valami kérem, mert mióta Christian megkérdezte, hogy szerintem képesek lennénk-e újra nekifutni, azóta én egy kicsit úgy érzem magam, mint egy szárnyaló tini, és a szívem néha néha újra nagyokat dobban, when thinking about him. 

Viszont tudom, hogy egy annyira az egójába szorult embernek, mint ő kőkemény küzdelem egyáltalán szóba állnia velem a történtek után. Ezért én tegnap úgy gondoltam, hogy jófej leszek, és fogtam az egyik fényképemet, rászerkesztettem a bocsánatkérő szövegemet, hogy elbasztam, sajnálom, és hogy please forgive me Candy, meg teleszórtam nedves szivecskékkel, és elküldtem neki. 

 

image_207.jpg

 

Bár fizikailag nem, de lelki szemeimmel láttam Christian arcát, aki hirtelen zavarba jött, és azt mondta, hogy ha nem bocsátott volna már meg nekem, akkor egyáltalán szóba se állna velem. Én meg nem akarok arcoskodni, és azt mondani, hogy nyilván ki se bírná, inkább csak annyit mondok, hogy érzem, hogy legbelül ezen azért még nem tudott átlépni, és hogy nekem ez nagyon fontos. 

Aztán valami történik, és Christian szivecskéket, meg csókokat kezd küldözgetni, és azt mondja, ne aggódjak. Hmm.

Aztán meg erősen célozgat arra, hogy akkor áprilisban leápolna. Aztán meg elkezdi szívni a véremet, hogy megtanultam-e már rendesen török rizst főzni. Én meg erősködöm, hogy meg, mire ő azt mondja, hogy ezt a távolból csak akkor hiszi el, ha Mamikám mondja. Mert hogy különös cinkosság volt az övék. 

Aztán azt mondja, hogy majd ő segít. És hogy tisztán emlékszik rá, hogy utoljára maszimot főztem neki. 

Aztán megkérdezi, hogy ugye, tart még a fogadalmam. És hogy látott a társkereső oldalon. Én meg azt mondom, hogy igen, tart, és igen, fent vagyok. 

Viszont érdekes módon mióta újra csacsogok Christiannal, egy kicsit úgy érzem, hogy annyira már nem is érdekes a tarskeresősdi. És mivel most arra kellene fókuszálnom, hogy elérjem, hogy Christian újra bízzon bennem, lehet, le is szedem magam az oldalról. Mert hogy baszópajtira most nincs szükségem, új kandúrral ismerkedni meg nem biztos, hogy korrekt most, amikor újra belémköltözött egy kicsit a volt férjem.

Az egyik engem olvasó fiatalember leegyszerűsítette a történetet, és ezt írta:

Még annyit akartam mondani, hogy neked az a peched, hogy Christiannal 10 évvel korábban találkoztál, mint kellett volna. Úgy tűnik, akkor még nem voltál rá érett, vagy nem voltatok érettek egymásra. Ez pech.

És tényleg. Olyanok voltunk, mint két faltörő kos, akik nagyon jól elszórakoztatták egymást, viszont amint egymásra feszültek, kő kövön nem maradt. Sokat regéltem már arról, hogy egy potenciális kandúrral akkor állunk össze, ha a bennünk lévő három döntéshozó egyöntetűen úgy dönt, hogy igen, ez kell nekem. 

Ez pedig a szívünk, ami érzi, hogy virágzik a másik közelében, a testünk, ami szikrákat szór a másik érintésétől, és az agyunk, ami racionálisan is azt mondja, hogy igen, ez kell nekem. 

Ez volt nekem Christian, akinek az érintésétől még évekkel később is bármikor libabőrös lettem, és aki nagyon élvezte ezt a privilégiumot. Sokszor szivatott is vele, hogy direkt megcirógatta mondjuk a karomat, majd pedig fuldoklott a saját nevetesétől, hogy ilyen a világon nincs.

És egyébként tényleg. Bár azóta sok faszi járt bennem, valahogy egyiknél sem volt meg ez a három együtt. Ezelnél a szív, és test klappolt, de az agyam nem nyugodott le, egészen a végéig. Christiannal egyformán voltunk okosak, fél szavakból és nézésekből értettük egymást, többször mentettük ki egymást kellemetlen szitukból úgy, hogy a másikra néztünk, és vettük a lapot, hogy mi a helyzet. Egy rugóra járt az agyunk, így tényleg tudtuk, mire gondol a másik. 

Cinkosok is voltunk, és ez bennem pont akkor kezdett megborulni, amikor először próbált meg hülyének nézni. Mivel még mindig tudtam minden gondolatát, így nehéz volt benyelnem, ha át akart verni. És ezt bizony nem is tudtam benyelni. Azt hiszem, valahol itt kezdődött a mi válashoz vezető, rögös utunk. 

 

image_209.jpg

Akkor még én sem tudtam, hogy nem kell minden faszságra felülni, és nem kell mindent halálosan komolyan venni. Christian a legelején azt mondta, hogy az eszemet azt különösen szereti. Hogy fél szavakból is értem őt, és hogy pont olyan fricskásan gondolkodom, mint ő. A sors fintora, hogy a válásunk előtt meg pont ez készítette ki. Hogy azt érezte, nem talál rajtam fogást, egyszerűen átverhetetlen vagyok. 

Nyilván ez nem kellemes egyetlen férfinak sem, mert rögvest úgy érzi magát, mint ha egy parancsnok mellett tengetné a mindennapjait. Én meg csak azt mondtam, hogy kedvesem, ha át akarsz verni, akkor legalább úgy csináld, hogy én meg se sejtsem, ne úgy, hogy egy lépéssel mindig előtted járok. 

Szóval pakoltunk szart mindketten ebbe a történetbe, aztán meg annyira erőlködtünk, hogy végül kifingtunk és feladtuk. 

De kellett ez ahhoz, hogy sokat változzunk. Mindketten. És hogy mit hoz a jövő, azt csak ott fent tudják, ahol az meg vagyon írva.

Csók,

xLady

 

 

 

kepek: www.junebugweddings.com, www.illustratedromance.com 

Címkék: külföldi szerelem ex házasság Christian


2014.01.25. 10:23 Coset<3

Igazi

Azt mondják, megérzi az ember, amikor szembejön az igazi. És tényleg.


image_205.jpg

Cimbalmos jó reggelt Kedveseim! 

Ma reggel arra ébredtem, hogy valami hideg és nedves nyomódik az orromhoz. Kinyitottam a szemeim, és 3D-ben láttam Oszkárt, amint épp meglepődött arccal néz rám, hogy jujj, felébresztett, de ha mar így történt, akkor gyorsan teste teljes tömegével rám is telepedett, hogy biztos legyek benne, hogy ő megérkezett. 

Hát jó kedvesem-gondoltam, és miközben a jobb kezemmel készültem megsimítani a buksiját, Oszkár már hanyatt is vágta magát, a száját nyaldosta, ergo jelezte, hogy köszi, hogy felébredtem, akkor dörgölhetem a kolbász testét egész nyugodtan. 

Én meg miközben a hasát gyúrom, ő hátrahajtja a fejét a vállamra és szerelmes szemekkel néz rám. Én meg a plafont bámulom, pörgetem a tegnap estét, meg a bennem cikázó érzéseket. Rájövök, hogy ha Christianra gondolok, valahogy megnyugszom, és azt érzem, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha tudnám, hogy ő is itt van, csak mondjuk épp a kávéját főzi a konyhában.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy nem véletlen, hogy mi szétmentünk, de nyilván az sem véletlen, hogy azóta sem ő, sem én nem állapodtunk meg másnak az oldalán. Aztán arra gondolok, hogy a bennem lévő melegséget miért tudja Christian még ennyi év után is bármikor előhívni.

Hogy azt érzem, hogy nyugi van, béke van, meg peace. És hogy megérkeztem a végállomásra please. 

Bátorkodom feltenni magamnak a kérdést, hogy vajon még szerelmes vagyok-e Christianba, és csak elfogadtam, hogy köztünk már vége, de közben bármikor újra tudnék érte lángolni, vagy csak azért érzem ezt, mert dörömböl a vágyam az állandóságra. Hogy mi van, ha én még mindig őt szeretem, és ezért nem bírok megmaradni másnak az oldalán? Vagy mi van, ha mi tényleg meant to be, és akkor meg azért nem állapodtunk meg még másnak az oldalán? 

Nem tudom. De az tény, hogy Christian nem csak életem legnagyobb fingatása, de legszebb élménye is volt egyben. Tudják, a mindent elsöprő igazi, amit érez az ember az első pillanatban. Azt mondják, megérzi az ember, amikor szembejön az igazi. És tényleg.

 

image_202.jpg

Én a legeslegelső másodpercben tudtam, hogy ő az, és hogy tőle akarok gyerekeket. Egyszerűen éreztem, hogy ő az, akire vártam, ő a másik felem, így azon sem hezitáltam sokat, hogy igent mondjak-e Christiannak röpke nyolc hét után, amikor megkérte a kezemet. 

Bár hivatalosan még csak pár hete ismertem, én mégis úgy éreztem, hogy ezer éve ismerem őt, és hogy nem kérdés, hogy we were meant to be. Később, Christian egy véletlen elszólásából kiderült, hogy az első randikon, amikor beültünk az autóba és meglátta a térdeimet, beléhasított a felismerés, hogy ez a nő lesz a gyermekeinek az anyja. Szóval mindketten biztosak voltunk abban, hogy egymást kerestük, és mi vagyunk egymásnak a végállomás. Jöhet hó, jöhet szél, senkit sem érdekel, mert mi együtt vagyunk, és ez pont így van megírva a nagy könyvben is.  Aztán meg mégsem. 

Szóval azt hiszem, érthető, ha ezek után mindkettőnket egy életre kifacsart a válásunk. De mégsem utáljuk egymást, sőt, szabadulni sem szabadulunk egymástól. 

Mamikámék, meg Christian családja a mai napig nem érti, hogy mit szerencsétlenkedünk a világ két végén, és miért nem látjuk már be, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk. Mi meg erősködünk, hogy nem, nem. Ez ennyi volt, es hogy life goes on. De őszintén szólva vannak pillanatok, amikor ebben egyáltalán nem vagyok biztos. 

Azt hiszem, mi még mindig szeretjük egymást. Hogy szerelemmel-e, abban azért nem vagyok biztos, de szívem melege arra enged tippelni, hogy valószínűleg valamit kurvára elnyomunk, és ez a valami újra lángolna, ha teret mernénk neki engedni. Hogy merünk-e, az már más kérdés.

Miután Mamikám végignézte a tegnapi hahotázásomat, miközben Christiannal beszélgettem, csak annyit mondott Papikamnak, hogy nézze, milyen jól elvagyunk. Amikor meg együtt voltunk, megettük egymás életét. Majd megkérdezi tőlem, hogy ez most mi ez. Én meg csak nevetek, és azt mondom, semmi.

Érdekes, hogy egy valami fixen megmaradt bennem Christianból. Bármikor is villanjon elém kép a leendő családi albumomból, látom a leendő kislányomat, és látom az apját is. És bizony eddig akárkivel is voltam éppen együtt, ezeken a képeken mindig Christian villant fel apaként. Ha álmodom, ha csak képet látok, ha a szülőszobán, ha sokkal később az autóban, a mellettem lévő gyermekem apja Christian. Mindig. 

Ezt én betudtam valami furcsaságnak az agyamban, de miután Mamikám a múltkori szülős álmom után közölte, hogy elképzelni sem tudja, hogy mástól legyen gyerekem, mint Christiantól, és hogy van előtte egy kép, amin a szülőszobára Christian lép be, akkor azért egy kicsit elgondolkodtam. Hogy az oké, hogy bennem mindenféle kering, de hogy Mamikám is ezt lássa, azért az már meredek. 

Úgyhogy könnyen lehet, hogy mi tényleg meant to be vagyunk, csak még kell egy pár kört futnunk a végállomásig. Vagy nem. De a mai napig ha arra gondolok, hogy Christian volt az egyetlen férfi, akinek például bármikor beleharaptam a pucér seggébe, akkor azért azt mondom, hogy oh dear, ilyen férfi szerintem nem sűrűn lesz újra. Most őszintén hölgyeim. Mi kell ahhoz, hogy egy férfinak a meztelen seggébe harapjunk, miközben ő nyugodtan hasal az ágyon szex után? Na ugye. 

 

image_204.jpg

És még valami. Christiannal nem azért nem szexeltünk az elmúlt pár alkalommal, mert nem jutott rám anyag a heréiből. Nem is azért, mert nem volt vonzalom. Hanem azért, mert a legutóbbi szexelésünk tragédiába fulladt. És bár nem beszélünk róla, de mindkettőnkben mereven él az emlék, és nem merjük újra összeereszteni a nemi szerveinket, mert mi van, ha teherbe esek? Akkor az aztán mindent eldönt, és nincs tovább szerencsétlenkedés. Akkor megérkezik a végállomás, amire nem tudom, hogy készen állunk-e. 

Úgyhogy üzenem mindenkinek, aki úgy érzi, az igazija mellett tengeti magát, de az arcából mégsem tud lejjebb adni, hogy ne várja meg, amíg rákényszeritik arra, hogy rájöjjön, mit jelentett neki a másik. 

Elcsépelt, de igaz, hogy addig értékeljük, amink van, ameddig ott van mellettünk, egy szaglásnyira. Szeressék egymást. Őszintén.

Csók,

xLady

képek: http://berliana-pasaribu.blogspot.hu/2010/07/all-my-life-i-waiting-for-you.html, http://strangerdiaries.wordpress.com/tag/happy-couples/, http://imgfave.com/view/1854034

Címkék: szerelem ex házasság Christian


2014.01.24. 19:27 Coset<3

Szakadás

Van az úgy, hogy az ember nem tudja pontosan, mi köti a másikhoz, csak egyszerűen azt érzi, hogy az élete része, és olyan, mint ha nem csak öt-tíz, vagy húsz, hanem ezer éve ismerné a másikat.

 

image_196.jpg

 

Van az úgy, hogy az ember nem tudja pontosan, mi köti a másikhoz, csak egyszerűen azt érzi, hogy az élete része, és olyan, mint ha nem csak öt-tíz, vagy húsz, hanem ezer éve ismerné a másikat.

Na. Én pont így vagyok az exem-nagyszerelmem Christiannal. Bár csúnyán fingattuk egymást éveken keresztül, házasságon, szakításon, kilométereken és országokon át, egy kicsit olyan ő nekem, mint egy örök bútordarab, amit ha az ember le is pakol a pincébe, vagy fel a padlásra, néha-néha azért belebotlik, ha arrajár, és mielőtt kidobná azt, elmelankóliázik rajta és inkább azt mondja, ráér még kirakni. 

Szóval Christian az én örök bútordarabom, és miután a múltkor rajtam kérte számon, hogy miért nem tud tőlem még mindig megszabadulni, úgy gondolom, én is az vagyok neki. Nyilván fizikailag már régen nem vagyok mellette nap, mint nap, így ha ő mégis úgy érzi, hogy nem tud tőlem szabadulni, akkor valószínűleg benne rejtőzöm továbbra is.

Christian nem az a fajta, aki mondjuk kimondaná, ha hiányzom, sokkal inkább célozgat rá, én meg ha ügyes vagyok, megértem. A kérdés az, hogy szeretek-e ügyeskedni. Annyira azért nem.

Nem baj, ha nem beszélünk napokig, hetekig, vagy hónapokig, nem baj, ha azt sem tudjuk, a másik él-e még, vagy sem, mert már megszoktuk, hogy előbb, vagy utóbb úgy rendeznek minket odafent, hogy a világ valamelyik nagy városában, és annak valamelyik éttermében, vagy kávézójában egyszer csak váratlanul szembejövünk egymással. 

Így volt ez már sokszor, mindegy volt, én kivel voltam, vagy ő, bár tény, hogy szerencsére ő mindig egyedül volt éppen akkor, amikor összefutottunk, így legalább nekem nem kellett arcon csapva bemutatkoznom az új kedvesének.

Egy házasságban azért elég alaposan megismeri az ember a másikat, nem csak a napközbeni szép mosolyt látja, hanem a reggeli elcsúszott arcot is, meg nem csak a gőzölgő kávé illatát osztják meg egymással, hanem az utána következő készülődését is.

Szóval nem sok titok marad pár év együttélés után, de tény, hogy a szörnyek csak a válás után jönnek elő a pincéből. Akkor jön csak az igazi fingatás, az alázás, meg a sértegetés, és ha nem kellően óvatos az ember, örök életre megbánható döntéseket hoz.

Így volt ez velem is. Évekig csak tűrtem és tűrtem, majd pedig végső fájdalmamban úgy döntöttem, hogy nem csinálom tovább, és elválok Christiantól. A szívem darabokra szakadt, mert nem azért váltam el tőle, mert már nem szerettem, hanem azért, mert azt hittem, ha elválok, többet nem bánthat. Nyilván nem fizikai bántalmazásról beszélek of course, Christian természetesen soha, egy ujjal sem nyúlt hozzám. 

Szóval elváltam, és búcsúajándékként úgy tekertem meg Christian tökeit, hogy közben egy ujjal sem nyúltam hozzájuk. Pontosan tudtam, hol volt a leggyengébb pontja, és gusztustalan módon oda is nyúltam. A szopatás olyan frappánsan sikeredett, hogy amikor Christian megtudta az igazságot, kevésen múlott, hogy nem kapott idegösszeroppanást. Én meg rohantam volna bocsánatért, de késő volt, látni sem akart. Csak azt üvöltötte, hogy most boldog vagyok-e, hogy kicsináltam, és hogy ha eltakarodik az országból is, akkor megnyugszom-e. 

 

image_198.jpg

Együtt töltött éveink során egyetlen egyszer láttam őt sírni. Moziban voltunk, és arról szólt a film, hogy az apa ezer kilométerekre él gyermekeitől, és azok is egymástól. És hogy mindegyik hazugságban él, és emiatt csak a kötelező hálaadásra mennek haza, egy évben egyszer. A film utolsó jelenete arról szól, hogy az egész család együtt ül az asztalnál szeretetben és már titkok nélkül. Nagyon megindító jelenet volt, ami valahogy tényleg arról szólt, hogy a családdal töltött perceknél nincs értékesebb dolog a világon. Én már majdnem könnyeztem, amikor Christianra néztem, és azt láttam, hogy csordogálnak a könnyei, ő meg úgy tesz, mint ha nem is így lenne. 

Mikor kiértünk a kocsihoz, rákérdeztem, ő felengedett, a szívem majd megszakadt érte, és megtudtam, az bántja, hogy hosszú évek óta távol él a családjától és most esett le neki, hogy ha bármi történik mondjuk az édesanyjával odahaza, akkor nem tud csak úgy hazaugrani egy óra alatt. Leesett neki, hogy nagyon távol van, és hogy lemarad a családja mindennapjairól. 

Hiába voltam itt neki én, és az én családom, és hiába imádták egymást, az azért mégsem ugyanaz. Így megvigasztaltam, hogy az én szüleim is pont úgy szeretik, mint a sajátjai, rólam meg nem is beszélve. Itt végre elmosolyodott, én össze-vissza csókolgattam az arcát, és emlékszem, azt kívántam magamban, bár átvehetném a fájdalmát. 

Aztán az az este már csak róla szólt, én vezettem haza, otthon teát főztem neki, és mindent megtettem azért, hogy jobban érezze magát.

Imádtam őt. A kislábujjától az utolsó hajszáláig ismertem minden porcikáját, és nem érdekelt, mi volt ferde, vagy egyenes, pont úgy szerettem mindenét, ahogy teremtetett. Volt olyan is, hogy szex után vicceskedtünk, és én elkezdtem ásványvízzel locsolni őt előbb az üvegből, majd pedig a számból. Ő meg hirtelen felpattant, kikapta az üveget a kezemből, ivott belőle, majd szétnyitotta a lábaimat, és a vizet a pucér testemre spriccelte. Sírtunk a nevetéstől, és emlékszem, hogy akkor nekem ez természetes volt, és cseppet sem gondoltam arra, hogy belehalnék, ha ezt az embert elveszíteném.

 

image_194.jpg

Többek között ezért is vágott úgy arcon a válásom, hogy szinte magamról sem tudtam. Totális kifingás volt. Az álmatlanul átsírt ejszakák csak az alapozást jelentették, és gyakorlatilag minden porcikámmal azt éreztem, hogy az életem semmit sem ér Christian nélkül. Szó szerint a mindenem volt, így amikor elveszítettem, valóban a mindenemet veszítettem el. Na többek között ezért is fogadtam meg, hogy soha többet nem nem hagyom, hogy valaki a mindenem legyen. 

Szóval fingattam, elváltam, aztán meg kikészültem. Christiant úgy szíven ütötte az én frappáns, de aljas fingatásom, hogy azt a mai napig sem tudta még nekem megbocsátani. Bocsánatot kértem már, szóban meg is bocsátott nekem, de bármikor is beszéljünk, a mai napig nincs olyan, hogy ezt ne hozná szóba valamilyen formában. 

És így volt ez ma is. Ráirtam, hogy megkérdezzem, mikor jön Pestre legközelebb, mire mondta, hogy elvileg áprilisban. Majd egyből megkérdezte, hogy de miért. Én meg mondtam neki, hogy mert találkozni akarok vele. Ő meg csak annyit kérdezett, hogy kint, vagy bent? Én meg azt mondtam, hogy a kettő között. 

És itt megindult a lavina, már hahotáztunk is, majd pedig megjegyezte, hogy by the way, feltűnt-e nekem, hogy az utolsó pár látogatásakor nem szexeltünk. Mondtam, hogy igen, kérdeztem, hogy direkt volt-e, majd arcoskodva jelezte, hogy nem, csak nem biztos, hogy jutott volna rám anyag a heréiből. 

Erre én elmondtam neki az antiszexuális fogadalmamat, mire ő hangsúlyosan és nagy betűkkel közölte, hogy ő tudja, hogy neki, meg a farkának még akkor sem tudnék ellenállni, ha már járni sem tudnék. Megkérdeztem, hogy ebben vajk miert ilyen biztos, mire közölte, hogy mert úgy ismer, mint a tenyerét. 

 

image_193.jpg

 

Miközben azon gondolkodtam, hogy na pont ez hiányzik, Christiannak enyhült az arcoskodása, de azért még bedobta, hogy van egy jó ötlete a blogomhoz. Megkérdezte, hogy még mindig benne lennék-e egy hármasban. És hogy emlékszem-e rá, mikor heteken át ezzel fűztem, hogy vegyünk be egy harmadikat egy este erejéig. És hogy a mai napig nem tudja a választ, hogy én akkor ezt komolyan gondoltam-e, vagy csak őt teszteltem.

Én meg megmondom neki, hogy tényleg szerettem volna, de rájöttem, hogy szerelemmel ilyet nem szabad, így ejtettem a témát. Most meg, hogy fogadalmat tettem, sajnos pont nem erre vágyom.

Aztán Christian stílust vált, és megkérdezi tőlem, hogy most mit gondolok róla? Hogy szerintem lenne-e értelme újra megpróbálnunk. És hogy ő bármikor mellettem van, de valamiért nem tudja félretenni azt, amit tettem vele, és így nagyon nehéz újra közelednie felém. De hogy szerintem menne-e. Hogy tudnánk-e újra úgy együtt lenni, mint annak idején. Mire én azt mondom, hogy ha oda a bizalom, akkor tényleg baszhatjuk.

Aztán nosztalgiázni kezdünk a vicces utazásainkról, meg szexeléseinkről, én már sírok a nevetéstől, és minden jel arra utal, hogy a világ másik végén ő is épp ezt teszi. 

Aztán azt mondja, hogy baszódjak meg egyébként nyugodtan. Hogy a faszért kellett ezt csinálnom, és hogy a faszért vagyunk most így, ahogy. Aztán megkérdezi, hogy őszinte vagyok-e vele. Én meg elmesélem neki a sztorit, hogy pont nemrégiben mondtam azt valakinek, hogy meglepő módon Christian az egyetlen férfi az életemben, akivel őszintén tudok beszélni barmiről és bármikor. 

Aztán nem akarja elhinni az antiszexuális fogadalmamat, megkérdezi, hogy még a kis pajtás vibrátoromat sem engedem-e minusz húsz centi közelségbe. Én meg megmondom, hogy nem. Mert most először nem faszhiányom van. Ő meg azt mondja, hogy áprilisban, amikor jön, akkor egyébként nyugodtan megtörhetem a fogadalmam. Meg hogy egyébként nem is kell harmadik, én is tökéletesen elég leszek neki.  Majd hozzáteszi, hogy my sexy lady

Belőlem meg majdnem hirtelen kiszalad, hogy bárcsak az lehetnék, de inkább elmesélem neki, hogy mostanában, amikor a négyes-hatoson haladok el a volt lakásunk előtt, milliószor eljátszom a fejemben, hogy mit nem adnék azért, ha most úgy mehetnék haza, mint annak idején. Hogy nem az üres lakás várna, hanem a férjem. És hogy milyen faramuci ez az egész, még ennyi év után is.

Aztán megszakadunk. De nem a nevetéstől. 

Csók,

xLady

 

kepek: www.socialseduction.com, www.firstworldfacts.com, http://www.empireclaims.co.uk/blog/index.php/desperate-man-pays-360-times-original-loan-tries-suicide-loses-home/

Címkék: szex szerelem házasság vibrátor Christian


2014.01.24. 09:15 Coset<3

Lucky

Pár nap után együtt metróztunk hazafele és amikor megláttam, hogyan markolja a kapaszkodót azonnal tudtam, hogy pokolba mindennel, nekem kell ez a faszi. A gyönyörű kéz – farok itt is pipa.

 

image_190.jpg 

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Csodás napra ébredtem, remélem, maguk is. Érzem, hogy megint átléptem magamat, de most nem szexuálisan, hanem amúgy. Újra elengedtem sok dolgot, és bár kicsit fáj, de azért jó érzés is.

Több olyan sztorit is hallottam már, hogy valaki a totális csőd és az azt követő elvonulása után találta meg saját magát és bonuszként élete szerelmét is. Alant jöjjön Zsófi levele, aki olyan faszán leírta, hogy mitől működik jól egy kapcsolat hosszú távon, hogy én különösebb kommentárt nem is fűznék hozzá. Csak annyit, hogy ide nekem is egy ilyet please. Hosszú a levél, de megéri kivárni a végét. Íme:

"Szia!

Alapvetően még sosem jutott eszembe bármit is hozzáfűzni ilyen online eszmefuttatásokhoz, de mivel folyamatosan figyelemmel követem a blogod, tetszenek az írásaid és a meglátásaid, most először én is billentyűzetet ragadok. Habár nem vagyok sem férfi, sem pedig felszarvazott, megírnám a saját véleményemet a szeretősdi/megcsalósdi témáról, hátha elgondolkodtató egy más megközelítése ennek a dolognak. 24 éves vagyok, 3. éve vagyunk- és élünk együtt kandúrral, és sokszor elbeszélgetünk az írásaidon. Így történt ez ma is.


Mielőtt jobban belemennék, leszögezném: végtelenül hiszek az örökké tartó szerelemben, a társas lét gyönyöreiben, így mióta az eszemet tudom az volt a vágyam, hogy megtaláljam azt az egyet, akivel az élet minden területén összepasszolunk. Így nem áll szándékomban a nyitott kapcsolat és hasonlók mellett érvelni, mert nekem ez egészen mást jelent.

Pár hosszú kapcsolat és mégtöbb dugáson alapuló lámúr után találkoztunk. 20 éves koromban, egy szakítás után veszettül élveztem az életet, volt részem mindenféle kalandban, majd egyik nap felébredtem és elgondolkodtam, most tényleg ez kell nekem?

Szexeltem, drámáztam, csináltam a saját kis szappanoperámat nap, mint nap, mindig volt kivel írkálni, menni, várni, volt kiért szenvedni, sírni stb. Azt gondoltam, hogy teljesen tudatosan művelem ezt magammal, élveztem, éltem és úgy éreztem én irányítok. Aztán ezen az ominózus reggelen belémhasított, hogy kurvára üres vagyok és minden önámításommal ellentétben ez nemhogy nem kielégítő a számomra, de rendesen szenvedek, plusz sikerült magam egy olyan önértékelés-romboló örvény mélyére sodornom, hogy csak na.

 

image_191.jpg

Aztán ha nem is úgy, mint te, én is tettem magamban egy fogadalmat. Változtatok. Megszakítottam minden addigi kapcsolatomat, mind a kandúrokkal, mind az akkori haverokkal, elköltöztem és bő fél évig „befele fordultam”. Egyedül voltam, de nem voltam magányos, maximum az első 1-2 hétben. Utána végtelenül felszabadító volt minden egyes nap és éreztem, hogy kezd visszatérni minden erőm. Erőltetettnek hangzik, de rengeteg önismereti könyvet olvastam, meditáltam stb. és igyekeztem olyanná válni, mint amilyen szerettem volna lenni.

A nagy kiegyensúlyozottságom csúcspontján közölték, hogy megszűnik a pozícióm, így új munka után kellett néznem. Szerencsére találtam is, pénteken még ott dolgoztam, hétfőn meg az új helyen. Izgulva mentem az első nap, megálltam a dohányzónál, rágyújtottam egy cigire és akkor jött ő. Beszélgetni kezdtünk, aztán így telt el 1-2 hónap. Pár nap után együtt metróztunk hazafele és amikor megláttam, hogyan markolja a kapaszkodót azonnal tudtam, hogy pokolba mindennel, nekem kell ez a faszi. A gyönyörű kéz – farok itt is pipa.

Ment a kacérkodás, egyre több szünet, közös ebéd, stb. Aztán eltelt 1-2 hónap, és egy lopott kis szünetben elcsattant az első csók is, ami mondanom sem kell csupa jót vetített előre „olyan” értelemben. Minden porcikám ujjongott és másra sem tudtam gondolni, csak hogy érezni akarom. Közben ott volt a fejemben, hogy „térjél már észhez, ennyi idő elteltével is ugyanott folytatod, akkor milyen kimenetelt vársz”? De megmondom őszintén a legkevésbé sem érdekelt, viszont már azon sem aggódtam, hogy mi lesz ebből. Nem terveztem, nem agyaltam, csak meg akartam élni. A csók csütörtöki napon történt, hétfőre meg is invitáltam magamhoz egy ittalvásra.

Aznap ő nem dolgozott, de egész nap smseztünk és mikor írtam, hogy már baromira várom, hogy találkozzunk, az volt a válasza, hogy én is, de azt tudnod kell, hogy már egyáltalán nem azért. Jól esett. És akkor hirtelen belémhasított, hogy baszki, lehet, hogy ebből akár még több is lehet. Mondanom sem kell fantasztikusan telt az este, őrjítően jó volt a szex, igazi nyakszorongatós, odabaszós, de ugyanakkor szenvedélyes és érzéki. Ennek közel 3 éve.

Azon kívül, hogy a szex rendkívül említésre méltó és élvezetes a mai napig is, el kell mondanom, hogy mit tanultam meg életem első, REAL szerelmétől! Merem vállalni önmagam, minden szempontból. A gyengeségeimet, a véleményemet – akkor is ha az neki nem tetsző - nincsenek tabuk, nincsenek kompromisszumok. Nem félek már attól, hogy mi van, ha elmegy, elhagy, ha majd nem kellek neki. Mert megtanított arra, hogy értékes vagyok, hogy képes vagyok bármire, hogy egyedül is egész vagyok. Ahogyan Ő is.

Tudom mire számíthatok, nincsenek játszmák, őszinte lehetek és ő is velem. Pont ezek miatt a dolgok miatt, és azért mert végtelenül megbízom benne, és önzetlenül szeretem jutottam arra az álláspontra, ahol ma vagyok. Nem akarom kisajátítani, bezárni, lekorlátozni, szabadon akarom szeretni és ő is engem. Életem végéig.

 

image_145.jpg

Ezért azt tudom mondani, hogy nem sajnálnám tőle, ha évek elteltével mással is akarna szexelni. Lehet, hogy én is akarok majd. Az érzést, ami minket összeköt nem tudja egy baszás elvenni egyikőnktől sem. Mindketten azon az állásponton vagyunk, hogy ez az élet természetes velejárója, az hogy esetleg felmerül majd bennünk olyan igény, hogy esetleg mással is megéljük a testiséget évek elteltével. Annak ellenére, hogy nem hiányzik semmi a kapcsolatunkból, sem lelki, sem testi oldalról. Kizárólag annyi elvárásunk van ezen a téren egymástól, hogy merjük megbeszélni és nyílt lapokkal játszani. Nem tudom, ha egyszer elkövetkezik majd egy ilyen helyzet, hogyan fogjuk tudni a gyakorlatban ténylegesen így kezelni a dolgot, de hiszem, hogy a szeretetünk és az egymás felé érzett tiszteletünk és bizalmunk lehetővé teszi majd, hogy felülemelkedjünk ezeken.

Nem akarom őt birtokolni, szeretni akarom és boldoggá tenni. Ahogy ő is engem. Mélységesen felnéz rám ezért a hozzáállásomért. Ezért ki is merem jelenteni, hogy pontosan emiatt, talán soha eszébe sem fog jutni az, hogy meglépjen egy ilyet. Ahogy lehet nekem sem. Azonban a tiltás, a féltékenykedés mindig jó ok arra, hogy valaki felkapja a fejét egy adandó alkalomra, hiszen a bűn mindig édes. Ez olyan, mint amikor a szülő azt mondja a gyerekének, hogy ejj fiam nehogy cigizz nekem, a hülyegyerek meg csak azért is kipróbálja és dugiban szívja egymás után, mert ha nem engedik, akkor sokkal nagyobb a kísértés. Szerintem a hozzáállásunk miatt merőben elveszti a jelentőségét a kaland utáni vágy és izgalom, pont azért, mert nincs benne semmi extra, azon kívül, hogy dughatunk egyet, ami még nem is biztosan sikerül olyan jól, mint otthon.

Természetesen ez akkor működőképes felállás, ha mindkét fél a kapcsolatban hasonló hozzáállást tanúsít. A pasinak szabad, a nőnek semmit felállás ebben az esetben működésképtelen. Mégis sok férj és apa keresi máshol a boldogságot sunyiba. Az ilyesmit abszolút elítélem, egyáltalán nem tartom korrektnek.

A hozzáállásomért általában hülyének néznek és azt mondják nem vagyok normális, vagy azt, hogy nem is szeretjük egymást igazán. Pedig pont, hogy igen. Pont ez a lényeg. Minden zsák megtalálja a maga kis foltját, és ez minden (jó és rossz) kapcsolatra igaz, baromira egyszerű a képlet. Sokan olyanra vágynak, amit nem érdemelnek meg. Mert maguk sem olyanok. Mindenkinél más működik, más válik be, nincs örök igazság itt sem, ahogyan másban sem."

Na ugye, hogy megérte elolvasni?

Gondolkodjanak maguk is, én meg dalolom Avidan úrral, hogy one day baby we'll be old and think of all the stories that we could have told. 

Csók,

xLady



Címkék: blog posta olvasó szerelem levél


2014.01.22. 13:11 Coset<3

Árnyék

Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

 

image_187.jpg

 

Botrány. Álmomban Zsuzsival kávéztunk, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne néznem a telefonomra. Ránéztem, és különböző instant üzenetek, és nem fogadott hívások kacsintgattak rám a kijelzőről. 

A szemeim kigübbedtek, a szám tátva maradt, és Zsuzsitól csak annyit kérdeztem, na, ki került elő? Na ki? Erre Zsuzsi reflexből rávágta, hogy Prince. Én meg azt, hogy is. Prince is. De az most nem érdekes. Ezel, bazmeg, Ezel

És olyan izgatottan húztam le az állapotsort, mint kanos kis kandúr az alsónadrágját szex előtt. Lehúztam az állapotsort, és Ezel azt írta, hogy lennék-e a szerelme, és azt kérdezte, hogy vagyok. Én meg örültem, hogy végre előkerült, visszaválaszoltam, hogy lennék hát, majd boldog születésnapot kívántam neki. 

Olyan zavaros volt az álom, hogy felriadtam belőle, azonnal a telefonomért nyúltam, majd konstatáltam, hogy hajnali fél öt van, viszont cserébe tényleg Ezel születésnapja, és félálomban, első felindulásból írtam is neki nagyon gyorsan hogy boldog szülinapot. 

Aztán visszaaludtam, ami nem annyira lényeges, az viszont már sokkal inkább, hogy elalvás előtt cikáztak a gondolataim, őrülten szaladgáltak, és bassza meg, sorban leesett, hogy szinte az összes valaha volt kanomnak a nagy szerelme után érkeztem az életébe. Természetesen egy kivétel most is van, az én exem-nagyszerelmem Christian, akinek szerencsére ugyanúgy én voltam a hajtépős, mindent elsöprő és mindent kiborító nagy szerelme, mint ő volt nekem. Pont ezért nem tudtuk megtartani egymást by the way, de az most mindegy is. 

Szóval sorra pörögnek a fejemben a képek, egyik váltja a másikat, és fel-fel villannak mondatok volt kanokkal megélt beszélgetésekből, és hirtelen kapcsolok, hogy oh dear, olyan vagyok, mint egy kibaszott árnyék, valahogy mindig a lényeg után jövök. 

 

image_188.jpg

 

Eszembe jut egy Ezellel átsörözötte este és a hozzá tartozó baráti beszélgetés. Amiben én azt mondtam neki, hogy van olyan, hogy az ember nem szabadul egy szerelmétől, még akkor sem, ha ezer kilométerek választják el tőle. 

Hogy van olyan, hogy két szív tényleg együtt dobog országokon keresztül is, és érzi az egyik, ha hívja azt a másik. És látom közben Ezelen, hogy szomorú, és azt mondom neki, hogy a dolgok elmúlnak, és a legjobb amit tehetünk, az, hogy hagyjuk őket szépen, csendben el is menni. Erre ő szomorú szemekkel visszakérdez, hogy de hogyan. 

Én meg azt mondom, hogy leginkább sehogy, de idővel enyhül minden fájdalom, és tényleg csak a szép emlék marad. És hogy az emberek változnak, de a bőréből senki nem tud kibújni, így ha egyszer nem működött, akkor megeshet, hogy másodjára sem fog. 

Ezel meg sörrel a kezében mereven bámulja az asztalt, és lógatja az orrát. Én meg azt mondom neki, hogy de ha hazamész, és ennyire nem tudsz az érzéseidtől szabadulni, akkor mindenképp beszélj vele. Mert az nem lehet véletlen, ha még mindig ott van minden napodban és gondolatodban. 

Elmondom neki, hogy igen, más úgysem tud úgy hozzád érni, mint ő ért, és szeretni sem tud úgy, mint ő szeretett. 

Majd megígértetem vele, hogy ha hazamegy, megpróbál újra beszélni az exével. Aztán megölelem és arra gondolok, hogy azt mondják, egy jó kapcsolatban a felek úgy beszélgetnek egymással, mint a legjobb barátok. Arra gondolok, hogy ez valóban így van, bár magamban azért hozzáteszem, hogy nyilván nem küldik vissza egymást az exükhöz. 

Aztán a beszélgetés után szeretkeztünk egy fantasztikusat, mint legjobb szeretők, és én azon a nyári éjszakán a párnáim és Ezel karjai közt úgy éreztem, hogy a mi történetünk pár hét múlva úgyis véget ér, és őszintén úgy éreztem, hogy szeretném, ha Ezel otthon boldog lenne.

Aztán bő fél évvel később, amikor hajnalban megvirradok az álmomból, eszembe jut az első együtt töltött esték egyike, amikor szex után Ezel leült törökülésben a padlóra, rágyújtott egy cigarettára, és ököllel belebaszott egyet a padlóba. Megkérdeztem, mi a baj, mire a kevés angoljával csak annyit kérdezett, hogy én hibáztam-e már a múltamban, majd pedig azt mondta, hogy I just need love, és újra belebaszott a padlóba. 

Én meg belebújtam az ölébe, és úgy ültünk egy darabig a szenvedélyes csókok közepette. 

Szóval ez eszembe jut, és bár akkor nem tudtam hova tenni ezt a történetet, de így, a történtek után, és ennyi idő távlatából már tudom. Azt hiszem, neki már otthon is volt valakije, mielőtt idejött, és bár nem akarta, de elcsavartam a fejét. Belém szeretett, velem szexelt, és felmentésként magyarázta az egészet csak annyival, hogy I need love

 

image_189.jpg

Szóval ez így lefut az agyamban, hümmögök egyet és elengedem a sztorit, majd eszembe jut Prince, akiről közben szintén kiderült, hogy még nem dolgozta fel a válását, egészen pontosan annak volt szerelmének a hiányát. Hogy a szíve még érte fáj, és hogy boszorkányoskodhatnék én bármit, annak a hölgynek a helyébe lépni úgysem tudnék. 

Hogy mennyire fair dolog úgy ismerkedni, hogy közben még mást szeretünk, azt mindenki döntse el saját maga, de nyilván az ember ilyenkor kínjában is ismerkedni próbál. Tudják. Kutyaharapást szőrivel. 

Aztán eszembe jut az engem Iránban megmentő Arash, akiről közben megtudom, hogy mellesleg lett közben egy gyereke, de ha az még nem lenne elég, akkor most egy új menyasszonya is van, biztos, ami biztos alapon. 

Mindeközben engem fűt, hogy Párizsban látogassam meg, mert hogy a menyasszonyát elvenni úgysem fogja, és állítja, azért, mert azóta is engem szeret. 

Én meg úgy emlékszem, kislányként sem szerettem a tündérmeséket, így felnőtt fejjel meg még nehezebb úgy tenni, mint ha ezt el is hinném.

Így a párizsi utat lemondtam, és természetesen Princeszel sem találkozom. 

És hogy miért döntöttem így? Pusztán azért, mert nem vagyok én szerelemtől megkergült ámokfutó, aki kiéhezve röppen egyik faszról a másikra. És mivel közben antiszexuális fogadalmat is tettem, így oktalanná vált bármely utam, és vele együtt kandúr is.

Szóval ámokfutó magyar ribanc ha voltam is, többet kérem nem leszek. 

Leszek viszont kitaró és hűséges szerelme egynek. Egynek, aki lesz a mindenem, és akinek én is leszek a mindene.

Csók,

xLady

 

kepek: www.picturecorrect.com, www.dailymail.co.uk , www.theberry.com 

Címkék: külföldi kurva ex arash Prince Ezel


2014.01.21. 08:14 Coset<3

Re: Szerető

Magammal nem tudnék szóba állni, ha ilyen rútul felszarvaznám a férjemet. Nekem ez nem fér bele most sem, és valószínűleg később sem fog. 

 

image_181.jpg

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Nekem most időre lenne szükségem gondolkodni, de mivel időm nincsen sajnos, így most nem gondolkodom, hanem idepattintom a szeretősdin felbuzdult olvasói leveleket. Őszintén nem gondoltam, hogy ennyi szerető él kishazánkban, de mivel szép számmal érkeztek a levelek, folytatjuk a témát. 

Többen is a nős Csaba soraira reagáltak, aki azt írta:

Ismétlem: próbálj kitekinteni a saját élethelyzetedből. Hidd el, 10-15 évnyi mindennapok és pár gyerek megszülése/felnevelése után kicsit máshogy látod majd a dolgot. Abban viszont igazad van, hogy a helyzet egyszerű. A kedvenc ételed a töltött káposzta. Imádod. De ha egy évig csak azt ehetnéd, nem akarnál legalább próbaképpen belekóstolni a mákos tésztába? Szerintem ez nem "magyarázom a bizonyítványom", hanem elég kemény ténykérdés.

Kevésbé meglepő módon a szintén nős Attila ezt írta:

Kedves xLady!
Azért ragadtam billentyûzetet, mert megfogott Csaba hozzászólása a témához. Tulajdonképpen már máskor is gondoltam rá, hogy kijelzõre vessek néhány sort, most az késztetett cselekvésre, hogy Csaba szinte szóról szóra elmondta azt, amit én is gondolok a félredugásról. Szintén negyvenes, családos, korán nõsülõs pasi vagyok, nagyon jó otthoni szexszel, aki egy kis változatosságra vágyott. Mint ahogyan te is kizárod, hogy nõs pasival dugjál, én is kizártnak tartottam, hogy független, szingli, jóval fiatalabb csajjal kezdjek. Éppen így találtam egy hozzám hasonló helyzetben lévõ családos nõt, akivel elég hosszú ideje vagyunk szeretõk.

Viszonylag ritkán találkozunk, de mindkettõnk életébe változást hozott a kapcsolat, amit otthon is kamatoztatunk. Mûködik a dolog, még ha -igen- hazugság is van benne, de mûködik. Szerintem nagyon sok házasság megmenekülne a széthullástól, jobbá válhatna, ha megtennék ezt a lépést. Nem, senkit nem buzdítok a megcsalásra, csak a véleményemet és a tapasztalatomat osztottam meg veled. Bármilyen közhelyesen is hangzik, azt kell hogy mondjam -Csaba után-, hogy megtudod tizenöt-húsz évnyi hûséges házasság után. Már csak azért is, mert sokszor mondtad már: pasi-agyad van.

 

image_164.jpg

Erre most így hirtelen felindulásból csak annyit mondhatok, hogy bízom benne, hogy nem így lesz. Magammal nem tudnék szóba állni, ha ilyen rútul felszarvaznám a férjemet. Nekem ez nem fér bele most sem, és valószínűleg később sem fog. 

Nyilván pont ezért nem mentem még férjhez. Mármint újra. Mert kérőm ugyan akadt, de csak azért nem fogok férjhez menni, hogy ne legyek egyedül. Megtehetném, de akkor valóban az várna rám, amiben sokan élnek. Tenghetnék a langyos fosban, és merev farkakról ábrándoznék álmatlan éjszakáimon. Köszönöm, de akkor inkább maradok egyedül, és baszok jókat szenvedélyes kis kandúrokkal.

Szóval mielőtt csúnyát mondanék, jöjjön inkább Nóra levele, aki szinte helyettem is elmondja. Íme:

Kedves xLady!

Mai blogodat olvasva Csaba levelehez szeretnek nehany gondolatot fuzni, hogy egy no hogyan gondolkodik errol.
Csaba azt mondja, vannak ferfiak, akik evek ota stabil szeretetben elnek csaladjukkal/parjaval. Kerdem en, mi a stabil szeretet az, hogy becsapjuk a masikat? Az, hogy "szolgalja" oket es penzt teremt nekik, ami meg nem mas, mint a sajat lelkifurdalasanak enyhitese es elhiteti magaval is, hogy o milyen jo ferj/tars, mikozben titkoban felrekur.

Csak az a gaz, hogy szar van a palacsinataban. Langyos vizben ul az ilyen es gyava ember mondjara fel eloallni a farbaval otthon, hogy neki ez es ez nem jo es megoldast talalni ra. Ugyanis ez Uraim nem mas mint, hogy nem mukodik valami es arrol beszelni kell.


Azt gondolom a masik ember megerdemel annyi tiszteletet, ha mar o is az eveit szanja ra, hogy megmondjuk neki a frankot es o is donthessen arrol, hogy neki ez elet e igy. Ha persze mindketten tudjak, hogy nem jo valami de megis igy elnek becsukott szemmel es nem tesznek semmit, az mar a sajat felelosseguk es vegetalasuk a tovabbi eveikre nezve is. A lenyeg, hogy minden este nyugodt szivvel a tukorbe tudjanak nezni.

Vajon nyugodt-e az ember szíve, ha tud róla, hogy olyan kapcsolatban él, ahol nem csak ő, hanem a párja is félredug néha. Jöjjenek most Norbert sorai, aki ezt írta:

Szerintem lehet a szeretősdit korrektül is művelni, csak az elején tisztázni kell, hogy nem lesz válás meg kéz-a-kézben séta a főutcában. Volt olyan nőm, aki egyszerűen csak megkívánt, nem akart kihagyni az életéből, de attól még ugyanúgy szerette a férjét, volt szex is (olyan is volt, hogy velem délután, férjével este), tartott, amíg tartott, senkinek nem lett baja. Volt olyan is, akit a férje hanyagolt, belőlem csak a nyelvem, az ujjaim és a farkam kellett. Nincs ezzel semmi baj, csak mindkét fél legyen őszinte egymáshoz.

 

image_180.jpg

És zárásként álljanak itt most Zsuzsa sorai. Íme:

Alapvetően én is úgy vagyok vele, hogy ha már csinálja csinálja ügyesen és meg ne tudjam, de ebbe bele tartozik az is, hogy azért a haveri társaságába se tudja már mindenki és szánakozzon/röhögjön rajtam mindegyik. És ez alatt én is azt értem, hogy ha valamiért úgy adódik, és nem azt, hogy mellettem legyen akármilyen rendszerességgel is egy másik.
 
Bár szerintem ott nem kicsi probléma van, ahol a nem veszi észre egyik, hogy a másik rendszeresen jól érzi magát egy harmadikkal. Az ilyet valahogy nem tudom sajnálni. Mármint abból a szempontból, hogy mert milyen szemét vele a párja. Az akit megcsaltak mennyi energiát tehet a kapcsolatba, ha egy ilyen apróság nem tűnik fel. Nyilván vannak szélsőséges esetek és nem mondanám minden esetben ezt, csak annyi műtakony házasságot, kapcsolatot láttam mostanában a környezetemben is. Már kínombannevetek az egészen.
 
Ez eddig is tiszta sor volt, viszont azon gondolkozom, hogy az hogy az ember lánya ilyet mond a másiknak vajon mit gondol a fogadó fél. És most valahogy úgy gondolom, hogy az egy jó dolog, hogy ha az ember nem egy féltékeny hisztis tyúk, de az sem biztos, hogy olyan jól esik a másiknak, ha átesünk a ló túl oldalára.
Ahogy te s bizonyos vonatkozásban úgy érzed férfi agyad van, úgy némely vonatkozásban egyeseknek akár lehet női agya. Ami szerintem szimplán annyit tesz, hogy ők is emberből vannak és nem kell feltétlen azt gondolni, hogy mindenhova képesek érzelem nélkül betenni. 
 
Nos, azt hiszem, az igazsághoz nem jutottunk közelebb, de engem azért az érdekelne most kifejezetten az, hogy az urak hogyan fogadnák, ha az asszonykájuk hetente kétszer más faszán pörögne. Tudják, csak mert uncsi a töltött káposzta. 
 
Úgyhogy uraim, ha voltak már felszarvazva, írják meg nekem please. 
 
Én meg addig is várom a telefonhívásukat, ha jönnének hozzám LIVE fogadóórázni. 
 
Csók,
xLady

Címkék: szex megcsalás fogadóóra Szerető


2014.01.19. 12:19 Coset<3

Létszám

Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

 

 image_186.jpg

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Bár már dél van, engem csak most ért a reggel. Na jó, igazság szerint hajnalban abból az álomból riadtam, hogy már késő délután van, és elkéstem a tanításról, és úristen, most mi lesz.

Aztán gyorsan az telefonomra néztem, hogy mégis mennyi az idő, majd mikor megláttam az instant üzenetem feladóját, csak annyit büfögtem hirtelen, hogy oh dear na ne már. Arash volt az, az anno engem Iránban megmentő iráni, aki csak annyit írt nekem franciául, hogy sosem tud elfeledni, csak rám gondol, hogy komoly, és hogy je t'aime. 

Én meg már nem is válaszolok neki, hanem csak pörgetem magamban, hogy Christian, Arash, Ezel, Irhan, Dan, és most Prince. Íme a hadi sorrend, a bennem járt nemzetközi kandúr paletta. Na jó, Irhannal nem dugtam, de hogy ő még mindig szerelmes Don Juanként udvarol, miközben Princeszel vergődök, és akkor előkerül Arash is, akit by the way nem láttam vagy két éve, és ilyet ír nekem. Too much please.

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy ezek vajon az összes valaha volt nőjükkel ezt csinálják-e, és próbálják a vasat melegen tartani, vagy csak engem fűtenek ilyen vadul? Csoda, hogy legalább én nem vesztettem még el a fonalat, ha maguk közül bárki is, ne vegye magára. 

Szóval elméletileg itt van hat kandúr, de gyakorlatilag nincs egy sem. By the way. Prince megint felpattan a fehér lovára, és ha én nem megyek el hozzá látogatóba, akkor eljön ő hozzám oda, ahol konferenciázni fogok harmincadikán. Hát nem egy hős lovag? De. 

Én meg közben azon gondolkodom, hogy azt hiszem, elég lesz a külföldi kandúr gyűjteményből, megpróbálok atevezni a magyar vizekre. Most még eszembe jut, hogy az elmúlt egy évben volt legtöbb randim is csak külföldivel volt. Ott volt az első randin nyakbacsókolós Tom, meg a nagyon szép fiú Senat, de szerencsére velük végül nem basztam. 

Nekem már így is too much a létszám, de szerencsére ezt többen is másképp látják. Itt van például az őszintén megmondó Feri, aki ezt írta nekem:

Azt mondod, hogy 28 évesen jobb a szex, mint 18 évesen - de nem azért, mert 28 vagy, hanem mert 10 év tapasztalata van mögötted. A 25 éves szűzlány majd 35 évesen éri el a mostani szintedet, ahonnan még bőven van hova fejlődni. A te 10-es számod szerintem alacsony, nem is tűnik olyan eszeveszetten magasnak a szexuális kultúrád.

Ennek nagyon örülök, bármit is jelentsen, hogy nem eszeveszetten magas a szexuális kultúrám. Feri a Prince témára is reagált, nézzék csak:

Egyébként az a tippem bejött, hogy Prince megjön, baszni fogtok és nem lesz kapcsolat. Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, olyan puncinak adod el magad, akiért érdemes két országot utazni, viszont ilyen távolságból nem lesz kapcsolat. Szerintem nem fogod szex nélkül kibírni április 5-ig, de ez is mekkora idiótaság, hogy ilyen fogadalmat teszel.

Én már csak azt nem értem, hogy miért gondolja bárki, hogy leidiótázhat, amikor az én külön bejáratú puncimról van szó please. 

De ha már itt tartunk, meg a puncit feszegető pénisznél, íme a nős Csaba levele, aki szintén ledorgált, de nem a fogadalmam miatt, hanem azért, mert fingom sincs arról, miért baszik félre egy nős férfi. Szerintem meg ez végtelenül egyszerű, és kicsit magyarázom a bizonyítványom szagú történet. Íme:

Kedves xlady! 

Nálad kb. 10 évvel idősebb, családos pasi vagyok. Elég régóta és érdeklődéssel olvasom a blogodat. Tetszik. De az alábbi véleményedre reagálnom kell: 


"ha a nős pasik annyira tudják, mi kell ahhoz, hogy egy nő élvezze a szexet, akkor azt miért nem otthon, asszonypajtinak bizonygatják? ... Egyébként meg ha szar a házassaguk, akkor ne félrebasszanak please, hanem legyenek bátrak és váljanak el. Pont."

Ne haragudj, de te is csak a saját szemszögödből látod a világot. A 30 körüli, megállapodásra, családra és férjre vágyó modern nő szemszögéből. Csakhogy van más élethelyzet is. Vannak például férfiak, akik fiatal koruk óta hűséges kapcsolatban / házasságban élnek. Akik évtizedek óta szolgálják a családjukat munkával, érzelmekkel és pénzzel is. Akiket olyan erős és stabil szeretet köt össze a családjukkal, amit te most még el sem tudsz képzelni, mert soha nem tapasztaltad meg.
 
És sok ilyen férfi mindemellett így 40 körül rájön, milyen álszent, gonosz és irreális az a társadalmi elvárás, hogy 20 éves koruktól halálukig soha más nőhöz hozzá se érjenek, annak ellenére, hogy a női test és lélek (együtt!) maga a csoda. És a házasságunk nem szar. És igenis, az asszonypajtinak évtizedek után is bizonyítjuk, hogy értünk a szexhez. De ha a feleségnek nincs igénye más pasira? Szerinted mit tehetünk? Életünk végéig frusztráltan, titokban csorgassuk a nyálunkat az utcán más nők után? Nem marad más, mint a titkos kapcsolat. Persze nem hazugság alapján, nem szűzzel, hanem lehetőleg olyan nővel, aki hasonló helyzetben van. 

Végül megjegyezném: meglepődnél, ha látnád, mennyi 30-as és 40-es nő keres szeretőt pontosan ugyanezen okok miatt.
 

Nos. Sokszor firtattam már, hogy más okból lép félre egy férfi, és más okból egy nő. Tisztában vagyok vele, hogy mást jelent a szex a férfinak, és mást a nőnek. Engem a kedvesem csak akkor csalhat meg, ha én nagyon sokáig nagyon messze vagyok tőle, ergo fizikai képtelenseg, hogy 3D-ben a farkára cuppanjak. 

 

image_165.jpg

Anno Ezelnek is azt mondtam, amikor bulizni ment, ha úgy alakul, basszon nyugodtan, csak két dolgot kérek. Az egyik az, hogy csinálja olyan ügyesen, hogy én még csak gyanakodni se tudjak, a másik meg az, hogy használjon gumit. Ja és volt még egy feltétel. Hogy egy nővel csak egyszer kupakolhat. Hogy miért? 

Azért, hogy ne alakulhasson ki érzelmi szál. A baszás pusztán fizikai szükséglet, fasz feláll, ész megáll, azért harag nem jár. Legalábbis nálam. Én még sosem basztam félre, mert alapból csak olyan faszival álltam össze, akire megérte várni.

Nincs annál kiábrándítóbb, amikor először baszunk mással szakítás után, és ott szerencsétlenkedünk, hogy de a volt szerelmünk ezt anno nem így csinálta, meg egyből tudta, hova nyúljon, meg különben is, a szaga is más volt. Na pont ilyen érzés mással baszni, miközben érzelmileg el vagyunk köteleződve.

És bár a férfiak nyilván nem így gondolják, őket új pina baszása közben csak az izgalom hajtja, nálunk, hölgyeknél ez azért ez nem így megy please. 

Szóval továbbra is tartom, hogy a legfontosabb egy kapcsolatban az őszinteség, és az, hogy megbeszélhessük egymással, ha mi pornót néznénk ma este, vagy ha seggre pacsit játszanánk. Félrekúrni sokszor lehet, de őszinteség nélkül hamar borul a bili. De ha másképp gondolják, nyugodtan írják meg nekem.

Csók,

xLady

Címkék: külföldi olvasó kurva Prince


2014.01.18. 11:05 Coset<3

Cipellő

Hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

image_184.jpg

Borvirágos szép jó reggelt Kedveseim! 

Az anti-szexuális fogadalmamról annyit, hogy álmomban vadul szerelmeskedtem. Érdekes, hogy ilyet álmodni nem szoktam, de talán most, hogy direkt megvonom magamtól, sokkal jobban rá vagyok pörögve a témára, mint egyébként. 

Eddig bármilyen időszakos kihagyásnál azt vettem észre, hogy az első harom hét a legnehezebb. A harmadik hét végére már szinte a falat tudnám levakarni, aztán hopp, jön a fordulópont, és két hónap után már szinte aszexuális békának érzem magam.

Hosszú kihagyás után mindig fergeteges érzés újra szexelni. Ahogy belém hatol a pénisz, egy kicsit mindig eszembe jut az első alkalom. Nyilván ilyenkor már nem fáj, de olyan érzés, mintha a puncim téli álmot aludt volna, és a megérkező férfi hímtag felszolítaná, hogy ébresztő. 

Egy kicsit szúr, és feszít, de mivel ilyenkor már reflexből emelem a csípőmet, az érzés hamar átvált élvezetbe, és mindig újra megállapítom, hogy szexelni jó. 

Nyilván könnyebb úgy ellenállni a kísértésnek, ha nincs kísértés, és nyilván nagyobb a kihívás akkor, ha mellettem van egy kívánatos fiatalember. 

De mivel ma reggel felebredés után végigfutott az agyamon, hogy hány náció járt a bugyimban, egy kicsit elszégyelltem magam, és azt mondtam, hű-bazmeg-nem mindig volt értelme. 

Így tartom tovább a fogadalmam, és nem fogok dugni április ötödikéig.

Miközben meghoztam ezt a fogadalmam, Prince előkerült, és érdeklődve kérdezi, hogy mikor is érkezem hozzá látogatóba. Én meg ledöbbenek, hogy bassza meg, a férfiak aztán tényleg magyon furán működnek, mert hogy én már el is könyveltem, hogy Prince lepattintósat játszott, és nem látogatom meg. 

Miután hazament, természetesen továbbra is beszéltünk, de mérföldekkel kevesebbet, mint előtte, és felettébb más habitusban. Érzelmi hintára ültünk mindketten, így egymást váltották a nagyon hiányzol-ok, meg a néma napok. Azt már az elején tudtam, hogy Prince az a féle fiatalember, akibe nagyon csúnyán bele tudnék szédülni. És már majdnem sikerült is, de miután hazament, bennem a lelkesedés lecsendesedett, és úgy éreztem, hogy benne is. 

Mivel még mindig nem gondolom, hogy a puncim használatával elkötelezem magam bármelyik faszi iránt, és azt sem, hogy a bennem járt faszinak feleségül kell engem kérnie, így úgy gondoltam, hagyom a dolgokat csendben lecsillapodni, és szépen elmúlni. 

Szép volt, jó volt, betesszük az emlékek közé, legyen mire emlékezni. 

 

image_183.jpg

Zsuzsinak többször mondtam, hogy ha tetszik, ha nem, be kell látnom, hogy Princere azért akkora nagy hatással nem voltam, mint szerettem volna. Be kell látnom, hogy ha egy férfi megzakkan egy nőért, akkor az másképp viselkedik, mint ahogy Prince tette. Mondani nyilván bármit lehet, de a tettek valóban százszor beszédesebbek minden szónál. Így azt gondolom, hogy amikor kurvára szar napom volt, és szét vagyok csúszva mindenhogyan, akkor pont hogy szívem valasztottja jelentené az elalvás előtti megnyugvást. Legalábbis nekem. 

Szóval elkönyveltem, hogy Princenek annyira nagyon azért nem kellek, és szépen leszedtem magam róla. Én nem vagyok nyomulós fajta, versenyt futni meg nem fogok, pláne nem saját magammal. 

Szóval Prince bedobta, hogy akkor hany órakor is érkezem. Én meg úgy gondoltam, hogy itt az ideje tisztázni a mi kis kapcsolatunkat, és visszakérdeztem, hogy szerinte mennem kéne-e. Mire ő azt mondja, hogy de harmincadikán érkezel, nem? Én meg meglepődve nézek, hogy bár sosem konkretizáltuk, emlékszik a dátumra. 

Aztán belekezdek a mondókámba. Hogy én persze nagyon szívesen mennék, mert biztos jól éreznénk magunkat, de őszintén megvallva, én már eltemettem ezt a történetet, mert azt hittem, túl vagyunk a pattintáson. És hogy nem szívesen pörgetném az agyam azon, hogy vajon elég jó vagyok-e neki, miközben mellette kelek és fekszem. Meg hogy voltam már sajnos magyar kurva, és bizony többet nem lennék az please.

Mire azt mondja, hogy de hogy ő nagyon tisztel engem. És hogy tanul, meg dolgozik, éppen haldoklik, annyi a dolga, és hogy az élet meg amúgy is nehéz. 

Erre én azt mondom, hogy az élet csak akkor nehéz, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy könnyebb legyen és hogy here we go, a respect az kurvára fontos egy kapcsolatban, de egy kapcsolathoz meg vajmi kevés. Pont, mint a jó szex. 

Aztán azt mondja, hogy egy kapcsolat az nagyon nehéz. Hogy sok meló és macera. Mire én azt mondom, hogy egy kapcsolat csak akkor nehéz, ha több benne a kellemetlenség, mint az öröm. És akkor itt végre kimondja azt a mondatot, ami eldönti a kapcsolatunk sorsát.

Hogy ő nem áll készen egy kapcsolatra. Én meg előveszem xLadyt a fiókból és azt mondom, hogy nyilván nem ellensege saját magának. Ergo ha annyira nagyon rám cuppant volna, akkor nem mondaná azt, hogy bocsika, menj meg egy kört légyszike, mert még nem állok készen. 

És hogy továbbra is kurvára értékelem az őszinteségét, de azért lássuk be, hogy igazam van, és nem engem lát leendő gyermekei anyjaként. 

Erre azt mondja, hogy nem erről van szó, és hogy együtt megoldjuk, és hogy majd talán egyszer megértem őt, meg hogy ő azért szeretné tartani a kapcsolatot, mert hogy sose tudni, mit hoz az élet. 

Én meg pacekba visszakérdezek, hogy de mégis milyen céllal szeretne velem barizni a jövőben? Azt mondom neki, hogy én türelmes gyerek vagyok, elmondom neki, hogy biztos nagyon bele tudnék szeretni, meg tudnék várni is két hónapot, vagy egy évet, de hogy én legyek a vésztartalék azért köszi, de inkább nem lennék. 

 

image_182.jpg

Aztán meg pár szóban elmesélem neki a bécsi-iráni Irhant, meg a szerelmi hadjáratát felém. Elmondom neki, hogy Irhan lenne számomra a tökéletes racionális választás. De hogy azért nem választom őt, mert nem lehet csak fejben együtt élni valakivel. És hogy racionális választásból maradni valakivel azon túl, hogy nem korrekt, még egy jó nagy fostalicska is. 

Erre Prince csak annyit mond, hogy nem tudja, mit kéne mondania, én meg azt, hogy semmit drágám, semmit. Aludj rá, és ha lesz mondanivalód, én itt leszek. 

Szóval így történt, hogy beláttam, hogy bár mehetnék Princehez, és tehetnék úgy, mint ha minden hű-de-szupi lenne, de leginkább csak magammal basznék ki. Sőt. Rápöröghetnék a történetre, hogy hú-de-jó fogás ez a kisherceg, kimegyek, és addig stummolom, míg rá nem jön, hogy én vagyok élete szerelme, de az a helyzet, hogy kurvára nincs kedvem udvarolni. 

Nem csak hogy kedvem nincs, de őszintén szólva ez nem is az én feladatom lenne. Azon is elgondolkodtam, hogy izgis lenne-e, ha kimennék, és a fogadalmamat tartva nem dugnék vele. Lehet. És lehet, ha máskor találkoztunk volna, akkor nem hagynám annyiban ezt a kiskandúrt, és futnék, rohannék utána. Potenciál van benne, anno Ezelt én is csak kúrni tartottam, de ő meg annyira nyomta az udvarlást, meg a kellesz nekem-et, hogy végül beadtam a derekam, és faszán beleszerettem. Hogy akkor már késő volt, az mas kérdés, de nem szeretnék kérdések közt élni a párommal, azon gondolkodva, hogy vajon holnap is fogok-e neki kelleni.

Száz szónak is egy a vége, hölgyeim, lássuk be, ha kell nekünk valaki, akkor azt most akarjuk, nem később. Pont ugyanúgy, mint egy új cipellőt, amibe elsőre beleszeretünk. Nem tudjuk ott hagyni, mert mi lesz, ha elviszi más?

Egyszerű, mint az egyszer egy, vagy simple as fuck. Ugye? 

Csók,

xLady



Címkék: külföldi ex ribanc Szex Prince


2014.01.17. 10:55 Coset<3

Szerető

Csakis a szerető járhat pórul, mert bár az összes félrelépő férfi pont rossz házasságban él, éppen válik, és otthon már szex sincs, valamiért mégis marad. Mind. Nyilván mindegyik szeret szenvedni. Nyilván.

 

image_181.jpg

 

Szép jó reggelt Kedveseim! 

Ugye, mondanom sem kell, hogy én már megint akkora faszságot álmodtam, hogy őszinte megkönnyebbülés volt felébrednem. Azt hiszem, mától nem vacsorázom.

Szerencsére az álombéli sokkomból volt más, ami kizökkentett és újrasokkolt. A 36 éves nős Norbi írt nekem, aki megmagyarázta, hogy szerinte miért lenne egy szűz lánynak pont jó nős faszival kezdenie.

Én azt gondolom, hogy ez az önzőség felsőfoka, mert hogy szeretőnek lenni még sok fasz után is lelkileg megterhelő és hálátlan feladat, de legalább akkor már tudja az ember lánya, hogy mit választ. Egy szűz nő pedig mindenképpen érzelmeket köt az első szexuális partneréhez, még akkor is, ha csak egyéjszakás volt. Az mindig örök emlék marad.

Egy szűz lány-nős faszi szeretői kombó semmi másról nem szól, csakis a faszi egójáról, mert egyrészt tudja, hogy a kezdő kislány rajongani fog érte, másrészt el is dobhatja a szexuális kérdőjeleit magával kapcsolatban, mert hogy egy szűz kisasszonynak úgy sincs mihez viszonyítania. Alapból feltétel, hogy egy lány elvileg érzelmekkel adja oda magát egy férfinak, és mivel tudjuk, hogy a szeretőt tartó férfiak 99%-a nem válik el a szeretője kedvéért, egy ilyen kapcsolat csakis egyoldalú lehet. Csakis a szerető járhat pórul, mert bár az összes félrelépő férfi pont rossz házasságban él, éppen válik, és otthon már szex sincs, valamiért mégis marad. Mind. Nyilván mindegyik szeret szenvedni. Nyilván.

Szóval Norbi ezt írta:

Nekem az a véleményem ezzel kapcsolatban, hogy az ne kezdjen nős pasival, aki éppen az előtt áll, hogy szeretne végre megállapodni, és csak komoly kapcsolatban gondolkodik. Aki szórakozni akar, vagy egyszerüen nem akarja feladni még a szabadságát, az sokkal jobban jár ha olyasvalakivel kezd, aki nem független. És hidd el, vannak így páran mindkét nem résztvevöi között. Mert ugye ismerjük az előnyeit ha egy nős pasiba vagy férjezett asszonyba kötünk bele. De ha akarod, akkor szívesen leírom.
Azzal meg pláne nem értek egyet, hogy egy szűz lány ne kezdjen nős pasival. Miért ne? A nős pasik általában tapasztaltak, tudják mi kell ahhoz, hogy a nő is élvezze a szexet. 

Én meg meg annyit tennék hozzá, hogy ha a nős pasik annyira tudják, mi kell ahhoz, hogy egy nő élvezze a szexet, akkor azt miért nem otthon, asszonypajtinak bizonygatják? Egy szűz kislányt viszonylag könnyű megszédíteni, úgyhogy uraim, kezdjenek magukhoz méltókkal, és ott fitogtatni a fitogtatni valót. Egyébként meg ha szar a házassaguk, akkor ne félrebasszanak please, hanem legyenek bátrak és váljanak el. Pont. 

 

image_180.jpg

 

Dia is reagált a sok felvetésre, íme:

Még azt akartam írni, hogy kérdezték páran, hol vannak ezek a hollók, azaz mi? Máris hihetetlenül értékesek lettünk, mert szüzek vagyunk, holott ez csupán egy jellemzőnk. Azon belül azért elég különböző személyiségűek vagyunk. Lehet sokkal kibírhatatlanabbak, mint a ribancnak minősített lányok. Ráadásul én nem is vagyok 'fehér holló', azaz ritka madár. Többen vagyunk lányok, akiknek nem volt még senkink, de nem írjuk a homlokunkra. S kevés fiú van, akinek meg lehet úgy nyílni, hogy mindezt el merjük mondani. De nem csak ezt, bármi mást magunkról. A bizalom ritka kincs. S őszintén szólva, én kevés olyan fiúval találkoztam, akivel ez kiépült volna. S talán legtöbbször nem is az én zárkózottságom volt az oka, hanem egyszerűen őket nem érdekelte a személyiségem.

Dia nagyon köszöni a sok lelki támogatást, és ha valaki vágyat érez arra, hogy közelebbről is megismerje őt, nálam jelentkezzen please. Na nem azért, mert felcsaptam madamnak, hanem azért, mert nálam rejlik Dia elérhetősége. 

Nemrégiben Zitával azt firtattuk, hogy vajon van-e olyan férfi, aki nem tud érzelmek nélkül szexelni. Nos, jelentem, van. Alant Robi levele, aki ezt írta:

Jelentkezem. Ez amúgy egy mocskos nagy handicap, pedig az ember eleinte az ellenkezőjét hinné. Ugyanis az ilyen férfi, amíg nem érez úgy, nem fog szexuálisan közeledni a nő felé. Ehhez idő kell. Az idő pedig az, amit a nők férfiaknak nem adnak, legalábbis az elején nem. Ha nem közelít szexuálisan rövid időn belül, akkor a feltételezés az, hogy nem tetszik neki a nő (ettől a nő menekülőre fogja), vagy töketlen, mimóza, sérült stb. (ekkor is menekülőre fogja). És ez független attól, hogy a nő szexuálisan készen áll-e vagy sem, a férfi szexuális készenléte magától értetődő kell, hogy legyen. 

Engem őszintén meglepett Robi levele, és tény, hogy ha engem egy férfi nem akarna megdugni mondjuk a harmadik randi magasságában, akkor valóban menekülőre fognám. Mert hogy vagy meleg, vagy impotens, vagy pancser, vagy csak szimplán nem is jövök be neki annyira, hogy meg akarjon dugni. 

De Robi levelén felbuzdulva a jövőben ez nem így lesz. Már csak azért sem, mert közben anti-szexuális fogadalmat tettem magamnak. Nem fogok dugni április ötödikéig. Akkor sem, ha közben szerelembe esnék, meg akkor sem, ha mar szét fog vetni a vágy, hogy faszt lássak. 

Ez a fogadalmam, és magamat ismerve felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kibírom-e. Nem tudom, de ha gondolják, tippeljék meg.

Csók,

xLady

 

 

Képek: http://kacsusskezdetek.blogter.hu/page/3 www.konyves.blog.hu 

Címkék: levél házasság Szűz Szerető


2014.01.15. 08:46 Coset<3

Igazság

Félreértés ne essék, nem az igényeim nagyok, sőt még beképzelt sem vagyok, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy a net tele van lelki és érzelmi sérült emberekkel. Még párkapcsolatban él, még a volt pasijával lakik, pszichológiai problémája van, durván depressziós.

 

image_178.jpg

Szép jó reggelt Kedveseim!

Csak tudnám, mi a faszért üldöznek ilyen megterhelő álmok mostanában. Bár, lehet, hogy szimplán nem kellett volna a mekiben vacsoráznom tegnap este. Mondjuk.

Épp hogy kiheverem a babás álmot, erre mit álmodom másnap éjjel? Na, mit? Ezellel please. Hogy ráírtam, hogy adjon magyarázatot please, ő meg tök békésen megírta, hogy ne haragudjak rá, de kényszerhelyzet volt. 

Erre én nem elküldöm a picsába, hanem megkérdem tőle, hogy van a neje. Mire azt mondja, hogy a neje egyáltalán nem szép, viszont nagyon kedves. Erre én azt mondom, hogy oké, jövök.

A következő kép meg már az, hogy ott vagyok Macedóniában, meg ott van a neje is, aki amikor meglát, nem hisztitik, hanem kedvesen térül-fordul. Én megjegyzem Ezelnek, hogy valóban nagyon kedves neje van, és végül azt mondom, hogy na de most már itt vagyok én, és teljen, amibe telik, bebizonyítom neki, hogy én is vagyok olyan kedves. És vágytól epekedve, meg a fogamat összeszorítva megfogadom, hogy teljen, amibe telik, nekem akkor is Ezel kell, és addig nem jövök el, amíg vissza nem kapom őt. 

Aztán ezen a ponton az ébresztőórám kijózanított, és előbb megnyugodva konstatáltam, hogy csak álom volt, utána meg felháborodtam saját magamon, hogy akár még álmomban is ilyet mondtam.

Életemben egy férfi volt, aki után futottam, és miután lefutottam minden kört, megfogadtam, hogy többet bizony nem futok én senki után. És nem azért, mert az egómba szorultam, hanem szimplán csak azért, mert rájöttem, hogy nem egészséges egy olyan kapcsolat, amiben a nő jobban rajong a férfiért, mint fordítva.

Miközben ezen merengek, nézem a telefonom, és látom, Ezel kurvára online még mindig. Én meg úgy ráírnék, hogy helló-szia, képzeld, azt álmodtam, hogy. Vagy csak annyit, hogy bazmeg, miért csináltad ezt az egészet. Vagy csak azt, hogy bazmeg, nekem te nagyon jó voltál, gyere vissza please. 

De aztán meg eszembe jut a kedves neje, és arra gondolok, hogy ebben a történetben ugribugrizni csak addig volt jogom, amíg nem volt neje. Ugyanis mostantól már cafkaság belelépni Ezel életébe, mert hogy a neje nyilván nem tehet semmiről, és csak kedvesen szereti az ő férjét. És nyilván neki arról sincs fingja, hogy annak idején az ő férjecskéje volt az én macedón hősszerelmesem. Még akkor sem, ha én meg közben azt érzem, hogy ez nem igazság please.

By the way Ezel születésnapja a napokban lesz. Ez nyilván lehetne alibi arra, hogy ráírjak, de alapfeltételezés, hogy nem nézem a másik hülyének, ha én sem szeretném, hogy az hülyének nézzen engem.

Szóval ülök az ágyamban, és ezen morfondirozom, aztán megtúrom a hajam, felkelek, megrázom magam, beágyazok, és kávéért indulok. 

Akármerre is tekerjem magam, Ezel nem tágít a fejemből, de én nem adom fel, kitartok, és hősiesen nem gondolok rá. 

Elolvasom az emaileket, és van benne két érdekesség. Az egyikben a nem szűz Bogi üzen a szűz Diának és Rózának, a másikban meg Lali keresi az igazságot.

Íme:

A "fehér hollóknak" azt szeretném üzenni, hogy a női szexualitás kb. 25 éves kor után ér a csúcsára. Nem csak arról van szó, hogy nem veszítettek semmit, de hogy a saját példámmal éljek, én 16 évesen veszítettem el a szüzességemet és nyomában sincs annak az élménynek, mint amilyen most 25 évesen. 
 
De ami még szembetűnőbb, itt a te blogod, ami remekül példázza, hogy mire vágyik egy nő 25-30 körül. 


 
image_179.jpg
 
 
Abban Bogival tökre egyetértek, hogy mást jelent a szex 28 évesen, mint mondjuk jelentett az 18 évesen. Ugye. 
 
Mert hogy mostanra már tisztában vagyok a testemmel, és a vágyaimmal, na meg azzal is, hogy hova kell nyúlnia ahhoz egy fiatalembernek, hogy azonnal zizzenjek. Vagy legalábbis nem félek én odanyúlni, ha esetleg ő nem találná. 
 
Zita közben azt mondja, hogy ő nem tudja elhinni, hogy a férfiak tudnak érzelem nélkül szexelni. Én meg azt mondom, hogy még én is, nőként bármikor tudok. Olyankor nem vágyom érzelmekre, csakis a másik teste kell, és nem hajt semmi más, csak a szenvedély, meg a kielégülés iránti vágy. Tudom, hogy nőben ez ritkább, de bizony van ilyen. És akkor nyilván van olyan is férfiban, akinek nem megy a dolog érzelmek nélkül. Ha van Önök között olyan, aki magára ismer, az írja meg nekem please. 
 
Addig is jöjjön most Lali levele, aki töretlenül az igazságot keresi. 
 
Íme:
 
36 éves leszek tavasszal, közel 7 éve élek Budapesten, de le kell írnom Neked, hogy túl sok-sok netes ismerkedésen, és találkán nem találkoztam normális értékrendű nővel.
 
Félreértés ne essék, nem az igényeim nagyok, sőt még beképzelt sem vagyok, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy a net tele van lelki és érzelmi sérült emberekkel. Még párkapcsolatban él, még a volt pasijával lakik, pszichológiai problémája van, durván depressziós.
 
Akkor azt hiszem, leszűrhetem a tanulságot, Dia és Roza valószínűleg nem a neten ismerkedik.
 
A városban? A tömegben? A szórakozóhelyeken?
 
Ha valaki kisebb társasággal rendelkezik, kevésbé jár el a szórakozóhelyekre, akkor vajmi kevés esélye lehet találkozni, megismerkedni az említett hölgyekhez hasonló nőkkel?
 
Hol az igazság?

 

És hogy hol az igazság Kedveseim? 

Azt bizony már én is keresem egy ideje, de egyelőre még nem találtam meg. Ha magukkal már szembejött, írják meg nekem please. 

Csók,

xLady

 

kép: http://managedview.emc.com/category/roles-and-skill-sets/page/2/, www.sheknows.com 

Címkék: posta olvasó