Azt a kurva mindenit!

Gyakorlatilag a vér megfagyott bennem, én már azonnal tudtam, hogy nem lesz máskor, de vettem egy nagy levegőt, végiggondoltam az elmúlt egy órányi készülődésem, és arra jutottam, márpedig ha dugni indultam ma este, akkor bizony dugni fogok. Ma este.

Azt hiszem, történelmi mélyponthoz érkezett a szexuális életem. Láttak már maguk lyukas harisnyában, a kanapéján söröző férfit? Nem?

Tegnap estig én sem.

De tegnap este minden megváltozott, mert olyan szürreális élményben volt részem, amiben talán még sosem. Egy kedves olvasóm már az első körös randi után azt tanácsolta nekem, művész lélekkel ne kezdjek. De mivel nálam alapelv, hogy második esély mindenkinek jár, így úgy gondoltam, adok még egy esélyt a holland festő Dannek és magamnak arra, hogy közelebbről is megismerhessük egymást.

Tegnap délután, miközben Zsuzsi barátnőmmel kávéztam a belvárosban, épp arról fecsegtünk, hogy mennyire nem izgul az esti randija miatt, és hogy mennyire kiábrándító az az üresség, ami manapság a randizással jár. Hogy nincs már izgalom, meg pillangók a gyomorban, hanem van egy faszi, van egy nő, na meg vannak a puszta tények. Zsuzsi húzta a száját, de végül arra jutottunk, hogy azért élőben mégis minden más, így biztos a friss prédája is, adjon egy esélyt ennek a történetnek, hátha. 

 

Szóval ő lebeszélte az esti randit, és rákérdezett, mi újság a kis művész lelkületű festőnkkel. Azt mondtam, pár napja nem beszéltünk és hogy még mindig magammal kardozok arról, hogy vajon akarok-e vele dugni, vagy sem.

Van valami beteg a szemeiben, ami azt sugallja, hogy igen, ez feltesz a falra keményen, de ezzel párhuzamban ott van az is, hogy nem érzek túl sok kémiát. Viszont pontosan tudom azt is, hogy ha újra a kanapéjára kerülök, nem valószínű, hogy baszás nélkül jövök el. Azt azért el lehet játszani egyszer, de kétszer már csúnya dolog.

Nyilván hatalmas kérdőjel volt bennem, hogy én most akkor szeretném-e Dan farkát magamban érezni, és ha csak az ő kanapéján jövök rá, hogy nem, akkor felettébb kellemetlen lesz abból a helyzetből kibújni. De mivel még mindig bátor vagyok, meg mivel péntek este is közeledett, arra gondoltam, fussunk neki még egyszer.

Ebben a pillanatban becsippant a telefonom és na vajk ki volt az? Hát of course Dan. Zsuzsival jót mosolyogtunk, hogy ez biztos valamilyen spirituális löket volt, mert máskülönben hogy-hogy pont most jutottam volna az eszébe. Nyilván.

 

Szóval Dan megérdeklődte, mi újság, majd közölte, hogy este programja van, de hogy amúgy lenne-e kedvem mostanság újra meglátogatni őt, meg a kanapéját. Én meg elővettem a magabiztos ribancot magamból és nemes egyszerűséggel közöltem vele, hogy akkor kilencre nála vagyok. 

Dan szabadkozni kezdett, hogy de olyan programja van, amit nem tud eltenni, viszont what about 11?

Egy kicsit kéretni kezdtem magam, majd végül Zsuzsi támogatásával belementem.

Szóval miután felhörpintettük az utolsó korty kávénkat is, feldobtuk magunkat a négyes-hatosra és elindultunk haza készülődni.

Később, miután átszellemülve pancsoltam a habokban és készítettem a testem és a lelkem az esti dugásra, azt próbáltam meg kitalálni, hogy melyik combfixem vegyem fel melyik fűzőmmel. Közben Zsuzsi barátnőm jelezte, hogy sikerült rekordot állítania, egyértelműen megvolt élete legunalmasabb randija. Pont.

Én meg kis dilemma után felvettem a kedvenc combfixem és hopp, ahogy felgörgettem azt a combtövemre, a bal szára elfáradt és a fekete anyag közepén villámsebesen kezdett lefelé szaladni a combom színét őrző gyöngyszem. Ez elszakadt.

Majdnem megsirattam, de eszembe jutott, hogy van másik is, így gyorsan előkaptam azt, és közben azért arra gondoltam, hogy nyilván ez sem lehetett véletlen. Ergo vagy spirituális jelzés volt, hogy ne menjek sehova, vagy szimplán sürgősen kezdjek el combra gyúrni, mert meghíztam.

Aztán amikor a hozzá passzoló fűzőmet öltöttem magamra, már biztos voltam abban, hogy akkor mostantól nem eszem kenyeret.

 

Végül megkönnyebbülve elkészültem, kiválasztottam a rucimhoz illő táskát és kabátot, és amikor már a cipőmet húztam, érkezett egy sms Dantől. Csak annyit írt, hogy mégsem fog menni a ma este, ne haragudjak, és hogy majd máskor pótoljuk, sorry.

Gyakorlatilag a vér megfagyott bennem, én már azonnal tudtam, hogy nem lesz máskor, de vettem egy nagy levegőt, végiggondoltam az elmúlt egy órányi készülődésem, és arra jutottam, márpedig ha dugni indultam ma este, akkor bizony dugni fogok. Ma este.

Így higgadtan csak annyit válaszoltam, hogy épp indulni készültem, biztos-e a döntésében. 

Kisvártatva jött is a válasz, hogy megoldotta, és szeretettel vár. Helyes. Gondoltam én.

Miközben odafelé tartottam, azon gondolkodtam, hogy vajon épp egy másik csajt kúrt-e meg és szaladt ki a wc-re megírni nekem a pattintós sms-ét, vagy inkább elment tőlem a kedve.

Gondoltam, ezt kiderítem, így amikor felhívott, hogy merre járok, én már csak öt percnyi távolságra voltam tőle.

Megérkeztem, ajtót nyitott, rázizzentem és elkönyveltem, hogy végre ma este baszni fogok egy jót.

Öröm hálelujjáztam magamban, hogy éljen, rázizzentem, aztán kisvártatva kiderült, hogy sajnos csak hiú ábrándokat kergettem.

Folyt.köv.

Csók,

xLady

***Kommentelnél? Gyere a fészbukra, a leveleket is ott posztolom.***